Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

$83. országos ülés 190Í au Németül tanítják a német nyelvet, a mennyiségtant, földrajzot stb. Később a dolog ugy fordul, hogy jobban ekviparálódnak a nyelvek, hogy a mikor már tudnak németül a gyermekek, akkor több tantárgyat adnak elő nekik magyar nyelven. De hogyan ? Például magyarul tanítják a franczia nyelvet tiz órában, továbbá a vallást, a magyar nyelvet, a szabadkézi rajzot, a természettant, a természetrajzot, 42 óra magyarul adatik elő, ezekbe be van számitva természetesen a franczia nyelv és a szabadkézi rajz, németül pedig 46 óra. Nohát itt ily módon van meg a teljes paritás. De nevezetes az, hogy minél feljebb megyünk ezekben az intézetekben, annál inkább kitűnik, hogy a kultúrai, a közönséges középiskolai nevelési tantárgyak háttérbe esvén, a katonai tantárgyak nyomulnak előtérbe, — a mint az máskép nem is képzelhető — és ezen katonai tantárgyak mindvégig németül adatnak elő, tehát a felső tanosztályokban ismét előtérbe nyomul a német nyelv és a német-osztrák katonai nevelés és szellem. Mert németül adják elő a hadapródiskolákban a szolgálati szabályzatot, gyakorlati szabályzatot, a hadsereg szervezetét, a fegyveres lövési ügyet, a tereptant, a harczászatot, a műszaki oktatást, erődítéseket, a tüzéroktatást, szóval: valamennyi katonai tantárgyat. Mi következik ebből ? Az, hogy mire ezek a fiuk kitanulják az iskolákat és vagy feljebb mennek az osztrák katonai nevelőintézetekbe, vagy kimennek a közös hadseregbe, szétosztatván a különböző, ma német tisztikarokba, a melyeknél német a vezényszó, s a Dienstreglement és minden fentarija a hagyományos osztrák szellemet, ezek a szétosztott és ilyen jól preparált magyar fiuk egészen beilleszkednek abba a német osztrák katonai szellembe, a mely a hadsereg egységét és németségét vallja hitének. Engedelmet kérek, mi haszna ebből a magyar kultúrának? Semmi esetre sincs az a haszna, hogy a magyar hadi tudományok műveltessenek, hogy a magyar műveltség bevitessék abba a hadseregbe, a mely állítólag magyar hadsereg is és hogy kijöjjünk abból a szégyenteljes helyzetből, hogy raig a világ minden népe, a mely szuverenitással bír, akár a szerb, akár az oláh, akár a bolgár, akár pedig a japán, vagy nem tudom melyik nemzete a világnak, az mind bir harczképzett tisztikarral, bir haditudományokkal, többé-kevésbbé érti a modern harczászatnak mindenféle nemét, szóval harczképes nemzet: csak a magyar nemzet nem bir olyan katonatisztikarral, nem bir olyan katonai tudósokkal, nem bir semmivel, a mi ezt a nemzetet a harczban, a csatamezőn kitüntethetne, nincs egyebe, csak a bátorsága. Ilyen intézkedést helyeselni egyáltalában nem vagyok képes. Ennek folytán erre áldozatot sem hozhatok és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalolclalon.) Kovács Pál jegyző: Rátkay László! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET. gusztus 6-án, szombaton. 281 Rátkay Lászlő: T. képviselőház! Elvi álláspontomból kifolyólag a törvényjavaslatot nem fogadom el. Az ellenzéket megillető ellenőrzés szempontjából azonban teszek kifogásokat. Egy határozati javaslatom is lesz, a melyről hiszem, hogy azt a t. honvédelmi miniszter ur el fogja fogadni. (Katijuk ! Halljiűc!) Azt a kérdést most nem vetem fel, hogy e tételes törvény megengedi-e, hogy katonai nevelőintézet állíttassák fel Magyarországon? Arra azonban van tételes törvényünk és ez a középiskolákról szóló törvény, a mely intézkedik, hogy a közoktatásügyi miniszternek ellenőrzése kiterjed minden iskolára és ez alól, azt hiszem, hogy a katonai iskolákban bennlevő kiskorúakat — mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy nem katonaköteleseket tanítanak ott, hanem kiskorúakat, a kik még nem katonakötelesek —hogy ezekre vonatkozólag az ellenőrzés jogát egyáltalában va,n-e joga, akár a törvényhozásnak is, ezen tételes törvénytől eltekintve, elvonni? Én azonban csak azt az egyetlen czélt veszem, a melyet önök akarnak elérni, hogy a hadseregben magyar érzésű és magyar nyelven beszélő, szóval magyar tisztek legyenek. Vájjon ezen törvénynyel el fogják-e önök ezt a czélt érni^? Az be van mutatva a közös hadügyminiszter urnak kegyelméből, hogy mi lesz a tananyag, de ezt is csak ugy ismerjük, hogy felsorolták a tankönyveket, a tantárgyakat és az óraszámokat, de hogy a tananyag milyen lesz, hogy a tanítás szelleme milyen lesz . . . B. Kaas Ivor: A milyen most! Rátkay László: . . . erre nézve semmiféle biztosítékunk nincsen. Pedig nekünk magyar tisztek nemcsak abból a szempontokból kellenek, hogy magyar tisatek legyenek, a kik magyarul beszélnek, nekünk olyan magyar tisztek kellenek, a kik magyarul is éreznek, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) a kik a nemzetnek múltjával, jövőjével, nagy czéljaival, nagy szenvedéseivel és nagy tanulságaival tisztában vannak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi miniszter ur maga beismeri, hogy neki sem lesz ellenőrzési joga ezekre az iskolákra vonatkozólag. Hogy mit fognak ott tanitani és hogy milyen lesz a tanítás szelleme, azt 1 a t. honvédelmi miniszter ur sem fogja tudni. Én tehát érdeklődtem a tananyag és a tankönyvek iránt, a melyek alapján a tanítás történik és mert ugy értesültem, bogy ezen könyvek a honvédelmi miniszter urnak a hadügyminiszter ur részéről megküldettek, tavaszszal engedélyt kértem, hogy ezeket a könyveket, különösen a magyar közjogra, az alkotmánytanra és a magyar történelemre vonatkozólag, áttanulmányozhassam. Nagyon sajnálom, hogy ezt az engedelmet a t, honvédelmi miniszter úrtól nem kaptam meg. Magánúton azonban érdeklődtem a dolog iránt és én figyelmeztetem a képviselőházat, hogy ugy a magyar történelem, mint a magyar alkotmánytan és a magyar köz3G