Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-483
iS3. országos ülés Í90k- augusztus 6-án, szombaton. 28/ tetni, hogy a hallgatók a szolgálatra előkészíttessenek. Ne méltóztassék elfeledni, hogy mai nap a szolgálati nyelv kizárólagosan a német a közÖ3 hadseregben. Tehát e magasabb szakintézetben nagyobb súlyt kell fektetni erre, mikor úgyis a magyart már tökéletesen bírják. Ezek az okai tehát annak, hogy a felosztás ily módon állapitatott meg, ftátkay t. képviselőtársam szintén bizalmatlanságból származott határozati javaslatára nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ezek a tankönyvek nem képeznek titkot, teljesen nyilvánosak, mindenki által megkaphatok. Másodszor meg kell jegyeznem, hogy a delegáczió van elsősorban hivatva a hadügyminiszter ellenőrzésére ós ennek folytán, bár semmiféle elvi ok nem szól ellene, ezt a bizalmatlanságot a hadügyi vezetőséggel szemben indokolatlannak, jogosulatlannak tartom, s ennek folytán kérem a t. házat, ne méltóztassék ezen határozati javaslatot elfogadni, (Helyeslés jobbfelől.) Most még csak arra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy mily óriási érdeklődés mutatkozik ezen alapítványi helyek iránt a közönségben. Csak egy pár számot leszek bátor befejezésül felolvasni, Az elmúlt években és pedig évek hosszú során át a bécsújhelyi és műszaki akadémiában évenkint csak 10—15 jelölt jelentkezett. Az idén ezek száma 54-re emelkedett. A katonai reáliskolákban eddig átlag 120 jelentkezett. Az idén 300-on felül. A legélénkebb illusztrácziót nyújtja a hadapród-iskolákban jelentkezők száma, Mig ugyanis a magyar állami alapítványi helyekre 1899-ben 46,1900-ban 45, 1901-ben 49, 1902-ben 85, 1903-ban 57 pályázó jelentkezett, addig a folyó évben a pályázók száma 31 l-re emelkedett. Szóval az összes intézetekben az összes alapítványi helyeket bőven be tudjuk tölteni, sőt sokat vissza is kellett utasítani, a nélkül, hogy a honvédelmi intézeteknél a jelentkezők száma anadt volna. Ez mutatja azt, hogy ez alapítványok szaporítása népszerűségnek örvend, helyesnek találja a közönség, a mi igen örvendetes. Ezek után kérem a törvényjavaslat elfogadását és a határozati javaslatok mellőzését. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Okolicsányi László képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása czimén kér szót. Okolicsányi László: A honvédelmi miniszter ur azt mondja az iménti felszólalásában, hogy én ezen törvényjavaslattal szemben azon kifogást hoztam volna fel, hogy költségbe kerül, megint áldozatokat kivannak tőlünk és hozzám fordulva azt veti fel, hogy tessék ezt költség nélkül megcsinálni. Eszemágában sem volt ilyent mondani és ugy látszik, a honvédelmi miniszter ur engem teljesen félreértett. Én azt mondom: a közül a sok jogos követelés közül, a melyeket a múlt évben itt bőven kifejtettünk, elsősorban azt ragadják ki, a mely áldozattal jár. Ezzel szemben van állítva az, hogy sok oly követelésünk, a mely semmi áldozattal nem járt volna, daczára annak, hogy rövid idő alatt lett volna eszközölhető, daczára annak, hogy költségbe nem került volna, még sem teljesíttetett. Hangsúlyoztam, hogy ime, a kormányprogrammnak azt a részét valósítják meg elsősorban, a mely áldozattal jár. Ezzel nem akartam azt mondani, hogy az áldozatot sajnálom. Az áldozatot csak abban az esetben sajnálom, ha nem éretik el a czél, a melyet akarunk; a magyar tiszti nevelés nem lesz élő valósággá, a mint most már meggyőződésem az, hogy nem is lesz, hanem szemfényvesztés, humbug, odacsalni a tömérdek fiatal embert a közös iskolákba, hogy ott elnémetesittessenek. Erre a czélra, ily eredményre igenis minden áldozatot sajnálok. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang: Ez nem szavai értelmének helyreigazítása.) De igenis, ez megmagyarázása szavaimnak és az azokhoz fűzött következtetésnek, (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Okolicsányi László: Azt mondja a t. honvédelmi miniszter ur, polemizálva velem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter fenhatósága alá a katonai iskolák nem helyezhetők, mert ezek szakminisztérium vezetése alá tartoznak, a mint hogy felhozza, hogy pl. a földmíves - iskolák a földmivelésügyi miniszter, az ipariskolák a kereskedelemügyi miniszter felügyelete és főhatósága alá tartoznak. Szóval sem követeltem azt, hogy a katonai iskolák a közoktatásügyi miniszter vezetése, vagy fenbatósága alá helyeztessenek, hanem azt követeltem, hogy helyeztessenek ezek a magyar honvédelmi miniszter főhatósága alá. mert azt hiszem, a magyar honvédelmi miniszter ép ugy van hivatva katonákat nevelni, mint a közös hadügyminiszter, illetőleg magyar törvényeink és közjogunk értelmében egyedül a magyar honvédelmi miniszter van erre hivatva. El méltóztatnak felejteni, hogy a növendék, a mikor a katonai iskolában van, még nem katona, és az az okoskodás, mint hogyha a katonai nevelés ügye a hadsereg belszervezete volna, teljesen téves, mert hiszen a katonai iskola még nem hadsereg, az ott lévő növendékek még nem tagjai a hadseregnek, tehát a katonai iskola nem tartozik a hadsereghez, és igy a katonai nevelésügy nem lehet a hedsereg belszervezeti ügye. Ha tehát én azt követelem és hangoztatom, hogy a katonai nevelés a magyar kormánynak hatósága alatt álljon, és elsősorban a magyar honvédelmi miniszter resszortjához tartozzék, az nem a militárizmns túltengése ellen való támadás, nem is fiskalizmus, hanem ez a törvény és a törvényes helyes álláspont. Az az okoskodás pedig, a melyet a miniszter ur ezzel szembeállít, mint hogyha ez az ügy belszervezeti ügye volna a hadseregnek, (Mozgás a jobboldalon.) az azután igazán egy zugprókátorhoz méltó rabulisztika, a melyre én sohasem vállalkoznám. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon. Helyeslés balfelol.)
