Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

494, országos ülés 190í október 17-én, hétfőn. 109 szübjektiv imposszibilitás Széll Kálmán miniszterelnök számára. Ez szubjektiv imposszibilitás a meghatalmazóra, a magyar királyra néz?e, a ki velünk tárgyalt, s a kinek megbízásából velünk tárgyalni kellett. (Mozgás jobbfelöl. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar állampolgárnak az az eskü is biztosíték, hogy: »megtartom és megtartatom «, de a magyar embernek, még a gentlemannek is annál az évtizedes múltnál, a mely a mi ősz királyunk háta mögött áll, talán még nagyobb biztosíték a fejedelem által adott szó, hogy: »ezeket az ígéreteket pedig teljesíteni fogom.« Vigyázzanak, nehogy megingassák ezt a hitet és abba a becsületes királyi névbe, s annak szepló'tlenségébe vetett bizalmat, mert önök nagyobb kérdésekkei és érdekekkel játszanak, mint a minő eredményeket elérhetnek, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miután nem szükséges demonstrálnom, hogy a mit mi a királynak megígértünk, azt az utolsó betűig megtartottuk, — a ki azzal vádolt bennünket, hogy a paktumok csak egyetlenegy jottáját is meg nem tartottuk, az álljon föl — arról van most szó, hogy a teljesített kötelességek fejében tett fejedelmi igéret miben áll és beváltatik-e, igen vagy nem? Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalion,) A mint mondám, nem fogok felolvasni mindent, de ha valaki kifogásolni fogja szavaimat, ugy szószerint olvasom majd föl az aktákat. Most csak arra szorítkozom, hogy reprodukáljam a történteket és az összevont eredményeket állítsam a képviselőház elé, Mik voltak köztünk az alkudozások alkalmával az ütköző pontok ezen vámkérdésre vonatkozólag ? Mi azt mondtuk, hogy daczára annak, hogy az 1867-iki törvény világosan és kifejezetten megmondja, hogy a vámterület kérdése és a kereskedelmi szerződések kötésének joga nem közös ügy, mert az Magyarországnak teljesen különálló fentartott joga, tehát ezen a területen Magyarország mindig mint önálló független állam kell, hogy jelentkezzék: daczára ennek a bécsi politika folytonosan mindent elkövet arra, hogy Magyarországnak nemzeti és állami önállósága és individualitása még a kereskedelmi szerződések kötésének területén se nyilatkozhassak meg vala hogy. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kifogásoltuk ezt, mert igaz ugyan, hogy a törvény szerint a külügyminiszternek képviseltetési joga van, s ez a 8. §-ban kifejezetten benne van, de igaz az is, hogy az a külügyminiszter nem mint közösügyekben eljáró közös orgánum jár el a kereskedelmi szerződések megkötésénél, hanem egy külön törvényben nyert felhatalmazás alapján mindkét államnak külön megbízottjaként, minek folytán ezen kereskedelmi szerződések nem lennének köthetők Ausztria-Magyarország nevébeD, mint a hogy az történik, hanem mindenesetre meg kellene azoknak köttetniök külön Ausztria és külön Magyarország nevében és megbizásából. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De azt mondták, hogy ime, ott van Ausztria, a mely obstrukcziót csinál a kiegyezés terén és Magyarországot ime már 1896 óta — akkor még csak három esztendeje volt — bizonytalanságban tartja. Egyik provizórium a másik után jött, egyik törvény a másikat követte, évről-évre látta a kormányzat, láttuk mindnyájan, hogy ez gazdasági válságra vezet és ezt az állapotot tovább fentartani nem lehet, ennek folytán az alkudozások egyik alapköve az volt, hogy az eredetileg fél esztendőre, később egy esztendőre megállapított provizóriumnál több elő ne fordulhasson, és annak tartamára rendeztük az 1903., illetőleg később, 1904-ig kitolva a kereskedelmi viszonyokat. Már most tartózkodom attól, hogy ennek a létrejött paktumnak minden egyes pontjával foglalkozzam, mert nagyon messze eltérnék a tárgytól, hanem ígéretem szerint reasszumálom azt, hogy mit tekinthetünk mi a paktum alapján létrejött 1899 : XXX. t.-czikk-ben a Felség Ígéretének az ellenzék részére ? (Halljuk! Halljuk!) A törvény szövege világos. Mi került a törvénybe és hogyan értendő az? Itt van az 1899: XXX. t.-cz. Csak főbb pontjaiban reprodukálom. Ebben először igéret tétetett ő Felsége által, hogy: »a mennyiben 1903-ig az 1867 : XII. t.-cz. 61, §-a értelmében vám- és kereskedelmi szövetség nem jön létre« — mit értünk ez alatt ? Ugyebár, Lukács pénzügyminiszter ur, azt értettük alatta, hogy ha vámszövetség parlamentáris utón létre nem jön, vagyis nem mindkét törvényhozás hozzájárulásával, Ugy-e, hogy azt értettük alatta, hogy ha az 1867:

XII. t.-cz. 61. §-ában előirt módon, törvények utján létre nem jön a vámszövetség, akkor a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre a jelen törvény hatályának tartamán, tehát 1907-en túl terjedő időtartammal nem köthetők. Már most ez az első kérdés és ki fogom mutatni, hogy az a törvényjavaslat megsérti elsősorban is ezt a nagy és döntő garancziális intézkedést. Én most ki akarom mutatni e helyen és barátaimat is kérném tisztelettel, hogy figyelemmel ajándékozzanak meg, hogy itt egy sokkal veszedelmesebb dologról volt szó, mint az ischli klauzuláról. Meddig fog érvényben maradni ez a most megkötött szerződés ? Fel fogom olvasni ezt szószerint, mert ismétlem, azt akarom bebizonyítani, hogy a hires ischli klauzula, vagy a mint Lukács pénzügyminiszter ur mondaná, az augusztusi megállapodások nemcsak kisértenek Magyarország parlamentjében, hanem, a miről most szó van, az veszedelmesebb, rosszabb és kärhozatosabb, mint az ischli klauzula volt. Mi volt az ischli klauzula? Elmondom kívülről, szószerint és a t. pénzügyminiszter ur engem nem fog dezavuálni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Akkor, a mikor a t. pénzügyminiszter ur a fogyasztási adó átutalása kérdésének rendezésével mint egy nagy vivmánynyal számolt