Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-487

Í87. országos ülés 19öí augusztus 11-én, csütörtökön. 407 Abban a feltevésben teszem meg interpellációmat, — előre hiszem, hogy nem fogok csalatkozni — hogy az ország minden talpalatnyi földje nem egy község gondozása alá tartozó kérdés, hanem első sorban a kormánynak a feladata az ország határait megvédelmezni ; hiszen azt még a királyi eskü is kötelességévé teszi. Azon feltevésben teszem meg interpelláczióinat, hogy a t. miniszterelnök ur kilátásba fogja helyezni nekem azt, hogy e kérdésben a legsürgősebben intézkedik. Hogy hííen lássuk a tényállást, talán meg méltóztatik engedni, hogy a községi képviselőtestület által hozzám küldött megkeresést szószerint felolvassam. (Olvassa): »A 80-as években történt országos határvetés alkalmával Osdola tulajdonából 720 katasztrális hold erdős terület szakadt át a romániai Tulnics község erdejéhez. A magyar és oláh kormány ez alkalommal határozottan kifejezte, hogy ezen átszakadt erdőterületért Tulnics község minket pénzben kárpótolni fog. Mi az erdő értékének megállapításánál elmentünk a végső határig, ennek daczára azonban többszöri ajánlatunkra és erélyes felhívásunkra Tulnics község feleletet sem adott.« Az első stádium tehát az, hogy a megállapodás az lett volna, hogy pénzbeli kárpótlás fejében az ország határából egy rész átengedtessék, a mit már magát helyeselni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A megkeresés tovább igy szól (olvassa): a> Kérésünk folytán a magyar és román kormány a kérdéses erdő határcsapását, illetőleg kihalmozását elrendelte, a mi a két kormány kiküldöttjei által 1903-ban végre is lett hajtva. Ezen kihalmozás alkalmával a kérdéses 720 hold erdő Osdola birtoklásába kellett voloa, hogy átjöjjön, a mi csak azért nem történt meg, mert az oláh kiküldöttek a jegyzőkönyv felvételénél kijelentették, hogy ők csak a ki halmozással vannak megbízva, de a birtokba való bevezetéssel nem. Mi tehát vártuk a birtokbavezetést ; e helyett azonban Tulnics község ez évi február havában tulajdonjogi pert indított ellenünk. Tekintettel arra, hogy ezen per Oidola községnek ez ideig is körülbelül 4000 korona kiadásába került és tekintve azt, hogy az ügy érdemleges elbírálása felett oláh bíróság fog ítélkezni, és tekintve azt, hogy igy kénytelenek voltunk érdekeink képviseletével oláh ügyvédet megbízni, vajmi kevés kilátásunk van mintegy 200.000 koronát érő erdőnk visszanyerésére, a mi pedig 58 százalék p>ótadóból sínylődő községünknek úgyszólván létfeltételei Idáig szól a tényállás. Azt hiszem, hogy a magyar országgyűlés termében teljesen felesleges munkát végeznénk annak hangsúlyozásával, hogy Magyarország határához tartozó terület védelmét sem oláh bíróságra, sem oláh ügyvédekre hizni nem lehet. Kitűnik ebből az átiratból az, hogy a határrendezés ott megkiséreltetett, de végrehajtva nem lett, mert e jegyzőkönyvet alá nem irták az oláh kormány megbizottai, mondván, hogy erre megbizásuk ki nem terjed. Igen természetes, hogy én nem számithatok arra, hogy a t. miniszterelnök ur, bár egy községi képviselőtestületnek adataira támaszkodom, ezen adatokat érinthetlen igazságnak tekintse, de arra számítanom kell, hogy a miniszterelnök ur hivatalos utón is érdeklődni fog a tényállás megállapítása iránt, és ha igy van. a mint a község közli, gondolom, a t. miniszterelnök ur be fogja látni, hogy itt a legsürgősebb szükség a diplomácziai utón való megvédelmezése az ország határának és gondoskodás az iránt, hogy az a község, a mely ezen költségeknek viselésére sem nem képes, sem nem köteles, kellő védelemben részesüljön az ország határának érdekében. Hogy ez mi módon foganatosíttassák, arra nézve nekem egyelőre tanácsadásra szükségem nincs; a kormány tudja, mi a kötelessége. Azért, mert a dolog igy van és mert az ország területének egy része forog veszélyben és kérdés alatt, teljes megnyugvással intézem interpellácziómat a miniszterelnök úrhoz, a kitől egyelőre csak előzetes választ kérnék olyan megnyugtatás czéljából, hogy a t. miniszterelnök ur gondoskodni fog arról, hogy az a tulajdonképeni per semmi körülmények között ne prejudikálhasson a határrendezés kérdésének, és hogy ennek a határrésznek megvédése a kormány gondoskodása tárgyává fog tétetni. Interpelláczióm igy szól (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak az Osdola község határához tartozó 720 hold erdőterület tekintetében a határrendezésnek mibenállásáról ? 2, Hajlandó-e a t. miniszterelnök ur sürgősen intézkedni az iránt, hogy az ország határához tartozó ezen terület kormányhatósági utón biztosíttassák és Osdola községe a határvédelem költségeitől megkíméltessék ?« Tisztelettel kérem először a t. házat, méltóztassék igazoltnak venni azt, hogy sürgősen terjesztettem elő interpellácziómat, mert ez a dolog nem várhat addig, inig október 10-ikén ismét összejön a ház, másrészt pedig tisztelettel kérném a miniszterelnök urat, nyugtasson meg az iránt, hogy hajlandó-e megfelelő intézkedést tenni, a miben különben nem kételkedem. Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Természetesen most érdemleges választ nem adhatok. Megjegyzek annyit, hogy már az eddig hallottakból is, de különben is a Romániával való határrendezési munkálat mai stádiumából következtetve is ugy gondolom, hogy itt tulajdonképen a határrendezé3 be van fejezve és arról van szó, hogy az illető magyar község tei ületének egy olyan részére vonatkozó jogai megóvassanak a községnek mint tulajdonosnak,