Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

476. országos ülés 190í Julius 29-én, pénteken. 55 az_ ország határain tál is védelmet biztosítsunk, (Élénk helyeslés.) Legyen szabad most Molnár Ákos t, képviselőtársam beszédével — miután ezen kérdés tárgyalásában ő vitte a vezérszónok szerepét — kissé hosszasabban foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentettem, t. ház, és ezen kijelentésemet ismétlem ez alkalommal is, hogy én a borszövetkezeteket abszolúte nem tartom agresszív jellegű intézménvnek. Én a magam részéről abban semmi offenzív eljárást, a kereskedőkkel szemben nem czéloztam, nem szándékoztam és nem szándékozom most sem. (Általános helyeslés.) Én felszólítottam az összes kereskedőket akkor, mikor az értekezletet megtartottuk és felszólítom most nyilvánosan itt is, hogy a ki hozzánk akar szegődni és velünk akar e kérdésben tartani, azt szívesen és örömmel látjuk, De nem fog engem eljárásomban megakadályozni az, ha e kérdésben nem tartanak velünk; akkor cselekszem nélkülük, esetleg ellenük is. (Általános helyeslés. Taps halról.) T. képviselőtársamnak második kifogása az volt, hogy nem a kisbirtokosnak, hanem a nagybirtokosnak érdekeit fogják szolgálni ezen pinczeszövetkezetek. Nagyon sajnálom t. képviselőtársamnak téves felfogását, mert tökéletesen és homlok egyenest ellenkezőt állított, mint a mi magában az alapszabályban van. Módjában áll minden kisbirtokosnak, igen csekély részletfizetés mellett tagjává lenni a vidéki szövetkezeteknek, a vidéki szövetkezetek pedig tagjai a központi szövetkezetnek ; azonkívül az összes hegyvidékek, tehát nem is szövetkezeti tagok, szintén tagjai lehetnek a központi szövetkezetnek. így tehát minden paraszt, minden kisgazda benne lehet. És igen helyes volt az a megjegyzés, hogy nem a nagybirtokosnak van szüksége a szövetkezetekre, mert hiszen annak megvannak a maga szakközegei, pinczéi, összes eszközei, hanem a kisembernek van rájuk szüksége. A kisember ott a szövetkezetben állandó kezelés mellett biztosithatja borának jó kvalitását és én meg vagyok arról győződve, hogy a kisember ép ugy meg fogja találni számítását benne, mint a nagybirtokos, ha a szövetkezet tagja lesz. A német borhamisítási törvényre azt a megjegyzést tette Molnár Ákos t. képviselőtársam, hogy a tokaji bort odakünn nagyban hamisítják, mert a német borhamisítási törvény ebben a tekintetben semmi intézkedést nem tesz. Elismerem, hogy igy van és ígérem, hogy a magam részéről e részben ennek eliminálására minden lehetőt meg fogok tenni. (Helyeslés.) A szőlőoltván;, okra nézve t. képviselőtársamnak csak amaz állítására kívánok megjegyzést tenni, bogy ezer szőlőoltvány az állami szőlőtelepen ezer koronába kerül. Ebben roppant nagyon téved a t. képviselő ur. Nekünk, a rendelkezésemre álló adatok Japján, ezek a szőlővesszők kétszáz koronába kerülnek és ugyanannyiért adjuk ki a közönségnek is. Tehát se nem nyerünk, se nem vesztünk rajta. Az azonban, hogy ezer koronába került volna, határozottan mondhatom, nyilvánvaló tévedés. Bernáth Béla és Visontai Soma t, képviselőtársaim a boritaladó leszállítására hivták fel figyelmemet. Erre vonatkozólag jelenthetem a t. háznak, hogy ez irányban már egy igen érdekes, igen tanulságos tanulmány fekszik előttem. (Halljuk! Halljuk!) Állást foglalni azonban ebben a kérdésben eddig nem volt módomban, de a mint időm lesz rá, behatóbban fogok vele foglalkozni és azt hiszem, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg talán sikerül módot találni arra, hogj a sok panasznak elejét vegyük. Az állattenyésztésre vonatkozólag, a mint bölcsen méltóztatik tudni. 3'/

2 millió korona áll rendelkezésünkre a beruházási alapból. Itt elsősorban szükségesnek tartom kijelenteni a t. háznak azt, hogy a külföldről behozandó apaés anyaállatokat oly kötelezettségek mellett kívánom és óhajtom a gazdaközönségnek kiosztatni, hogy elsősorban annak növedékét az állam számára biztosítsam ; másodsorban kerülnek azután a községbeli kisebb birtokosok kezei közé, a kik igy olcsó pénzen szerezhetik be, mert a behozatalnál fizetett nagyobb árt az a kisebb ember nem fizetheti meg; azonban a vér felfrissítését teljesen eliminálni nem tartanám helyesnek. A tenyészkerületek beosztására vonatkozólag elismerem, hogy a jármos ökrök óriási drágasága folytán kétségtelenül nagy figyelmet kell fordítanunk a magyar faj-jószágra. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Meggyőződésem az, hogy különösen a Királyhágón túl e/.t teljes mértékben támogatni kell. (Helyeslés.) Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tenyészkerületek beosztásánál, különösen ott, a hol nagyobb városok körzetében kisebb a birtokosság és a lakosság a tejszükségletből, illetve fogyasztásból magának nagyobb jövedelmet biztosithat. Azokon a vidékeken, ha arra az illetők felkérnek, ezt figyelembe ne vegyem és szerintem lehetetlen, hogy ezt ne engedélyezzem. Ebben az esztendőben elrendeltem — mivel állandó volt a vita a felett, hogy Magyarországon depekoráczió van-e. vagy nincsen — az állatállománynak sokkal rigorózusabb összeírását. Még az adatok nincsenek teljesen feldolgozva, azonban már ugy általánosságban, átlagban rendelkezésemre állanak és ebből konstatálhatjuk azt, hogy a sertésállomány tényleg Magyarországon nagyon megfogyott, a magyar faj tényleg a nyugati fajjal szemben roppant erős mértékben háttérbe szorult különösen Erdélyben, de sőt a székely vidékeken is. Egy örvendetes tényt azonban konstatálhatok, t. i. azt, hogy a tehénállomány nagymértékben megszaporodott. Ha, az egész állományban esetleg csökkenés volna is, a mit