Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

i82. országos ülés Í90k augusztus 5-én, pénteken. 267 A népfelkelésnek a honvédséggel azonos felfegyverzésére az 1901 : XVL t.-czikkel engedélyezett 5,939.000 koronából fenmaradt 3,901.729 korona 02 fillér harmadik részlete 517,023 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Beruházások. 1. rovat. A pozsonyi honvéd gyalogsági laktanyában egy uj fegyverraktár és fegyvermesteri műhelyépület előállítására, valamint tiszti értekezleti, hantin, egyévi önkéntesi helyiségek, torna- és vívóterem és czéllövés oktató-helyiség létesítésére 194000 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. A még hiányzó honvédségi lőterek telepítésére és berendezésére, továbbá több régi lőtér uj berendezésére 200.000 K, Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Az elárverezett, továbbá lóvállalkozók által megtérített lovakért 38,360 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. Haszonvehetlen töltényhüvelyek és szabályszerűtlen ólomért 49.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Az elviselt ruházati és felszerelési czikkek hulladékainak eladásából 8000 K. Elnök; Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): 4. rovat. Haszonbérek 5200 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendes bevételek összege 100.560 K. Csendó'rségi költségek. Rendes kiadások": XXIII. fejezet. 7. czim. 83.353 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Honvédhadbiróság. Rendes kiadások: XXIII. fejezet. 8, czim. 259.936 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Honvédhndbiztosság. Rendes kiadások: XXIII. fejezet. 9. czim. 377.360 K. Elrök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa) : Honvéd számellenőrzéa. Rendes kiadások : XXIII. fejezet. 10. czim. 373.600 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Alapítványi helyek a közös katonai intézetben. Rendes kiadások : XXIII. fejezet, 11. czim. 269.864 K. Elnök: T. ház! B tétel tárgyalását most felfüggesztjük és áttérünk az e tételre vonatko?ó azon törvényjavaslat tárgyalására, melyet a honvédelmi miniszter ur a cs. és kir. közös hadsereg katonai nevelő- és képzőintézeteinél magyar honos ifjak részére létesített 250 állami alapítványi helyről szóló 1897 : XXII. t.-cz. módosítása tárgyában beadott és a melyet a véderő- és a pénzügyi bizottság (írom. 501, 522) ajánl elfogadásra. (Helyeslés.) Az általános vitát tehát megnyitom. Mindenekelőtt az előadó ur kíván szólni. Brezovay László előadó: T. ház! A régi törvényekben ismételten kifejezést nyert kívánság és soha kétségbe nem vont jogos igény, hogy a magyar csapatok magyar tisztekkel láttassanak el. A jelenlegi kormány politikai programmjába felvette ezen jogos igény megvalósítását és ezzel kapcsolatosan a tisztképzés ügyének akként való fejlesztését, hogy a magyar tisztekben mutatkozó biány fedeztessék és a magyar csapatok magyar tisztekkel leendő ellátása állandóan biztosittassék. Az e czélból megtehető intézkedések közül kétségen kívül leghathatósabb kihasználni a már meglevő közös hadseregbeli nevelő és képző intézeteket és érvényesíteni Magyarországnak egy másik jogos követelését is, t. i. azt, hogy Magyarország ezen intésetekben rendszeresített helyek közül annyit foglaljon le magyar honos ifjak számára, a mennyi a mind két állam által kiállítandó ujonezjutalék Magyarországra eső százalékának megfelel. Az állami alapítványi helyek szaporítása mutatkozik ebből a czélból egyedül czélravezetőnek ; mivel a katonai intézetekben rendszeresített helyek egyéb kategóriája: magán alapítványi helyek, fizetéses helyek és közös kincstári helyek utján nem remélhető a tiszti sarjadékok gyors szaporodása. Én nem keresem az okát ennek, tény azonban, hogy a magyar társadalom anyagi áldozatot hozni abból a czélból, hogy fiai hivatásos katonatisztekké neveltessenek ki, nem igen hajlandó. Nincs tehát remény arra, kogy szaporodjanak a magánalapítványok; sőt arra sincs kilátás, hogy szaporodjék a fizetéses helyeket elfoglaló ifjúságnak száma. Nincs remény arra sem, hogy a közös hadügyi tárcza terhére fentartott kincstári helyek utján egyelőre kellő mérvű szaporodás állhasson be. Igaz ugyan, hogy ezen helyekre nézve is konstatálható valamelyes javulás, a mennyiben a tárgyalások folyamán, melyeket már az előző kormányok indítottak meg, elismertetett jogosnak az az álláspont a közös hadügyminiszter részéről is, hogy ezen kincstári helyek oly arányokban adassanak a magyar honos ifjak számára, a mely arányban Magyarország a közös költségekhez járul: mindazonáltal mindaddig, a míg ezen közös kincstári helyekre vonatkozó statútum, a melynek értelmében ezen helyek első sorban a közös hadsereg és mindkét honvédség tisztjeinek gyermekei részére tartatnak fenn, meg nem változtattatik, praktikus hasznát ennek látni nem fogjuk. Nem marad tehát más hátra, mint hogy kövessük azt az utat, a melyen már a törvényhozások 1882-ben és 1897-ben is haladtak és szaporítsuk meg a magyar állami alapítványi helyeket oly mennyiségben, hogy ezáltal lehetővé váljék az ujonczquóta arányában minket megillető összes helyeknek elfoglalása, 34*