Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

388 4Sö. országos ülés 190k augusztus 10-én, szerdán. rólam beszélve az ellentéteket rajzolni akarta, de itt mindjárt most Gulner képviselő' urnak felelve igyekezett nevetségessé tenni abban az ellentétes helyzetben, a melybe a 9-es bizottság javaslatának el vagy el nem fogadása következtében jutott. Távol áll tőlem bármely politikai kapcsolatban lenni a nemzeti párti urakkal; talán szót sem, eszmét sem cseréltem velük évek hosszú sora óta, de azért, t. ház, mégis ki kell bogy jelentsem, hogy rossz rendszer a miniszterelnök uré, hogy mindig, minden kérdésnél, minden felszólalásnál nem a tárgyi, hanem a személyi momentumokat keresi. (Helyeslés a baloldalon.) Én tartózkodom mindig a személyes vonatkozásoktól, hanem, ha ráterelnek engem ós minket, hogy a személyes vonatkozások szempontjából dönlsük el a kérdést, akkor ez bizony ennek az országnak hasznára nem lesz, (Helyes lés a szélsobalóldálon) Hát én elitélem a volt nemzeti párti uraknak azt a taktikáját vagy mulasztását, hogy akkor, a midőn nem kedvük szerint dőlt el a kérdés, továbbra is ott maradtak a pártban, elitélem és azt mondom, hogy ez országos szempontból nagy hátrányokkal járt és hogy ők az uj helyzetnek sok tekintetben előidézői voltak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De azért nem ismerhetem el annak jogosultságát, hogy ők most nevetség tárgyaivá tétessenek és következetlenséggel vádoltassanak azért, mert jónak látták ez idő szerint, belátván a helyzet komolyságát, erre az útra térni, (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldálon.) és én kérve-kérem a miniszter urat, szíveskedjék a személyes vonatkozásoktól eltekinteni. Nem ismerhetem el a miniszterelnök ur azon jogát, hogy in continuo, folytonosan a következetlenség vádjával illesse az embereket. Méltóztassék a dolog érdeméhez szólni; a dolog érdeme szerint lehet és kell a kérdéseket megoldani. Ismerem én azoi pártnak hangulatát is, a mely ez idő szerint a miniszterelnök ur mögött helyet foglal. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldálon.) Günther Antal: Nagyon helyes! (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldálon.) B. Bánffy Dezső: Nem kivánom azon párt támogatásának értékét és súlyát kicsinyelni, sőt ellenkezőleg, de, t. ház, ebből nem következik az, hogy csak arra fektessek súlyt, a mit ők helyeselnek. Én arra fektetek súlyt, a mit én hiszek, és a mi az én meggyőződésemnek megfelel; nem arra fektetek súlyt, hogy azt kérdezzem, — a mint a miniszterelnök mondja — hogy ezen va»y azon körnek mi a kivánsága, és hogy annak tanácsa szerint járjak el, hanem annak eldöntésére fektetek súlyt, hogy vájjon az, a mit csinálok, az ország érdekében van-e? Nem fogom bírálni a túloldal magatartását akkor sem, ha engem állásfoglalásom tekintetében vádol, pedig talán, ha egyik vagy másik közülök a lelkébe néz. vagy a szivére te^zi a kezét (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldálon. Mozgás és zaj a jobboldalon. ElnöJc csenget.) be fogja ismerni azt, hogy voltak idők, a mikor ugyanazon kérdésben velem egyetértőleg gondolkoztak. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldálon. Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! HalljuJc! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, ez nem ide tartozik; ide az a kérdés tartozik, hogy a mit csinálunk, a mi mellett állást foglalunk, az ország érdekének megfelel-e. Ha bizonyos kérdésekben más időkben másként gondolkoztunk is, jogunk van az ország érdekében ma uj álláspontot elfoglalni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur itt a t, ház egyes köreinek szemében engem talán a nevetségesség szinében tüntetett fel, de én meg vagyok nyugodva a tekintetben, hogy azok, a kik komolyan ítélik meg a helyzetet, azt fogják mondani, bogy az a jó, a mit valaki az ország érdekében tesz és vállal, nem pedig az, hogy a végtelen következetesség utján haladva az ország érdekeit nem szolgáljuk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, helyesebb volna a kérdés érdeméhez szólni, és ezért nem vagyok képes megérteni, miért látja jónak a miniszterelnök ur állandóan és folytonosan az én kicsinyítésemmel "és nevetségessé tételemmel kezelni a kérdéseketMosolyoghat a miniszterelnök ur; ahhoz joga van, (Mozgás és derültség jobbfelöl. Halljuk! balfelöl.) de hogy mosolygásával az országnak szolgálatot tenne, azt kétségbevonom. (Derültség jobbfelöl.) Kiss Ernő: Azt oenki sem állítja! (Halljuk! HalljuJc! balfelöl,) B. Bánffy Dezső: Én, t. ház, a magam erejéből, a magam elhatározásából helyezkedtem arra az álláspontra, a melyen vagyok. Voltak a miniszterelnök ur környezetében is sokan, és talán maga a miniszterelnök ur sem képez kivételt, a kik nagy súlyt fektettek volna arra, hogy én a miniszterelnök ur támogatói sorába lépjek, de én azt nem láttam jónak, mert nem láttam az ország érdekében valónak. Ebből azonban nem az következik, a mit a miniszterelnök ur csinál; ebből nem az én lekicsinylésem következik, hanem legalább is hallgatólagos elismerése annak, hogy én jóhiszemüleg és meggyőződésem szerint jártam el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezeket láttam szükségesnek elmondani, őszintén kérve a miniszterelnök urat, hogy szíveskedjék tárgyilagosan foglalkozni velem és méltóztassék minden személyemre való vonatkozástól eltekinteni. (ElénTc helyeslés a szélsobalóldálon.) Elnök: Gulner Gyula képviselő ur személyes kérdésben kért szót, Gulner Gyula: T. ház! Ámbár én a t. miniszterelnök ur felszólalását nem értettem ugy és rám nem gyakorolta azt a hatást, a mit be-