Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

256 4S2. országos ütés 190í- augusztus 5-én, pénteken. egyszerűen nem áll. Indokolásában ugyan hivatkozik a t. miniszter ur törvényszakaszokra, a melyek az ő álláspontját látszólag támogatják, de elhallgatja azokat a törvényszakaszokat és az általa hivatkozott szakaszok azon részeit, a melyek az 6 álláspontját lerontják. Ezen törvényszakaszok pedig oly szoros összefüggésben vannak egymással, mint egyik lánczszem a másikkal, egyiket a másikból kikapcsolni nem lehet a nélkül, hogy zavar ne álljon elő. Feladatomat most már az fogja képezni, t. ház, hogy az 1885. évi XI. törvényczikk alapján megvizsgáljam azt, hogy Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter urnái megvannak e azon előfeltételek, a melyek alapján ő miniszteri nyugdijra igényt tarhat. Előre is jelezhetem, hogy Kolossváry volt honvédelmi minisztert nyugdíjigény, mint minisztert egyáltalában meg nem illette, én a t. miniszter ur által hivatkozott szakaszokból fogom kimutatni, hogy ez ugy van, a mint én állítom. Zavar és tévedések elkerülése végett a nyugdíjtörvény első szakaszán fogom kezdeni, a melyből a többi szakaszok önként folynak, miért is Bzószerint fogom felolvasni az 1. §-t. Ez a szakasz azt mondja (olvassa): »Az ő Felsége, valamint a magyar királyi miniszterek és más állami hatóságok vagy hivatalok által állandó fizetés mellett rendszeresített állomásra alkalmazott állami tisztviselők, altisztek és szolgák az esetre, ha a szolgálat kötelékéből megválnak, s az ezen törvényben előirt feltételek megvannak, állandó ellátásra, vagy pedig egyszer, s mindenkor adandó kielégítésre tarthatnak igényt.« Ezen szakasz tehát egy árva szót sem szól a miniszterekről, csak azt mondja, hogy az ő Felsége, valamint a magyar királyi miniszterek és más állami hatóságok, vagy hivatalok által állandó fizetés mellett rendszeresített állomásra alkalmazott állami tisztviselők tarthatnak nyugdijra igényt. Ezen feltételek közé tartozik, t. honvédelmi miniszter ur, az 5. §-ban előirt feltétel'is a mely feltételként kiköti, hogy nyugdíjban csak az az állami tisztviselő részesülhet, a ki állásáról önként le nem mond. Ezen szakasz ugyanis azt mondja (olvassa): »Sem maga, sem pedig özvegye, vagy árvája részére állandó ellátásra, vagy egyszersmindenkorra való részeltetésre igényt nem tarthat azon állami tisztviselő, altiszt vagy szolga, a ki állásáról önként lemond.« T. képviselőház! Köztudomású dolog és igy bizonyításra nem szoruló tény, hogy Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter ur állásáról önként mondott le 1903 szeptember 30-dikán, a mikor gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök itt a házban nyílt ülésen leszavaztatva beadta lemondását. De tudjuk azt is, hogy Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter ur meg lett kínálva a honvédelmi tárcza további vitelével, ő azonban arra nem vállalkozván, felmentését kérte. Mint állásáról önként lemondott [ miniszternek tehát ez okból sem jár neki a miniszteri nyugdíj. A t. honvédelmi miniszter ur hivatkozik a nyugdíjtörvény 6—8 §§-ra, a melyek a beszámításra vonatkoznak. De nem vonatkoznak ezen szakaszok a miniszterekre, mert abban a miniszterek megnevezve nincsenek és mert épen a 8. §-nak, a mely a beszámítást tárgyalja, első pontja bekezdésében azt mondja, hogy »az 1. és 2. §-ban megjelölt hivatalok és állomásokon töltött szolgálati idővel egyenlőnek tekintendő és azon ideig, mig a viszonosság fennáll, beszámítandó azon szolgálati idő stb. Az 1. §-ban pedig miniszterekről szó sincs, csak miniszterek által alkalmazottakról. De hogy Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter urnak nyugdíj egyáltalában nem jár, kitűnik abból is, hogy maga a nyugdíjtörvény egy külön szakaszban intézkedik a miniszterekről. (Ugy van! balfelöl) A 25. §., a melyre maga a honvédelmi miniszter ur is hivatkozott, szó szerinti szövegében igy hangzik (olvassa): »A miniszterek, ha ezen minőségek egyikében, vagy azt megelőzőleg államtitkári minőségben együttvéve egyhuzamban legalább három évig szolgáltak és állásuktól akár saját kérelmükre, akár a nélkül felmentetnek, nyugdijra tarthatnak igényt.« Itt tehát benne van, hogyha állásuktól felmentetnek. Tehát csak az esetben lehetne miniszteri nyugdijra igénye, de akkor sem 16.000 K-ára, mint a t. miniszter ur mondja, hanem 8000 K-ra, ha legalább három évig szolgált volna. Miután pedig Kolossváry Dezső 1903. június 27-dikén lett miniszterré kinevezve, 1903-dik évi szeptember 30-dikán pedig lemondott és ő Felsége által az indokolás szerint 1903 november 3-dikán lett felmentve, tehát 3, legfeljebb 4 hónapot szolgált, kétségtelen, hogy neki a nyugdíjtörvény 25. §-a alapján nyugdíj egyáltalában nem jár, szolgálati idő neki be nem számitható és ekként személyi pótlékra nincs joga. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Zboray Miklós: Ilyen rendszert nem lehet meghonosítani. (Zaj.) Egry Béla: Foglalkozott ezzel a kérdéssel a minisztertanács is. Lukács László t. pénzügyminiszter urnak a pénzügyi bizottságban mondott szavait fogom idézni, a melyek szerint a minisztertanács Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter úrral szemben kivételes és méltányossági alapra helyezkedett. Nem tudom, hogy egy háromhónapos miniszterséggel szemben miért kell kivételes és méltányossági alapra helyezkedni ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ott van a pénzügyminiszter ur nyilatkozatán kivül magának a pénzügyi bizottságnak is nyilatkozata. Épen Hegedüs Sándor t. képviselőtársam volt az, a ki egy határozati javaslatot terjesztett a pénzügyi bizottság elé, a mely szótöbbséggel lett elfogadva. Hegedüs Sándor t. I képviselőtársam ezt a határozati javaslatot azzal