Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

ugusztus 6-án, szombaton. 284 Í83. országos ülés 1904- a negyedik osztályának végzése után lép be az illető, s a magyar honosok ezen alsóbb középiskolai osztályokat mindenesetre Magyarországon végezték magyar iskolában, már itt tanulták a magyar történelmet, magyar szellemben nevelték őket. Tehát az, hogy ezek magyar társaságban, — mert hiszen a katonai intézetekben ezentúl számos magyar fiu lesz — azután tetemes számú magyar tiszt nevelése mellett, és a szülők befolyása mellett, — a melyet a nevelésnél egészen nélkülözni sohasem lehet és nem is kívánjuk nélkülözni — magyar voltukból kiforgattassanak, az teljesen ki van zárva. Még kevésbbé áll fenn ez a veszedelem az akadémiáknál, a hova az érettségi vizsga latétele után lépnek az ifjak, tehát akkor, a mikor a magyar nevelés már majdnem teljesen be van fejezve. Itt a magyar ifjak a társalgást és az egymással való érintkezést magyarul folytatják, nem szűnik meg a szülők befolyása itt sem; ily körülmények között, — mint múltkori felszólalásomban is bátor voltam jelezni — teljesen ki van zárva, hogy valaki elnémetesedjék. A múltkor egy kifejezést használtam, a melyet Bakonyi t. képviselő ur meggondolatlanságnak nevez; én azonban tiltakozom az ellen, hogy ez meggondolatlanság volna, s megismétlem azt, hogyha mindezek daczára mégis akadnának olyan gyenge jellemű ifjak, a kik magukat el hagyják nemetesiteni, nohát ezekért igazán kár volna sirni, mert ezek azt meg nem érdemlik; és ezekre mondottam és megtartom ma is azt, hogy hadd hulljon a r férgese, mert ezzel nem veszítünk semmit. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: Pedig minden meg van téve arra, hogy elnémetesedjék! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Semmi sincs megtéve! Mindenütt óriási a haladás! Bátor vagyok itt báró Kaas Ivor t. képviselő urnak azon aggályát eloszlatni, hogy közös pénzen kellett volna ezeket az alapítványokat megcsinálni, mert hiszen az osztrákoknak kétharmad részben kellene hozzájárulni, nekünk pedig csak 34 °/o-kal. Bátor voltam már említeni, hogy igy is lehetett volna; igaz, hogy mindenesetre nagy ellenzésre talált volna ez az osztrákok részéről, de mondjuk, hogy elfogadják. Mi lett volna ennek a következménye, t. ház? Az, hogy ha Magyarország csak 34%-kal járul hozzá, természetesen nem is követelheti, hogy 34%-nál több alapítványi helyet vegyen igénybe. Már pedig ezzel nem érjük el a kitűzött czélt, a mennyiben mi a magyar tisztek számát az ujonczjutalék erejéig, vagyis 43%-ig akarjuk kiegészíteni. Ezt el nem értük volna, ha közös pénzen csináltuk volna meg az alapítványokat, mert akkor a meghozott áldozatok daczára is fenmaradt volna a sérelem és 43°/o erejéig nem tudtunk volna magyar tiszteket kapni. Ez a megoldás tehát már ebből a szempontból sem lett volna helyes. De különben is ugy vagyok értesülve, hogy a t, néppárt 1897-ben valóságos hozsannával üdvözölte és nagy örömmel elfogadta azt a törvényjavaslatot, a mely 250 alapítványi hely létesítése iránt a képviselőház elé lett terjesztve. Förster Ottó: Épen annyian voltunk, mint most! (Derültség.) Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Lehet, hogy tévesen vagyok informálva, de a naplóból meg lehet erről győződni. Mindenesetre nagyot változtak az idők, hogy ugyanez a párt most nem akar megszavazni egy olyan törvényjavaslatot, a mely sokkal nagyobb szabású és a mely gyökeresen és alaposan kivan az eddigi bajokon és sérelmeken segíteni. Azt mondja Bakonyi Samu t. képviselő ur, hogy ő helyesebb megoldásnak tartotta volna azt, hogy a honvédnevelő-intézeteket szaporítsuk és onnan azután kizárólag a közös hadseregbe oszszuk be a növendékeket. Ezt méltóztatott mondani ? Bakonyi Samu: Én azt mondtam, hogy a közös hadseregnek kizárólag magyar csapataiba. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: így van a naplóban is, hogy a honvédintézetek szaporittassanak és onnan kizárólag a közös hadseregbe osztassanak be a növendékek. Hát ez is egy megoldás lett volna, csakhogy sokkal nagyobb teherrel járt volna a magyar kincstárra nézve, mert akkor természetesen uj intézeteket kellett volna létesíteni és a tanári kar megalakítására a honvédségnek számra nézve amúgy is gyenge tisztikarát túlságosan igénybe kellett volna vennünk. Ezenkivül, miután a közös hadsereg számára neveltünk volna tiszteket, természetes, hogy be kellett volna hozni a magyar honvédnevelőintézetekbe a német nyelv kötelező oktatását, mert különben nem lettek volna alkalmasak a kiképzett növendékek a közös hadsereg tiszti állásainak betöltésére. Sokkal egyszerűbben és olcsóbban oldjuk meg tehát ezt a kérdést a magyar állami alapitvánjí helyek létesítése által, A t. képviselő ur mint sérelmet említette fel azt a körülményt, hogy Magyarországon nincs műszaki, tüzérségi és lovashadaprőd iskola. Igaz, hogy eddig nincs, de méltóztatik tudni, hogy van a delegácziónak erre nézve egy határozata, a mely szerint mihelyt uj intézetek felállításának szüksége fenforog, azok feltétlenül Magyarországon lesznek felállitandók. Ennek szüksége most, egész őszintén szólva, nem forog fenn, és a magyar oktatás kielégítő lesz az által, hogy ezen különleges iskolákban parallel magyar osztályok fognak rendszeresittetni és azokban az oktatás ugy fog történni, a hogy az abban a kimutatásban körül van írva. Aggályosnak tartja továbbá a t. képviselő ur azt, hogy a magyar alapítványokra a közös hadügyminiszternek bizonyos ingerencziája van és hogy a honvédelmi miniszter nem gyakorol kizárólagos befolyást ezen alapítványokra. Ezen aggályának igazolására felhozza a képviselő ur