Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-485

362 í85. országos ülés 190h augusztus 9-én, kedden. elnök szerint is nélkülözött minden támadó jelleget. Ezen fellépése legrosszabb esetben a ház tanácskozását zavarta meg. A ház tanácskozásra képessé tétele az elnök hatáskörébe tartozik. Mentelmi jogsértést ez esetből ép oly lehetetlenség kovácsolni, mint pl. más, a szónokot zavaró közbekiáltásból és zajongásból. Mert habár kétségtelen, hogy minden oly ténykedés, mely a szólásszabadságot korlátozza, a mentelmi jogot érinti, igy a csendzavarás is, de a házszabályok ép ezért biztosítanak az elnöknek bizonyos felügyeleti jogot, hogy azzal éljen is. Ha az elnök e felügyeleti jogkörében nem részesül kellő respektálásban, illetve ellenszegüléssel találkozik, fordulhat a mentelmi bizottság elé s kérheti annak intézkedését. Jelen esetben az elnök meg sem kísérletté a rend helyreállítását. A házszabályok 221., 222. és 255. §§-ai azok, melyek az elnök jogkörét az irányban irják körül, hogy a tanácskozásnak képviselők által történt zavarása mely intézkedéseket utal hatáskörébe. Ezen szakaszok egyike sem jogosítja fel az elnököt arra, hogy saját elnöki intézkedésének mellőzésével, meg sem kísértésével, a ház valamely bizottsága, igy a mentelmi bizottság elé utalja a rendfentartás iránti intézkedést. Mindannyin e szakaszoknak kötelességévé teszik az elnöknek, hogy figyelmeztetés, rendreutasitás, szóelvonás stb. által előlegesen mindenesetre ő kisértse meg a tanácskozási rend helyreállítását, csak ha ez nem sikerül — ha, mint a 255. §. mondja, az illető tag a rendzavarást folytatja, vagy engedetlenkedik, nyilik meg a joga arra, hogy a mentelmi bizottság segítségét és megtorlását vegye igénybe. Jelen esetben az említett szakaszok azon kötelező intézkedésének, hogy a tanácskozás rendientartásra az elnök saját jogkörében csele kedjék, nem tétetett elég, az egyenesen elrnulasztatott. Már pedig ezen elnöki mulasztás reparálására nem vállalkozhatik a mentelmi bizottság annál kevésbbé, mert a házszabályok kötelező és világos rendelkezését sértené intézkedésével. Nem akarunk ez alkalommal a 255. §. czélba vett alkalmazásának veszélyes politikai hátrányaira rámutatni és fejtegetni annak súlyos következményeit, ha az elnök meglepetésszerüleg a nélkül, hogy a rendreutasitást vagy figyelmeztetést alkalmazná, ugy a házszabályok 251. §-ában megengedett helyreigazításra vagy magyarázásra az illető képviselőnek módot adna, a mentelmi bizottsága 255. §-ban körülirt fegyelmi jogkörét venné igénybe. Hangsúlyoznunk kell azonban ismételten azt a tényt, hogy — a mint a többségi vélemény hangoztatja — a házszabályok nem intézkednek ily esetekre, ennélfogva a mentelmi bizottság azáltal, hogy házszabályt pótol és büntetést szab ki, illetve véleményez, hatáskörét messze túllépte. Nem változtat semmit e következtetéseken az, hogy a miniszterelnök maga jelentette be mentelmi jogának megsértését, mert a bizottság annak daczára konstatálhatja az ellenkezőt és a további intézkedéseket mellőzheti, mit is ezennel tisztelettel javaslatba hozunk. Sebess Dénes, Szatmári Mór.« Elnök: Kíván valaki szólani? Eötvös Károly: T. képviselőház! Őszintén bocsánatot kérek, én nem szoktam akadékoskodni a parlament tárgyalásainál, de lehetetlen, hogy meg ne jegyezzem ennél a kérdésnél is, hogy nem hiszem, hogy volna olyan elme a világon, a mely megnyugodhatnék abban, hogy ez a kérdés csakugyan a mentelmi bizottsághoz tartozik. Hogyan tartozhatik ez a mentelmi bizottsághoz ? Mi történt, t. ház ? A miniszterelnök felé — a mint az előadó ur előadásából is látom — néhány lépéssel odament Kigó Ferencz képviselőtársunk és azt találta neki mondani, — mint maga a miniszterelnök előadta — hogy ne alkalmatlankodjék itt, vagy valami ilyen dolgot mondott. (Mozgás jobbról.) T. ház! Nem akarom én ledérül fogni fel ezt a dolgot; ugy veszem, a hogy történt. A miniszterelnök igy adta elő, a mint az előadó ur előterjesztéséből látom. Azonban kétségtelen, hogy maga a miniszterelnök ur kijelentette, hogy ezt a képviselőház elnöke nem hallotta; bizonyos az is, hogy a gyorsírók sem hallották, mert a gyorsírói föl jegyzésekben és a hiteles naplóban ez nincsen benne. Hát ez voltaképen nem egyéb, mint egy pajkos fellépése egyik képviselőtársunknak egyik képviselőtársunkkal szemben olyformán, hogy valamit súgok magának. (Derültség.) Egy rossz vicz, talán egy Ízetlen élez, vagy akármi. Tehát egyáltalában nem állítható, hogy a képviselőnek törvényhozási joga meg lett volna sértve, hogy ő törvényhozási jogának gyakorlásában akadályozva, gátolva lett volna. Már pedig a mentelmi bizottság elé ilyen esetek tartoznak ; erre való a mentelmi bizottság, és semmi másra a világon. Már most, hogy ebből az ízetlen, jó vagy rossz tréfából, a mely négyszem között történt, a melyet sem az elnök, sem a gyorsírók nem hallottak, a mely jegyzőkönyvben sincs, hogy mi ebből egy mentelmi sértést csináljunk és az illető képviselővel szemben nem tudom én, miféle megtorlást indítványozzon a képviselőháznak egy bizottsága, ennek helyességét én ugyan sem közjogilag, sem magánjogikig, sem a parlament tekintélyének, sem a tisztességnek érdekében be nem látom. (Helyeslés a baloldalon.) Hanem ha mi megengedjük, hogy ilyen dolgok, a melyek abszolúte nem tartoznak a mentelmi ügyek sorába, mert ezek a törvényhozói jog gyakorlásának meggátlását semmi esetre sem képezik, mondom, ha mi megengedjük, hogy ilyen dolgok