Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-486
382 i,M. országos ülés 1904 szempontból különböző jelfények alkalmaztattak, alkalmaztattak t. i. a nemzeti, színek és azonkívül az Amerikai Egyesült-Államoknak, Fiume városának és Horvátországnak a szinei. Azt hiszem, hogy ezen eljárás semmi tekintetben csorbát nem ejtett azon kétségtelen tényen, hogy Fiume Magyarországhoz tartozik és hogy a fiumei kormányzó mint olyan, kizárólag magyar hatóság. Énnek folytán nem is láttam szükségét annak, hogy a kérdést további intézkedés tárgyává tegyem. Egy másik kérdés, a melylyel foglalkoznom kell, az igen t. néppártnak legutolsó, ma hallott nyilatkozata a revízióra vonatkozólag. Mint dilettáns, a ki nem értek a szónoklat bizonyos ágaihoz, különösen nem értek ahhoz, hogyan beszélhessen valaki ugy, hogy gondolatait teljesen elrejteni tudja, (Derültség jobbfelöl.) mondhatom, bizonyos élvezettel és gyönyörűséggel hallgattam Molnár János t. képviselőtársamat. Csak azért nem mondom, hogy irigységgel, mert ezt a tulajdonságot valóban nem is kívánom elsajátítani. (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A t. képviselő ur először is megütközik azon, hogy én kifejezést adtam annak a nézetemnek, hogy a néppárt kerüli a revízióra vonatkozó álláspontjának preczizirozását. Hát engedjen meg a képviselő ur, nekem erre igen helytálló okom volt még beszédének meghallgatása előtt is. Persze, most sokkal több okom van beszédének meghallgatása után; de beszéde előtt feljogosított erre az" a körülmény, hogy, midőn gróf Zichy János igen t. képviselőtársam azon nyilatkozatot tette, a melyet mindnyájan ismerünk és azt hiszem, mindnyájan komoly figyelemmel kisértünk, akkor hallatszott és meglehetős hangsúlyozással hirdette a t. néppárt, hogy elmegy a néppárt uj elnöke a választók elé és majd megmagyarázza ott, hogy mit ért a néppárt a revízió alatt? B. Kaas Ivor: A kormánypárti lapok magyarázták meg! (Zaj.) Zboray Miklós: Milyen türelmetlenség, borzasztó ! Thaly Ferencz: Ha innen beszélne, majd nem hallgatnák meg a miniszterelnök urat. Gr. Tisza István miniszterelnök: Majd megpróbálom, jövőre onnan beszélek, talán a képviselő urak meg fognak hallgatni, a mi rám nézve nagyon kellemes lesz. Mondom, kíváncsi türelmetlenséggel lestük gróf Zichy Aladárnak választóihoz intézett beszédét, el is olvastam figyelemmel, de méltóztassék nekem megengedni, mikor a beszéd végére érteni, kevesebbet tudtam a néppárt álláspontjáról a revízióra vonatkozólag, mint azelőtt. Kovács Pál: Gyenge felfogású. (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az már az én szerencsétlenségem. Ennek folytán ezen gyenge felfogásomra hivatkozva, t. képviselőtársam nagylelkű elnézését kérem, ha Molnár János képviselőtársam mai beszéde után is azt augusztus íO-én, szerdán. mondom, hogy midőn igen szépen hangzó definiczióját a néppárt álláspontjáról kétszer is ismételte, akkor igazán nem tudtam, hogy mi az álláspontja. Zboray Miklós: Igaza volt Kovácsnak! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. képviselő ur kerülgette a forró kását igen nagy virtuozitással és igen bölcs óvatossággal és ismételten kísérletet tett arra, hogy látszassák valamit mondani és azután hivatkozott a primás ő eminencziájának a házassági törvényjavaslat tárgyalásánál tartott beszédére, a melyben ő eminencziája a javaslat elfogadását megtagadta, mert nézete szerint ebben őt katholikus hite akadályozta meg. Ez az adott esetben nem sokat bizonyít, mert hiszen ha figyelemmel kisérjük a kérdést, minden külföldi államban látni fogjuk, hogy a római katholikus klérus mindenütt elleneszegült a polgári házasság behozatalának. De azután látjuk azt is, hogy egy adott pillanatban mindenütt kibékült ezzel az intézménynyel és nagyon jól érezte magát a tolerari posse álláspontjánál fogva, a melyre az egyház már számtalanszor helyezkedett. Hiszen Belgiumban évtizedeken át volt teljesen klerikális a kormány . . . Vészi József: Ma is az! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ma is az! Kovács Pál: Hát nem kell-e eltűrnünk a hadseregben a német nyelvet ? (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az én t. képviselőtársamról, ugy látszik, kisül bizonyos rokoni viszony a történelmi nevezetességű Bodónéval. (Derültség jobbfelöl.) Maradjunk most kérem a polgári házasságnál. Kovács Pál: Ez fáj ugy-e? Gr. Tisza István miniszterelnök: Dehogy! B. Kaas ivor: Olvassa el Lukács evangéliumának XIV. részét. (Zaj. Elnök csenget.) Ugy látszik, nagy a deficzit az evangéliumban, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Francziaországban az államhatalom, nemcsak a katholikus egyház, de minden vallás és az állam közötti teljes meghasonlásnak pillanatában hozta be a polgári házasságot, ennek az intézménynek meghonosítását azonban igen rövid idő múlva követte a konkordátum, majd Napóleon bukása után a legitimista uralom kerekedett felül Francziaországban és a katholikus klérus oly befolyásra tett szert a franczia államhatalom kezelésében, a milyenre talán azelőtt sem volt példa, (Ellenmondás a néppárton.) de senkinek eszébe nem jutott a polgári házasság intézményének eltörlése. (Igaz! Ugy van!) És nézzük tovább, mit látunk Németországban? A Kulturkampf lezajlása után aránylag kevés esztendővel megkötötte Bismarck a római katholikus ultramontán elemekkel ,a békét bizonyos konczessziók, különösen bizonyos túlszigoru rendőri üldözések enyhítésének árán, de elvi álláspontjából nem
