Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-485

485. országos ülés 190b nem lát az ország, nem tartanám helyesnek a szenvedélyek újból való felidézését. Miért foly­tassuk tehát tovább a harczot? Ha az ügyész­ség a maga kötelességérzete által annak idején erre magát kényszerítve látta is, mi most, a megfontolás óráiban és napjaiban, legyünk hig­gadtak és méltányosak és Kaas Ivor báró kép­viselőtársunkat ne adjuk ki. (Helyeslés a bal­és a szélsöbalol'dalon. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Darányi Ferencz szólásra jelentkezik.) Darányi Ferencz képviselő ur kivan szólni. Darányi Ferencz: T. képviselőház! Én is osztozom előttem felszólalt t. képviselőtársaim felfogásában s kérem a t. házat, különösen pedig a t. túloldalon ülő képviselőtársaimat, hogy ne méltóztassék ebben a kérdésben talán a politikai felfogást érvényre juttatni, hanem méltóztassék tisztán az igazság mértékével tárgyalni ezt a kérdést, mert az kétségtelen dolog, hogy, ha diskusszió tárgyává tennők azt, hogy miképen fog az esküdtszék e kérdésben itélni, előre bi­zonyosak lehetünk abban, hogy az Ítélet csak felmentő lehet és nagyon furcsa világitásban tűnnék fel, a t. képviselőház úgyszólván kis­korusági bizonyítványt állítana ki magáról, ha, a mikor előre tudja, hogy eljárásának csak fel­mentő ítélet lesz a következménye, mégis perre hagyja jutni a dolgot, és kellemetlenséget sze­rez egy képviselőtársunknak, a kire nézve két­ségtelen, hogy ez az ügy, ha a bíróság elé ke­rül, a zaklatás jellegével fog bírni. Ez a zakla­tás pedig a nemzeti becsületnek nem fog valami becsületére válni, sőt ellenkezőleg, az én fel­fogásom szerint ezen nemzeti becsület ellen vét­keznék a ház, ha ezt az ügyet a bíróság elé engedné vitetni, a mely nemzeti becsületet pe­dig nekünk nem szabad feláldozni, sem Bécs­csel, sem más hatalommal szemben, de első és szent kötelességünk azt megvédelmezni. Azért ismételten arra kérem a t. házat, hogy a saját énünknek a megvédelmezése és a képviselői im­munitás szentségének megvédelmezése szem­pontjából a mentelmi bizottság javaslatával szemben mondja ki a ház, hogy b. Kaas Ivor mentelmi jogát ebben az esetben nem függeszti fel. (Helyeslés bal felől.) (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja el.) Eötvös Károly: T. képviselőház! Én is azok­hoz tartozom, a kik ebben a kérdésben báró Kaas Ivor képviselő ur immunitási jogát fel­függeszthetőnek nem tekintik. A felolvasott czikkben legalább csak egyetlenegy szó van olyan, a melyről kétséges, vájjon nem vonható-e a bíróság elé, nincs-e abban valami olyan sértés, a mely miatt valakinek a bíróság előtt a tör­vényt meg kellene állnia: az, hogy: »törvény­telenül visszatartott katonák.« A többi frázis, még pedig olyan, a mely a történelmi igazságnak és az akkori idők fel­fogásának, a valósággal megtörtént dolgoknak KÉPVH. KAPLÓ. 1902 1906. XXVIII. KÖTET. augusztus 9-én, kedden. 353 tökéletesen megfelel. (Igaz! TJgq van! a szélső­baloldalon.) A történelmi igazságok jelzéseért pedig — akármilyen szóval vannak kifejezésre juttatva, feltéve, hogy irodalmi és társadalmi tisztes értelmű szóval — senkit bíróság elé állí­tani nem lehet. De kérdem: vájjon annak, hogy törvénytelenül vagy törvényesen lettek-e azok a katonák visszatartva, a sajtóbiróság az igazi bírája, nem pedig a parlament? Lehet ezt a kérdést a bíróságra bízni? (Felkiáltások jobb­felol: Hogyne!) Nem tudom, hogy hogyan lehetne, mikor a parlament tagjainak nagy része ugyanabban a meggyőződésben van, folyton hirdeti és jogosan, alkotmányosan törekszik arra, hogy az egész parlament abban a meggyőződésben legyen, hogy a helyett, a ki a nemzet részére ezt a jogot meg akarja védelmezni, azokat állítsák bíróság elé, a kik azokat a katonákat visszatartották! (ügy van! balfelöl. Zaj jobb felöl.) Mikor ilyen nagy politikai és közjogi kérdésben való véle­ménynyilvánításról van szó, a miben mi vala­mennyien egyetértünk, a minek kifejezést adtunk, a miben felfogásunk győzelmére törekszünk a koronás király hozzájárulásával — mert annak meg kell lenni, mihelyt e házban e tekintetben többség lesz, pedig az a többség elég gyenge arra, hogy egy lenge szellő fuvalma is meg­változtassa — (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mikor egy ilyen tiszta kérdésről van szó, ha ezt bíró­ságra bízzuk, akkor, ha van politikai zaklatás, ez az. Én tehát nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy b. Kaas Ivor mentelmi joga felfüggesztes­sék. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Kivan valaki a jelentéshez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát be­zárom. Az előadó ur kivan szólni. Mayer Károly előadó: T. képviselőház! A mentelmi bizottság javaslatával szemben két szempontból történtek felszólalások. Azok egyik része érdemi tekintetben kifogásolta a mentelmi bizottság javaslatát, másik része pedig a poli­tikai czélszerüség szempontjából kívánta annak megváltoztatását. Azt hiszem azonban, hogy sem a mentelmi bizottság, sem a képviselőház maga nem lehet abban a helyzetben, hogy a politikai - czélszerüség szempontjából Ítélje meg a mentelmi jog megsértését, (Ugy van! jobb felöl. Ellen­mondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert ha a politikai czéíszerüségből indulna ki a kép­viselőház, ez nagyon könnyen arra a vissza­élésre vezetne, hogy a képviselőknek bizonyos előjogok biztosíttassanak. A mentelmi jog pedig sem nem előjog, sem nem kiváltság, hanem csak biztosíték az ellen, hogy a képviselő ne zaklattassék és politikai működésében meg ne gátoltassék. Eötvös Károly: Hát mi az a biztosíték, ha nem előjog? Mayer Károly előadó: Ha más valaki irta volna ezeket a czikkeket és azt az esküdtszék elé állítaná az ügyész . . . 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom