Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

4-82. országos ülés Í90í miniszter, vagy épen az osztrák igazságügyminiszter hozzájárulásától. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.y. Mi a katonai büntetőjog és pedig ugy az anyagi, mint az alaki jog más reformjához hozzá nem járulhatunk, mint olyan reformjához, a mely kizárólag és tisztán a magyar állam függetlenségének és önállóságának szempontjából vétetik munkálatba és foganatba. De kifogásolnom kell azt is, hogy a tervezett reform alapelveiről semmi tájékozást nem nyerünk, mert nagyon sajátságosnak tartom én azt, hogy egy eminenter jogászi szabályozás, igazságszolgáltatási szakkérdés ilyen légmentesen záratik el a közmegvitatás elől. Más az igazság a katonaságnál és más az igazság a polgári állásban lévő bűnösöknél? Éu ezt a különbséget, emberi bűnökről lévén szó, nem fogadhatom el. Tudom jól, hogy a honvédelmi miniszter ur kész a felelettel abban a tekintetben, hogy vannak specziális katonai bűncselekmények. Én ezt nem vitatom, azonban azokat is a magyar állam büntetőjogi hatalmának szempontjából lehet ós szabad csak megtorolni és eljárás tárgyává tenni, és ebbe ingerencziát és ezen eljárás szabályozásába semmiféle idegen hatalomnak, semmiféle, a magyar államon kivül álló tényezőnek mi nem engedünk. Mert mi lesz most? Egy közös igazságügyi felségjog konstruálása? Kinek a nevében fognak ítéletet hozni és kihirdetni ? És hogy állunk a nyelv kérdésével, t. honvédelmi miniszter ur? Erre bizonyára nem tud feleletet adni még csak megközelítőleg sem, és abban találom az okát annak, hogy ennyi huzavonát szenved ez a kérdés, mert nem mernek azzal a szabályozással előállani, a melynél jobbat ezen közjogi alapon az önök felfogása szerint nem lehet megvalósítani. A t. miniszterelnök ur több felszólalásában igen nyomatékosan intézi hozzánk azt a felhívást, hogy térjünk a békés, produktív munkára, lépjünk az erőgyűjtés útjára. Hát, igen t. kormány és t. többség, azt kérdem én önöktől, hogyha — a mint én nem kételkedem benne— ez csakugyan őszinte óhajtása önöknek, miért nyújtanak akkor segédkezet ujabb izgalmakra, a rendkívüli parlamen-ti harcz felújítására ? Én azt a felhívást intézem a t. kormányhoz, hagyjon fel az igazán mérgező és felforgató kísérletekkel, és akkor nem zavarja majd a parlamenti munkásság békéjét semmi. Csinálja meg a t. kormány a gazdasági önállóságot, csinálja meg az adóreformot, fejtse ki a társadalmi politika gondozó tevékenységét, akkor igenis erőt fog gyűjteni. Mi bírálni és ellenőrizni fogjuk akkor is, de az igazi nemzeti politika legnemesebb támogatására, annak ösztönzésére, sikereinek biztosítására a nagy nemzeti sérelmek által meg nem zavart, igazságos, a nép teherviselési képességének kizsákmányolása által el nem keserített, elfogulatlan bírálatban és tárgyilagos ellenőrzésben fog rátalálni. Akkor fejthet majd ki a koraugusztus 5-én, pénteken. 251 mány igazán produktív munkát, a melyben a parlament minden pártja, ki-ki a maga álláspontja szerint, de, egyforma nemzeti lelkesedés-, sel, vehet részt. Ám az erők kifosztásából uj nemzeti erők még nem fakadtak soha és az elsorvasztott nemzeti erők legfeljebb a féktelen és telhetetlen hatalom ós a hagyományos ellenség számára produkálhatnak ujabb meg ujabb keserves áldozatokat. És, t. ház, ezen ellenséges hatalmaknak nemzeti életünkre törő munkáját nemcsak mi hangoztatjuk, hanem akárhányszor elismerte azoknak létezését és aknamunkáját maga a t. miniszterelnök ur is, igy a mikor arra hívott fel bennünket, hogy az ellentállás abbanhagyásával azoknak ne szolgáltassunk táplálékot. És csodálatos, t. ház, hogy gr. Tisza István miniszterelnök ur, az exakt, számitó politikus azzal akarja a nemzetet megvigasztalni, hogy: »törekvéseinket majd megérleli az idő«, hogy tehát tétlenséggel és bizakodó megnyugvással közelíthetjük meg leginkább nemzeti aspiráczióink megvalósítását. Azt mondja nekünk a t, miniszterelnök ur, hogy a 48-as allűröknek fitogtatása csak hátráltatja ezen nemzeti aspirácziók elérését. Hát, t. kormány, nekünk a 48 nem allűrünk, nekünk a 48 programmunk, (Igaz! Ugy van.' a szélsöbaloldalon.) a melyet mi igenis meg akarunk csinálni, és pedig nem forradalommal, a mint hogy 48-ban sem forradalommal akarta a nemzet haladását biztosítani. A 48-diki törvényeken alapul a mi programmunk, ezen törvények teljes megvalósítását foglalja az magában, a melyek ellen forradalmi lépésre épen azok a hatalmak ragadtatták magukat, a melyeknek e nemzet életére törő munkáját nem vonhatja, de nem is vonja kétségbe sem a t. honvédelmi miniszter ur, sem a t. miniszterelnök ur. Azonban tétlen bizakodással és megnyugvással 1848-ban sem ért volna el ez a nemzet semmit. A jogfolytonosságra alapított építő munkába lépett akkor ez a nemzet, a jogfolytonosság ezen munkáját zavarta meg 1849-ben a fegyveres hatalomnak idegen segítséggel nyert győzelme és akasztotta meg 1867-ben magának a nemzetnek sajnálatos lemondása. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De hiszen 1848-ban nem 67-et akartak csinálni. Épen azért, t. ház, mert az a 67-es politika, a melyet mi magunk előtt láttunk, az ezen alapon egymást felváltó összes kormányok működésében semmi egyéb, mint ezen megakasztó, ezen nemzeti erőket elsorvasztó politikának a folytatása, mi ennek támogatásához ezúttal nem járulhatunk hozzá. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ott van, t. képviselőház, annak az intézetnek a székhelyén, a mely egyik tagozatát, képezi a katonai oktatásnak, — melyre vonatkozólag korszakot alkotó reformok létesítését hirdetik önök, t. honvédelmi miniszter ur, — mondom, az egyik iskolának székhelyén: WienerNeustadtban, a dómban ott van III. Erigyes 32*