Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-484

í8í- országos ülés 190% letes tárgyalás alapjául? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Dedovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—2. szakaszát, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatott. Indítványozom, hogy harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzessék ki. Hozzájárul a ház? (Igen!) Ezt határozatilag kimondom. Következik napirend szerint a belügyminiszter jelentése a Sopron vármegyében lévő Sobor községhez tartozó u. n. pádári rét- és nádasterületnek a Sopron vármegyéből Győr vármegye területébe való átkebelezése és Ujmalomsok község határához leendő átcsatolása tárgyában (írom. 429, 520). Az előadó ur kivan szólni. Nyegre László előadó: T. képviselőház! A tárgyalás alatt álló jelentést a képviselőház közigazgatási bizottsága tárgyalás alá vévén, mivel a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök akkor, midőn a Sobor községhez tartozó pádári rét- és nádasterületet Sopron vármegyéből Győr vármegyébe kebelezte át és Ujmalomsok községéhez csatolta, az 1886. évi XXII. t.-cz. 148. és 149. §ai rendelkezésének megfelelőleg és a részére ott biztosított hatáskörben járt el és mivel ezen intézkedés az érdekelt tulajdonosok jogosult előnye mellett a közigazgatás érdekei szempontjából sem esik kifogás alá, mire nézve Győr és Sopron vármegyéknek az átcsatoláshoz való hozzájárulásukra vonatkozó kijelentései teljes megnyugvást nyújtanak: a közigazgatásibizottság javasolja, hogy a ház a belügyminiszteri jelentést tudomásul venni s hasonló eljárás czéljából a főrendiházzal közölni méltóztassék. Elnök: Kivan valaki e jelentéshez szólni? Ha nem, a vitát bezárom és kérdem a házat: elfogadja e a belügyminiszter urnak jelentését? Észrevétel nem tétetvén, kimondom, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi és hasonló czélból a főrendiházhoz átküldi. Következik a mezőgazdaságra hasznos madarak védelme végett Parisban 1902. évi márczius hó 19-én kötött nemzetközi egyezmény, valamint az ennek függelékét képező két jegyzék beczikkelyezéséről a földmivelésügyi minszter törvényjavaslata (írom. 511, 547). Az e!őadó ur kivan szólani. Telegdi József előadó: T. ház! Midőn a törvényjavaslatot a földművelési bizottság nevében elfogadásra ajánlom, kérem, hogy pár szót méltóztassanak meghallgatni. Az 1895. június havában Parisban megtartott nemzetközi értekezlet a most beczikkelyezendő nemzetközi egyezményhez vezet. Az egyezmény a következő államok nevében Íratott alá: Magyarország, Ausztria, Liechtenstein herczegaég, a német birodalom, Belgium, Spanyolország, Francziaország, Görögország, Luxemburg, augusztus 8-án, hétfőn. 325 Monakó, Svédország és Svájcz. Mivel minden nemzetközi egyezmény a törvényhozás által czikkelyeztetik be, ez is beczikkelyezendő. Készünkről annyival inkább kell, hogy ezt sürgősen megtegyük, mert mi voltunk a kezdeményezők. A külügyminiszter ur is sürgeti a beczikkelyezést. Ujabb törvényhozási intézkedés ahhoz, hogy ez érvényre emelkedhessek, nem szükséges, mert a jelen egyezménynyel vállalt kötelezettségek mind olyanok, a melyek nálunk részben már az 1894 : XII. t.-ozikkel és az ezen alapuló 1901. évi 24.655. számú földmivelésügyi miniszteri rendelettel rendeztettek, részben pedig ujabb rendeletekkel teljesíthetők. Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot a földmivelésügyi bizottság által is elfogadott szövegezésben változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan valaki szólni ? Rákosi Viktor jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. képviselőház! A madárvilágnak minden barátja őszinte örömmel fogja üdvözölni azt a tényt, hogy a hasznos madarak védelmét a nemzetközi jog szárnyai alá helyezték. Mindazonáltal a madarak barátjának öröme, különösen pedig a magyar ember öröme nem lesz teljes, mert nem teljes az a jegyzék sem, a melyet épen most olvasott fel a t. előadó ur, mert épen az az ország nem járult hozzá az egyezményhez, a melynek magatartása az éneklő madarakkal szemben ránk nézve a legfontosabb. Tudvalevő dolog, hogy a mi költözködő és éneklő madarainknak legnagyobb része Olaszországon keresztül szokott húzni és midőn e szegény állatkák, különösen visszajövet hazánkba, nagy nehezen elkerülték a tengervíz Scylláját, beleesnek Olaszország Charybdisébe és ott óriási pusztításokat végeznek köztük. A ki, különösen a madárhuzás idején, megfordult Olaszországban, az láthatta, hogy ott hosszú zsinórokra fűzve vannak a mi énekeseink, kezdve az énekesek királyától, az árnyas berkek csalogányától, egészen az eresz alatt fészkelő fecskéig, mert az olasz népnél ez bizonyos megélhetési forrást képez, a műveltebbeknél és tehetősebbeknél pedig jó falatokat szolgáltat. Ez a körülmény finom diplomácziával meg van érintve magának az egyezménynek indokolásában is, hogy t. i. Olaszországban a madárfogdosás és pusztítás bizonyos néprétegekben megélhetési forrást képez. Elhiszem, hogy a mi kormányunknak e tekintetben nincs semmiféle hatalma kényszeríteni Olaszországot, hogy végrevalahára meghajoljon a humanizmus és az állatvédelem követelményei előtt, mindazonáltal az nem zárja ki, hogy a mi t. kormányunk minden lehetőt elkövessen és ne hagyja a dolgot ugy, a mint van, hanem sürgesse folytonosan, hogy Olaszország is irja alá a nemzetközi konvcncziót, hogy végre-valahára elérjük azt.