Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

112 m. országos ülés Í90í október 17-én, hétfőn. kÖTetelik, hogy a nemzetközi érintkezésben az A betű után a H következzék és nem a B stb., annyira, hogy a párisi kiállításon nem engedték meg Magyarországnak, hogy a szomszéd terület mellett negyedik helyen legyen a magyar kiállítás, hanem Ausztria mellett kellett kiállítani, hogy odabiggyeszszék »Autriche-Hongrie«-t Ezt azok az emberek csinálják, a kik csinálnak Londonban a magyar konzulátusi kiküldöttek révén osztrák-magyar iparkamarákat, és kereskedelmi kamarákat mindnyájunk megbotránkoztatására, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Gyalázat!) Ezt a politikát az a bécsi okoskodás csinálja, a mely azt mondja, hogy ezt a szerződést nem kötötte meg Ausztria és Magyarország, hanem megkötötte Ausztria-Magyarország mint egységes állam, mint, legalább vámközösségi terület szempontjából, egységes állam. Ki jogosította önöket erre fel? Nem törvénytiprás-e ez, és nem bolonditása Olaszországnak, elhitetni velük azt, hogy ma önök vámszövetségben vannak, holott az élő törvény kimondja, hogy vámszövetség Ausztria és Magyarország között nincs? B. Kaas Ivor: Bolonditják a magyar nemzetet ! Polónyi Géza: Ki mondhatja fel ezt a szerződóst? A két szerződő fé!. A felmondás tekintetében törvényeink vannak. Ha fennállana a vámszövetség, a mint nem áll fenn, akkor az 1878 : XX, törvényczikk 3. czikke lenne irányadó a mely akkép rendelkezik, hogy a lejárattal biró szerződéseknél a felmondás akkép történik, hogy mindkét állam kormányának joga van a felmondást követelni, még pedig 6 hónappal a lejárat előtt. Ha ezt elmulasztotta, nem követelheti a felmondást. A lejárattal nem biró szerződések tekintetében is az volt a megállapodás. Mit változtattunk az 1899 : XXX. törvényczikkel ? Tessék utána olvasni, t. előadó ur, hogy megértse a dolgot. Azt mondtuk, hogy 1903-ig a lejárattal biró szerződéseket az 1878 : XX. törvónyczikknek megfelelően mondhatjuk fel, vagyis 6 hónappal előbb, a lejárattal nem biró szerződések tekintetében pedig, hogy azok bármely államnak egyoldalú kívánságára felmoiidandók. Tessék megnézni, nem igy szól-e a törvény szó szerint? Erre fektettem én okoskodásomat, mert imperative volt benne a törvényben, hogy a lejárattal nem biró felmondáshoz kötött szerződések 1903-ban nem felmondhatok, hanem felmondandók; hogy 1902 deczember 31-éig az autonóm vámtarifának készen kell lenni, mert különben a tárgyalásokat folytatni egy felmondott szerződéssel nem lehet. Már most miként áll a kérdés a felmondási jog szempontjából? Az 1903. évi XXX. t.-cz. utolsó bekezdésére hivatkozik ön, a ki idejött előadónak, hogy védelmezze ennek a törvénynek rút lábbal tiprását és akkor hivatkozik rá, mikor meg nem érti! Mert az az utolsó bekezdés csak az 1903-ig megkötött szerződések felmondásáról rendelkezik, mert olyan szerződésekről szól, a melyek 1903-ig már felmondandók, tehát nem vonatkozik, nem is vonatkozhatik későbben kötendő szerződésekre, mert mi nem engedtük meg ujabb szerződések kötését 1903-on túl, ha nincs vámszövetség, nincs vámtarifa. Azért ön, t. előadó ur, tanuljon meg legalább magyarul olvasni. Ez van abban a törvényben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Önök azonban megtették azt, hogy most már alkottak egy szerződést, a melynek még a felmondási joga is prekárius! Majd meglátjuk, hogy a miniszternek lesz-e felhatalmazása Bécsből arra, hogy^ azt mondhassa, hogy ezt önállóan felmondja? És ha volna hozzá joga, ugyan kérdem, mikor mi egy szerződéssel bírunk, a melyben Ausztria is compaciscens, mint egyik fél, hol fogja ön megkapni Ferencz Józsefet, a magyar királyt és osztrák császárt, hogy ennek a szerződésnek felmondásához hozzájáruljon, ha nincs vámszövetség, mikor egyenesen pressziónak használják fel ezt a szerződést arra, hogy a cseh obstrukcziót leszereljék, arra, hogy a magyar alkotmány odadobásával megcsinálják Magyarországon a 14. §-t, hogy az ischli klauzulát ide becsempészszék sokkal rosszabb alakjában ? Mert az, hogy ez a szerződés felmondatik, bizony nem olyan ischli klauzula, a mely csak a magyar törvényhozástól függött! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most csináltak egy olyan kereskedelmi szerződést, a mely addig tart, mig a végleges szerződés megköttetik és a melynek felmondásához nemcsak Magyarország törvényhozása, hanem Ausztria hozzájárulása is megkívántatik. Már most hol vannak az ischli klauzula-ellenes magyar képviselők ? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rátérek már most annak konstatáíására, a mit megígértem — bár több idő állana rendelkezésemre, hogy kifejthetném jobban a dolgot — (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy ha ez igy történik, ez nemcsak a házszabályoknak kijátszása, nemcsak az adott fejedelmi szóval való játék, nemcsak a fejedelmi eskü elleni merénylet, nemcsak alkotmányjogunk összetiprása, hanem az, a mi itt történik, még rosszabb, mint az osztrák 14. §. (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja él.) Ennek illusztrálására felhozom röviden a következőket. Nem untatom önöket annak ismétlésével, hogy Magyarországon rendeletekkel kormányozni nem lehet. Mert abban igaza van gr. Apponyi Albertnek, hogy az, a kinek azt, hogy nemzetközi szerződést rendelettel Magyarországon életbeléptetni nem lehet, még bizonyítani is kell, az nem magyar jogász, hanem elszegődött pretoriánus! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel tehát nem untatom önöket: előlegezek a magyar törvényhozásnak annyit, hogy ezt a magyar parlamentben tovább bizonyítani nem kell. Csak egy miniszterelnök akadhatott, a kit