Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-487

404 487. országos ülés 190í augusztus lí-én, csütörtökön. matban és a kit, a mint megtudták, hogy ott van, a jogerős Ítélet végrehajtása czéljából természete­sen letartóztattak. Azt hiszem, hogy ez a hatóság evidens kötelessége volt, (Helyeslés a jobboldalon.) De történt ott más is, t. ház; megtörtént az, hogy a kerületben és kivált a székhelyen és a székhelyhez közelfekvő egy pár községben a lakosság ellenzéki része oly mértékben és oly módon fanatizáltatott, hogy azok a legnagyobb terrorizmust fejtették ki és a választásra be­vonuló ós onnan távozó választókat, daczára annak, hogy katonai erő volt kirendelve, kövekkel ismételten oly mértékben dobálták meg, hogy hivatalosan konstatálhatólag nagyobbszámu, elég súlyosnak nevezhető sebesülés történt; igen számos választó betört fejjel ment haza a válasz­tásról és általános volt a választás után a kerület kormánypárti községeiben az a hangulat, hogy ők ugyan Tapolczára többet választani be nem mennek, (Mozgás és derültség.) T. ház! Éemélem, hogy ez a hangulat azóta megszűnt; remélem, hogy ezen választópolgárok bíznak a kormány kötelességtudásában és eré­lyében s biznak abban, hogy a kormány, bár­mily módon és bármily eszközökkel is, de párt­különbség nélkül minden egyes választópolgár­nak azt a jogát, hogy ő az urnához eljuthasson, ugy hogy a hajszála se görbüljön meg, meg fogja védelmezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha valami észrevétel tárgyává tehető a tapol­czai választás körül, ugy az mindenesetre az a körülmény, hogy a hatóság ebben a tekintetben talán nem járt el olyan czélszerüen és haté­konyan, mint kellett volna. A jövőben már a választási helyiség megválasztásakor, az oda­vonulás részleteinek megállapításakor okvetet­lenül ugy kell eljárni, hogy az odavonuló külön­böző párti választók bármely oldalról jövő bán­talmazás ellen megoltalmaztassanak. Kérem ezek után, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, következik a határozathozatal. Kér­dem a t. házat: tudomásul veszi-e a belügy­miniszter urnak Szederkényi Nándor képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Észrevétel nem lévén, határozat­képen kimondom, hogy a ház a belügyminiszter ur válaszát tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter ur válasza Lengyel Zoltán képviselő urnak a nagykárolyi választás ügyében hozzá intézett interpelláezió­jára. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A nagykárolyi választási küzdelem alatt vagy közvetlenül utána Lengyel Zoltán képviselő ur a következő kérdéseket intézte hozzám (olvassa): » Van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy Szatmármegye alispánja a nagykárolyi választás előtt az összes tisztviselőknek korteskedés czéljaira háromnapi szabadságot adott ?« Erre vonatkozólag azt jelenti az alispán, hogy ez nem áll, nem felel meg a valóságnak, tehát nem is lehet róla tudomásom. Második kérdése (olvassa): »Igaz-e az, hogy a miniszter ur sürgönyzött az alispánnak, hogy gr. Károlyi György érdekében mindent el kell követni ?« Ez nem igaz. (Helyeslés és derültség jobb­felöl) Harmadik kérdése a képviselő urnak (ol­vassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök ur­nak arról, hogy Gönyey István nagykárolyi já­rási főszolgabíró ur Varságh Zoltán független­sági képviselőjelölt programmbeszédének a ke­rületben községekben való megtartására vo­natkozó bejelentését tudomásul nem vette s a programmbeszéd tartását nem engedte meg ?« Negyedik kérdése: »Mit szándékozik tenni a miniszter ur az előfordult visszaélések meg­torlására ?« T. képviselőház, a mi a programmbeszédek megtartására vonatkozó bejelentéseket illeti, két nagyobb csoportját az ilyen czélból tartandó népgyüléseknek jelentették be a függetlenségi párti jelölt és a vele ott járt más előkelő tagjai a pártnak. Ezen bejelentések közül a főszolga­bíró az egyiket tudomásul vette, a másikat azzal az indokolással, hogy már nincs ideje a kellő közbiztonsági intézkedések megtételére, nem vette tudomásul. Azután jelentésében hozzátette, hogy a képviselőjelölt és a többi urak — gondolom képviselő nem volt köztük — mégis elmentek az illető kerületbe és a beszédet háboritás nél­kül megtartotta. Én itt olyan eljárását a főszolgabíró urnak, a melyet bármi megtorlás tárgyává kellene ten­nem, nem látom. De észrevételem igenis van el­járására és erről a főszolgabírót hivatalos utón értesíteni és őt kellőleg utasítani szándékozom. Mert tekintve azt, hogy a tudomásul nem vett bejelentések a népgyűlést megelőző napon, sőt a népgyűlések egy részét két nappal megelőzőleg történtek, nem fogadhatom el helytállónak a fő­szolgabírónak azon indokát, hogy a rend fen­tartására kellő intézkedéseket nem tehetett és e tekintetben a főszolgabírót figyelmeztetni fogom, hogy jövőre ilyen szempontból ne tagadja meg a tudomásulvételt. Polónyi Géza: Ez helyes dolog! Korrekt! Gr. Tisza István miniszterelnök: És egy­általában csakis olyan esetekre szorítsa a tudomásulvétel megtagadását, a midőn egyfelől a fizikai idő hiányzik, vagy mondjuk: abban a községben ugyanazon időre már a má­sik pártnak adott a népgyűlés megtartására engedélyt, vagy egészen kivételesen egyik-másik községben lehet olyan a közbiztonsági helyzet, ahol ezt nem lehet megengedni. Szóval: csakis kivételesen, komoly esetekben lehet a tudomásul­vételt megtagadni. Másik megjegyzésem pedig az, hogy tessék a főszolgabíró urnak meggondolni, mikor nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom