Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-487

'ígusztus 11-én, csütörtökön. 397 487. országos ülés 190b ai Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Nem bocsátkozom bele ez alkalommal a kérdés elvi részleteibe, de méltóztassék megengedni, hogy egy megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuh!) Akkor, a midőn nálunk Magyarországon sokkal nagyobb a takarmányszükség, mint Ausztriában, praktikus volna-e a kivitelt megtiltani és egyúttal a lehetőséget elvenni tőlünk arra nézve, hogy onnan idehozzunk át takarmánynemüeket. Azt hiszem, ezt nem szükséges bővebben fejtegetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Nem áll! Egy megyénkben több takarmány van, mint egész Ausztriában! (Ellenmondások a jobboldalon.) Ez idényről beszélek! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Hát én biztosithatom t. képviselőtársamat arról, hogy mielőtt a magyar kormány erre a lépésre határozta el magát, teljesen tájékozódott a helyzetre vonatkozólag ugy Magyarországban, mint Ausztriában és mondhatom, homlokegyenest ellenkezőleg áll a helyzet, mint a hogy azt a t. képviselő ur mondja. Ausztriában ugyanis és egyes tartományaiban igen jó takarmánytermés van, nálunk pedig Magyarországon összesen 4—5 vármegyében van jó termés, a mely megyék az ország nyugati részén vannak és még az erdélyi havasokon is kevés a takarmánytermés. Ha tehát ebben a kérdésben valaki vesztes volna, a vesztesek minden körülmények között mi volnánk. Ez alkalommal még csak egy kérelmet kívánok intézni a gazdaközönséghez, (Halljuh! Halljuh!) Már egy alkalommal hangoztattam, hogy a takarmány tekintetében a lehető takarékossággal és előrelátással járjon el gazdaközönségünk: ismételten hangsúlyozom, hogy szerezze be azon szükséges takarmánynemüeket, a melyekre nemcsak most, de a télen szüksége lesz és pótolja a hiányt vételekkel és ne adják el a takarmányt, különösen az, a kinek ilyen nincs bőségben, a mit az árak még most lehetővé tesznek, ne támaszkodjék e tekintetben teljesen a kormányra. Ha a társadalom a kormányt nem támogatja, ennek eljárását felette megnehezíti és a kérdés megoldása majdnem lehetetlen lesz. Azt a kérést intézem tehát gazdaközönségünkhöz, hogy támogatva a kormányt, azt a helyzetet, a melybe az ország jutott és jutni fog, velünk együttesen törekedjék megoldani. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, következik a határozathozatal. Kérdem : tudomásul veszi- e a t. ház a földmivelésügyi miniszter urnak Pozsgay Miklós képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter ur válasza Nősz Gyula képviselő urnak a Szepesség hanyatlása tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. (Halljuk! Halljuh!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T, képviselőház! (Halljuh! Halljuh!) Nősz Gyula t. képviselő ur még 1903. évi június 6-ikán interpellácziót intézett a belügyminiszterhez a szepességi viszonyok tárgyában, a mely interpelláczióra egyes pontjainak felolvasása mellett fogom megadni a választ. (Halljuh! Halljuh!) Az első két kérdés a következő (olvassa) : » Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak a Szepesség általános hanyatlásáról . . . (Mozgás. Ralijuk! jobb felöl.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... és különösen arról, hogy az odavaló és nyelvére nézve ugyan még német, de lelkében teljesen magyar polgári lakosság rohamosan pusztul? 2. Hajlandó-e a pusztulás okaival foglalkozni és ezeknek elhárításával a pusztulás megakadályozását minden lehető eszközzel megkísérteni ?« E kérdésekre azt vagyok bátor felelni, hogy az ottani lakosság pusztulásáról, hála Istennek, tudomásom nincs, mert az nem is következett be; ennek folytán annak elhárításáról gondoskodni nem is kell. (Halljuh! Halljuh!) A Szepességben is, mint az ország számos részében igen sok különböző bajok vannak; igen sok mód és tér nyilik a kormány részére az ottani vidék különböző gazdasági érdekeit előmozditani és a kormány mindenesetre kötelességének fogja tartani, hogy minden lehetőt megtegyen a Szepességben lakók jogosult gazdasági érdekeinek istápolására. (Élénh helyeslés a jobboldalon.) A harmadik kérdés a következő (olvassa); ^Hajlandó-e a miniszterelnök ur mint belügyminiszter közegei utján a törvény határain belül odahatni, hogy az összlakosság és igy az említett régi polgári elem is hivatalképes legyen a megyei közigazgatásban?* Azt hiszem, hogy semmiféle odahatásra itt ok és tér nincs, mert hiszen a hivatalképesség mindenkire nézve biztosítva van. é3 én egyáltalán nem tagolhatom szét egy vármegye lakosságát ős polgári elemre, másféle polgári elemre és nem polgári elemre, mert hiszen teljesen a jogegyenlőség álláspontján kell állnunk. (Élénh helyeslés a jobboldalon.) A negyedik kérdés igy hangzik (olvassa): »Hajlandó-e a belügyminiszter ur az 1848 : XYI. t.-cz. rendelkezéseinek megfelelően törvényjavaslatot beterjeszteni, a mely a megyei szerkezetet a közszabadsággal összhangzásba hozná ?« Azt hiszem, hogy a megyei szerkezet a közszabadsággal ma is összhangzásban van, tehát nem ebből a szempontból, de igenis az adminisztráczió reformja és javítása szempontjából kell, hogy a kormány foglalkozzék a megyei közigazgatás reformjával is. Ezt a legközelebbi jövőre nem helyezhetem kilátásba, mert a ház valószínűleg más fontos kérdésekkel lesz elfoglalva, és magának a kormánynak is időre van szüksége a kérdés előkészítésére, de a megyei közigazgatás reformjára vonatkozó törvényjavaslat előkészité-