Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

38 Í76. országos ülés 190Í Julius 29-én, pénteken. munkájának, tőkéjének gyümölcsét élvezze, nem tudja azt értékesíteni, nem tudja borát eladni. Azért foglalkoznunk kell azzal, hogy mit kell csinálnunk az értékesítési viszonyok javítására. (Helyeslés.) Elsősorban a boritaladót r

kell fokozatosan leszállitani, esetleg eltörölni. Én mindazokat a kérdéseket, a melyek a bor értékesítésére befolyással vannak, legalább főbb vonalakban beszédem tárgyává fogom tenni. A boritaladó hallatlan nagy. Például Budapesten 12 korona 92 fillér, Pozsonyban 12 korona. Majd egy kis összehasonlító statisztikával fogok szolgálni. (Halljuk.' Halljuk!) Az I. osztályú községekben 12 korona 70 fillér, a II. osztályú községekben 11 korona 38 fillér, a III. osztályú községekben 8 korona 70 filér. Örülök, hogy a pénzügyminiszter ur itt van és hallgatja érveléseimet. Az 1892 : XV. törvényczikk szerint, mielőtt a filloxera szőlőinket el nem pusztította, a borfogyasztási adó kisebb volt, de midőn ezen csapás ránk zúdult, akkor a boritaladó felemelkedett. Nemhogy enyhítettük volna ezen törvénynek szigorát, de törvényhozásunk működésének egész lánczolata mutatja, hogy mindig szigorítottuk. Meghoztuk az 1899. évi VI. törvényczikket, a mely szerint az egyes községeknek joguk van még 20 százalék pótadót is kivetni. Később még nagyobb adóval sújtottuk a lakosokat. Ebben a törvényben van egy igen nevezetes intézkedés, t. i. megengedi, hogy a hol ez a pótadó 1899. Julius l-jét megelőzőleg nagyobb volt, ezen nagyobb községi adót is kivetheti, igy történik azután, hogy egyes városokban, például Nagyváradon a községi pótadó 30 százalékot tesz ki. Nagyváradon 6 forint 75 kr. a boritaladó, ehhez jön 2 frt pótadó hektoliterenkint, összesen tehát 8 forint 35 kr., vagyis 16 korona 70 fillért tesz ki Nagyvárad városában a boritaladó hektoliterenkint. Nagyobb az italadó, mint a bornak az ára. Még egy nagy baj van itt, hogy a törvény a házi fogyasztásra szánt bormennyiség után ad ugyan bizonyos kedvezményt, de ez a kedvezmény kevés és a teljes mentességet nem adja meg. Pl. Francziaországban és Olaszországban, s Németország egyes részeiben és magában Horvát-Szlavonországban is a házi fogyasztásra szánt bor adókedvezményben részesül. A fiumei lakosok boritaladó és husadó czimén mitsem fizetnek. Csak épen ez a szerencsétlen Magyarország van zaklatva és terhelve épen egyik legfontosabb közgazdasági ágában ilyen erős adóval. Hát megegyezik ez az igazsággal, a méltányossággal és az adózási rendszerben lefektetett egyenlőségi elvvel? (Ugy van! halról.) Vegyük csak Ausztriát. Bécsben egy hektoüter után 8 korona 48 fillért kell fizetni, az osztrák zárt városokban hektoliterenkint 6 korona 76 fillért, a német birodalomban a birodalmi adó 6 márkánál több nem lehet soha, joguk van itt is azonban a községeknek 20°/

0-ig terjedhető pótadót szedni. Francziaországban pedig az állam adója hektoliterenkint egy és fél frank, vagyis másfél korona, pedig Francziaország is folytonosan küzdött a borfogyasztási adókkal, de 1900-ban a franczia nemzeti testületnek volt lelkiismerete és volt hazafisága ezen termelési ágnál belátni a nagy bajokat és leszállította az adót, a mivel nagy eredményeket ért el, mert mindjárt ezen adóleszállitás után egy évre Parisban a fogyasztás másfél millió hektoliterrel emelkedett, a mi a borok árának felszökkenését okozta. Ugy tudom, hogy körülbelül 100 millió frankot irt le Francziaország törvényhozása ezen adótételből; azt tartom azonban, hogy helyes pénzügyi politikát csinált, mert a fogyasztás emelkedésével ezt az összeget busásan visszakapja. A boritaladó kezelésénél még igen sok igazságtalanság van ezenkivül. Sokszor ugyanaz a bor kétszer lesz megadóztatva. Hol itt az igazság és méltányosság? Egyik városban 12 korona, másutt 16 korona a boritaladó. Ez csak nem egyezik meg az egyenlőség elvével! Ebben semmiféle igazságosság nincs. Azt hiszem, ha ezt az adót fokozatosan leszállítjuk, a fogyasztás emelkedésével a nép olcsóbb, jobb és egészségesebb italt fog kapni és nem hiszem, hogy ezzel az emelkedéssel a kincstár kárt szenvedjen. (Ugy van! halról.) Emlékezzünk boldogult Baross Gábor vasúti politikájára. Behozta ő a zóna-rendszert és tapasztaltuk, hogy a zóna rendszerrel az állam bevételei nem kevesbedtek és alkotásával közgazdasági nagy sikereket ért el, a forgalmat előmozdította, az egyes forgalmi pontok érintkezését intenzivebbé tette. A posta portó leszállítása is azt eredményezte, hogy több levelet küldtek és a leszállítás még több hasznot is hozott. Azt gondolom, hogy helyes pénzügyi politika által, ha a boritaladó leszállittatik, a borfogyasztás emelkedik, a bor ára emelkednék, és e mellett a kincstárnak sem volna kára. Fontos itt a bor értékesítése mellett a szövetkezetek kérdése is. A szövetkezetek épen a kisemberek érdekéban vannak. Mert a kisember a maga borait nem tudja okszerűen kezelni, nincs hozzá módja. A gazdag ember, a nagyobb szőlőbirtokos tart pinczemestert, be van rendezkedve a kellő okszerű kezelésre, megvannak az ujabb borgazdaságnak megfelelő eszközei, de a kisember magára van hagyatva. Hogyha rajta akarunk segíteni, ha azt akarjuk, hogy a kisember az ő termését jól el tudja adni, elő kell segíteni az egyesülését másokkal, hogy aztán egyesült erőkkel ugyanazt a gondolatot szolgálják. Ez kevesebbe kerül és a megélhetését biztosítja a szegény embernek. Most pedig kénytelen a borát már a szüretkor eladni, nincs helye, a hol kezelhesse, nincs pinczéje, szüretelő helyisége, kénytelen valami kamarában tartani, ha beáll a nagy hideg, az megfagy, miáltal a bor vészit értékéből, a gyengébb bor megpené-