Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-476
kit), országos ülés 1904- Julius 29-én, pénteken 69 nagyobb meg feszítésé 7el és az állam segítségének minden hozzá}árulása nélkül 1.700 katasztrális holdat rekonstruált. Ez már annyira kimerítette a lakosság minden anyagi erejét, hogy méltóztassék elhinni, ennek a 14, illetve 28 koronának az illetők részéről való előteremtése nemcsak nagy gondokat okoz, de súlyos károkkal jár, mert kénytelenek ezek a szegény emberek a maguk czókmókját, igen sok esetben, zálogba vetni, hogy az óvadékot megszerezhessék és természetesen kénytelenek a magas uzsorakamatot megfizetni. Nagyon jól tudom, t. képviselőház, hogy az államvagyon tetemes része van befektetve ezekbe a hordókba. És mikor a minisztériumnak ezek nek a hordóknak kiszolgáltatása körül tanúsított gyors, önzetlen, figyelme, s körültekintő, mondhatnám szeretetteljes működéséért elismerést szavazok, atyai gondoskodását még arra hivom fel, hogy lehetne talán azon szőlőmives-egyesületek tagjainak, a melyek aktív vagyonnal rendelkeznek, ennek az aktiv vagyonnak erejéig ezeket a vashordókat biztositékmentesen rendelkezésükre bocsátani, feltéve, hogy az egyesület vezetősége a hordók visszaszállításáért felelőséget vállal. Hogyha pedig ez nehézségbe ütköznék, talán lehetne ezeknek az aktiv \ agyonukkal egyenlő értékű kamatmentes kölcsönt nyújtani, a melynek segítségével az egyesület tehetné le a biztosítékokat tagjai helyett. Méltóztassanak elhinni, ezzel a kis exisztencziáknak egy igen nagy gondját lehetne megszüntetni és a szólőmivesek amúgy is mostoha viszonyai között igen nagyot lendíteni épen a legsanyarubb viszonyok közt sínylődő polgártársainkon. Nagyon kérem, kegyeskedjék ezt a megjegyzésemet figyelemre méltatni és ezzel a kérdéssel foglalkozni. Sturman György jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. képviselőház! Hogy ugyanezen tárgyra vonatkozólag én is felszólalok, a melyet t. képviselőtársam, Vészi József épen most említett fel, annak az oka az, hogy a segítésre nézve más módozatot leszek bátor ajánlani. Ugyanis a miniszter urnak mindjárt minisztersége mézesheteiben kiadott ezen meglehetős szigorú rendelete nemcsak azt foglalja magában, hogy a szénkéneg ára emeltetik métermázsánkint egy koronával, a mi magában véve még tűrhető és elszenvedhető volna, hanem azt is, hogy a kisbirtokosok, valamint a nagyobb szőlőtulajdonosok a kiszolgáltatott vashordókért tetemes biztosítási összeget kénytelenek letenni. Igen helyes ebben a miniszteri rendeletben az, hogy biztosíték nélkül sem kötelezvényre, sem váltóra, sem elismer vényre, sem jótállásra senkinek a raktárból szénkéneghordót kiadni nem szabad. Nagyon helyes ez az intézkedés, de tökéletesen elég biztosíték lenne az, hogy ha maga az illető község vállalna teljes felelőséget az egyeseknek kiadott vashordók visszaszállításáért. Én tehát a megoldást ellenkezőleg Vészi József t. képviselőtársammal, a ki hegyközségenkint kívánja a biztositéket, ugy vélném, hogy sokkal egyszerűbb lenne, miután hegyközség nem mindenütt van, ha ezen biztosíték tekintetében a t. miniszter ur, korábbi rendeletének hatályon kivül helyezésével kimondaná, hogy ott, a hol a községek szavatosságot és felelőséget vállalnak a kiszolgáltatott hordókért, ott eltekint rendeletének ezen két szavától, t. i. a község biztosításának kizárásától. A rendelet többi részét helyeslem, s ekként módosítva elfogadnám a kiadott rendeletet, a mely mai alakjában igen sok szőlőtulajdonosra nagy hátránynyal jár, a kik pedig nemcsak az olasz bor versenyével, hanem a szőlőkre fordított tetemes kiadásokkal is kénytelenek küzdeni, és nemcsak a szénkéneg árát, a mely szintén jelentékeny összegeket vesz igénybe, tartoznak megfizetni, hanem még azonfelül azzal a biztosítékkal is megterheltetnek. Azért én szintén hozzájárulok Vészi József t. képviselőtársam kérelméhez és nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy ezt a rendeletet hatályon kivül helyezni vagy pedig azt módosítani méltóztassék. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter kivan szólni. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: T. ház! Csak néhány szóval kívánok azokra, a miket Vészi József és Boda Vilmos képviselő urak mondottak, reflektálni, és csak jelzem azt, hogy ezen rendelet kiadására engem igen keserű tapasztalatok késztettek. Az utóbbi esztendőkben ugyanis a hordóknak egész sorozata veszett el és igen sok ezerre megy azon koronák és forintok száma, a melyek igy elvesztek. De másrészt móltáuylom, s elismerem azt is, hogy épen a kis exisztencziák és kis emberek számára bizonyos könnyítést, a mennyiben ez lehetséges, s a mennyiben az államvagyon az által egyáltalában nem veszélyeztetik, nyújtani kötelességem. (Helyeslés.) Én Ígérem a magam részéről, hogy mindkét alternatívát tanulmányom tárgyává fogom tenni, s a melyikkel az államvagyon teljes biztosítását el lehet érni, azt a magam részéről szívesen fogom alkalmazni. (Helyeslés.) Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Sturman György jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 178.165 K. Elnök: Megszavaztatik. Sturman György jegyző (olvassa): Szőlészeti és borászati czélok előmozdítása 232.960 K. Elnök: Megszavaztatik. Sturman György jegyző (olvassa): Rendes kiadások összege 590.065 K. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Berendezések. A vinczellérískoláknál 71.200 K. Elnök: Megszavaztatik. Sturman György jegyző (olvassa): 2. rovat, A filloxera ellen való védekezés eaéljaira 1,390.486 K.
