Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

28 4/5. országos ülés 1904 hetni. Arra, t. ház, épenséggel semmi szükség nincs, hogy az állam az ő saját szőlőtelepein termelt borait egy államilag szubvenczionált központi borértékesitő szövetkezetben értéke­sítse, mert létezik már az államnak egy igazán minden tekintetben bevált kitűnő intézménye: a budafoki no. kir. pinczemesteri tanfolyam. Tallián Béla föidmivelésiigyi miniszter: Nagyon kicsij Molnár Ákos: Elismeri maga a kormány, hogy nagyon jó üzleteket csinál, kitűnően érté­kesiti az állami borokat. Miután azonban a föidmivelésiigyi miniszter ur azt mondja, hogy nagyon kicsi, már most felemlítem, hogy az állam ott a terrasszon egy boraukczió termet létesít, a melyre fel is vettek egy bizonyos ösz­szeget, körülbelül 37.000 koronát. Hogy ha tehát a miniszter ur egyrészt elismeri azt, hogy a pinczemesteri tanfolyam­ban kezelt borokat nagyon szépen értéke­sítheti, sőt ezt fejlesztheti és fejleszteni is kí­vánja: akkor teljesen felesleges és senki előtt nem indokolható az, hogy miért szubvenczionál egy másik szövetkezetet, a mely, mint előbb ki­fejtettem, alapszabályainál fogva is, de szocziális tekintetekben is nem felel meg és a kisterme­lők, tehát a magyar borgazdaközönség érdekeit nem képviseli. Hogy az állam saját szőlője és bora értékesítésére levezető csatornát teremtett, ezért üdvözlöm. Pejleszsze ezt és a mit a költ­ségvetésbe további kiadásemelkedésekre bevett, szívesen megszavazom. E mellett nagyon fontos és most már iga­zán lelkiismeretbe vágó dolog, hogy mikor én, állam, egy ilyen szövetkezetet pénzzel segélyezek és 200.000 koronát vagy akármilyen összeget erre a czélra fordítok, akkor az általam ismert alapszabálytervezet egyik pontjában az foglalta­tik, hogy minden egyes üzletrészjegyző, tehát minden egyes részvényes, üzletrészének négysze­res erejéig felelős az esetleges károkért. Mikor tehát, mint előbb kimutattam az állami borter­més értékesítésénél a már eddig létesített és ki­tűnően bevált intézményeken a pinczemesteri tanfolyam pinczéjén kívül másra szükség nincs, akkor, mint állam, olyan szövetkezetet igazán nem támogathatok, a mely a felelőség tekinte­tében engem a többivel, a részvényesekkel egyen­lően terhel és az esetleges hiányokért engem, az államot, egy millió koronáig felelőssé tesz. Tehát a 200.000 koronát ennek a szövetkezetnek létesítésére már ebből a szempontból sem sza­vazhatom meg. Hogy az állam egyrészt a pinczemesteri tanfolyamon borait saját beismerése szerint értékesítheti; s hogy mégis egy uj intézmény fel­állításához nagyobb összeggel járul, továbbá a pinczemesteri tanfolyamot egy árverési teremmel törekszik kibővíteni és hogy így három esetet jelöl meg a költségvetés az állami szőlők eladására alkal­mas levezető csatornának : én azt látom, hogy ezen tételek beállítására okul nem fix és meghatáro­julius 28-án, csütörtökön. zott. hanem ötletszerű intézkedések szolgáltak. Már pedig én azt hiszem, hogy a midőn ilyen fontos kérdésről van szó, akkor ötletszerűleg, rendszertelenül a költségvetést összeállítani nem lehet. Én azt a jó szándékot, a mely a föld­művelésügyi miniszter úrban megvan, végtelenül értékesnek tartom ugyan, különösen a jövő szem­pontjából, de kérve kérem, hogy ebben az ügy­ben ne kövesse az előző kormányok példáját, hanem egy határozott irányt és rendszert tartva szem előtt, e kérdés eldöntésénél olyan irány­zatot kövessen, a mely nem sért egy gazdasági ágazatot sem, hanem a mely az összetartozást, az egyöntetűséget és a haladást tűzi ki gazda­sági irányzatául és programmjául. {Az elnöki széhet Perczel Dezső elnök foglala el.) Van azután több olyan tétel, a mely tulaj­donképen nem szükséges, de bent van a költség­vetésben, viszont vannak szükséges kiadások, a melyek ottan nem szerepelnek. Csak egy pár ilyen dolgot fogok félemliteni. Ma már teljesen felesleges az állami oltványtelepen az oltvány­termelésnek további fokozása. E tekintetben a földmivelésügyi kormány egyszerűen csak a multat követi. Oltványtelepeink dicséretreméltó hivatást teljesítettek borgazdaságunk terén, mindnyájan érezhetjük áldásos hatásukat, de mindnyájan tudjuk azt is, hogy borgazdaságunk felvirágoztatására mennyit tett a kormány azzal, hogy ilyen szépen létesítette az oltványtelepeket. Azonban ma már, a mikor szőlőterületeink na­gyobb része be van ültetve, egyáltalában nem szükséges az oltványtelepekre nagyobb összeget felvenni, ezeket az oltvány telepeket fejleszteni ós fentartani. Ezen oltványtelepek fentartása mintegy félmillió korona deficzittel jár. Nem hibáztatom én ezt, sőt természetesnek tartom, hogy deficzittel járjon, de azt tartom, hogy mind­ezen kiadások sokkal jobban volnának fruktifikál­hatók és maga a terület is, ha azok egyéb gazdasági ágak művelésére használtatnának fel. Én tehát ezen szőlőoltvány-telepeket akkor, a mikor magánvállalkozás utján is elérhető a szükségletek fedezése, nem tartom szükségesnek; hiszen 150 koronáért ezret lehet kapni; az államnak pedig — méltóztatnak tudni — ez a mennyiség több, mint ezer koronába kerül. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Az nem lehet! Molnár Ákos: Én több oldalról lévén infor­málva, sikerült nekem ezen dolgokat megtudnom. A csálai-baraczkai telepeknél eszközölt meg­takarításból évente 460.000 korona állhatna rendelkezésünkre, ha e telepeket megszüntetnők. Én nem mondom, hogy ezek a telepek eddig nem voltak nagyfontosságúak, de ma ezekre már nincs szükség. (Ellenmondások.) Bocsánatot kérek, méltóztassanak ezen kér­dés mélyére hatolni és meg fognak róla győződni, hogy ma nem oltványtelepekre van szükségünk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom