Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-485
4&5. országos ülés 190í augusztus 9-én, kedden. 359 mérvben érintik és sértik, büntetlenül maradjanak. Mert, ha a házszabályokban erre rendelkezés nincs is, ott van az 1848 : IV. t.-czikk 10. §-a, a mely a rend fentartása iránti intézkedés jogát tartalmazza, és ha semmi házszabály nem léteznék is, a ház ezen szakasz alapján szuverén intézkedésre volna jogosítva. De ott van a házszabályok 221. és 225. §-a; az előbbi elvi kijelentést tartalmaz, az utóbbi pedig a megtorlás gyakorlati módjáról intézkedik. Ezekre tehát a jogi és logikai magyarázat törvényénél fogva per analógiám hivatkoznunk szabad, de kötelességünk is, ha nem akarjuk, hogy a házban az előbb jelzett alkalommal történtek megtorlatlanul maradjanak. Ezt pedig a magyar parlament csorbittatlan tekintélyének érdekében akarnunk nem szabad. Épen azért, mert gyakorlatilag véve nincs is és nem is alkotható oly házszabály, a mely minden előfordulható és fenforgó esetre kiterjeszkedhetnék, analógia utján kellett a parlament tekintélyén esett sérelemnek megtorlása tekintetében javaslatunkat megtenni. Mindezek alapján tisztelettel indítványozza a mentelmi bizottság, hogy Hentaller Lajos, Pozsgay Miklós, Nessi Pál és Rátkay László orsz. képviselők a ház méltóságával, tekintélyével és jogrendjével össze nem férő cselekményeik miatt köteleztessenek a házat ünnepélyesen megkövetni. Fáy István időközben mandátumáról lemondván, vele szemben a mentelmi bizottság javaslatot nem tehet. Olay Lajos: Ellenvélemény nincs? (Felkiáltások : Van!) Akkor kérem azt felolvasni. Elnök: A különvélemény fel fog olvastatni. Rákosi Viktor jegyző' (olvassa): »Különvéleménye. Eötvös Károly: Kik vannak aláírva? Rákosi Viktor jegyző: Sebess Dénes és Szatmári Mór. (Olvassa): »A mentelmi bizottság vizsgálata és véleményezése alapjául a ház 1903 Julius 29-iki határozata szolgált, mely az ugyanazon ülésen történt elnöki bejelentés folytán hozatott. A képviselőház 1903 Julius 29-érői a »Budapesti Közlöny« melléklete gyanánt kiadott és kiosztott napló szerint az elnök a kérdést a mentelmi bizottsághoz a házszabályok 188. §-a alapján és kifejezetten nem a 255. §. alapján javasolta utasítani — ehhez a ház hozzájárult. A kérdés elbírálásánál ennélfogva döntő szempont kell hogy legyen ezen határozat. Mellőzve a tényállás részletes előadását, csupán annak kiemelésére szorítkozunk, hogy a bizottság által megejtett vizsgálat megállapította azt: hogy az elnök ellen házszabályellenes kifejezést Pozsgay Miklós és Hentaller Lajos használtak. hogy Szőts Pál kezéből a miniszterelnök által Farkas terembiztos utján oda juttatott indítványt Feilitzsch Arthur kapta ki és ennek kezéből Fáy István — miközben az szétszakadt, — továbbá Rátkay László igyekezett az indítványba betekintést nyerni, miközben Szőts Pál által visszaszorittatott, Ilyképen Hentaller Lajos, Pozsgay Miklós azok, kikkel szemben az elnök mentelmi jogának megsértése, Rátkay László és Fáy István, kikkel szemben a Szőts Pál jegyző mentelmi jogának megsértése vitatható. Az a kérdés, hogy fentnevezett képviselők ténykedése mely irányban meríti ki a mentelmi jog sértés tényálladékát. Meg kell jegyeznünk már ez alkalommal a következőket: Rátkay László a bizottság előtt határozottan kijelentette, hogy szándékában nem állott sem az irat megsemmisítése, sem Szőts Pál jegyző funkeziójának akadályozása. 0 csupán az irat tartalmával akart megismerkedni, melyről ugy tartja, hogy házszabályellenesen jutott a jegyző kezébe. Fáy István az iratot nem Szőts Pál kezéből, de Feilitzsch Arthur kezéből kapta ki. Pozsgay Miklós és Hentaller Lajos az elnöktekintélyt sértő kifejezéseket azután használták, hogy az elnök fenyegetőzött. Ugy de ezen a való tényállást helyreállítóadatok az eset elbírálásánál mellékeseknek tekintendők azért, mert a mentelmi bizottság a házszabályok jogos alkalmazásának keretei között nem jöhet és nem jöhetett volna azon helyzetbe, hogy az eseteket mint mentelmi jogot sértőket bírálja el,,mert az 1903. Julius 29 én történtek alapján tett elnöki bejelentés és a mentelmi bizottsághoz való utalás, illetve a ház határozata ily irányban házszabályellenes volt, a mennyiben e kérdések a mentelmi bizottság által el nem bírálhatók. Megállapitandónak tartjuk mindenekelőtt, hogy sem az elnök, sem a jegyző különleges mentelmi jogvédelem alatt nem állanak. Az elnöki tekintély megsértése, vagy a jegyző tevékenységének megakadályozása csupán azon szempontok szerint bírálható el, mint bármely más képviselőnek megakadályozása, avagy érintése képviselői kötelességei szabad teljesítésében. Ilyképen nem szolgálhat irányadóul az elnöki bejelentés azon minősítő kifejezése, hogy az elnöki tekintély megsértése és a jegyző kötelessége teljesítésének megakadályozása képezi a mentelmi jogsérelmet. Oly irányú mentelmi jogsérelmet gyakorlatunk nem ismer, mely a mentelmi jog védelmét minősitőleg fokozatok alá helyezi Fentnevezett képviselők azonban oly cselekedetet el nem követtek, a mely mentelmi jogot sértett volna, és a mi ennél jelen esetben fontosabb, eljárásukért semmi esetre sem voltak a mentelmi bizottság elé utasíthatók a házszabályok egyetlen szakasza, de legkevésbbé a 255, §. szerint, melynek szankeziójat véli a bizottság többsége alkalmazandónak megtorlásul.
