Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

k82. országos ülés Í90'i augusztus 5-én, pénteken. 243 egyike az agy legnehezebb működéseinek az, hogy a gondolat és annak kifejezése teljesen találkozzanak és egymást teljesen kiegészítsék. Ezért van szüksége a szónoknak — különösen, hogyha felelős állásban van — arra, hogy beszédét átnézze, kijavítsa. D& másfelől azt a feltételt nem szabnám elő a gyorsiroda főnökének a beszédek kiadása tekintetében, hogy addig ne adja ki a beszédet, a mig az illető szónok át nem nézte és ki nem javította. Mert megvallom, hogy néha egy esztendő is eltelik, a nélkül, hogy én valamelyik beszédemet vagy felszólalásomat átnézném, kijavítanám. Már most sem a gyorsiroda főnökét, sem a sajtót nem lehet huzamosabb időn keresztül a további intézkedések, közlés stb.-re nézve függőben tartani, A gyorsiroda főnöke csak abban az esetben tehet eleget annak a kívánalomnak, hogy a beszédet ne adja nyilvánosságra addig, mig azt a szónok át nem nézte, ha a szónok ezt a kívánságát nála bejelentette, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert különben huzavona és hátramaradás támadna belőle. A tegnap előfordult eset ugy, a hogy ma előttünk áll — megvallom őszintén — nem olyan súlyos, mint a hogy az tegnap tetszett. Mert ha a gyorsiroda főnökének módjában van megakadályozni azt, hogy azon német lap a maga fordítását ne bocsáthassa a közönség elé a beszéd kijavítása előtt, vagyis, ha a fordítás a szükséges javításokkal kiegészíttetik, ez egyszerűen olyan előzékenység, a melyhez egy lapnak, ha egyenlő elbánást akarunk létesíteni, noha az a lap német — nem is olvasom, nem szeretem, sőt nem is örvendek, hogy ilyen lap Magyarországon megjelenik — joga van. Kérem tehát az elnök urat, méltóztassék ebben az ügyben a gyorsirodának akként utasítást adni, hogy azon esetekben, ha a szónok beszédének bevégzése után azon akaratát nyilvánítja, hogy a beszédet át kívánja nézni, azt a beszédet kiadni ne lehessen. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Dániel Gábor: Bizonyos határidőn belül! Ugron Gábor: Már most boszéljünk világosan. Megtörténik itt az is, hogy valaki beszédét még nem végezte be, de egy óra, másfél óra óta beszél már és a beszéd elejét a gyorsirodából elszedték az esti lapok. Ha tehát valaki fenn akarja tartani magának azt a helyes és jogos követelését, hogy, a mit mondott, át is nézhesse, akkor azon átnézés az esti lapokra nézve hiábavalóvá, és ér [éktelenné válik, ha beszédének elejét már akkor átadják a sajtó számára, mikor a szónok beszédét be sem végezte és így alkalma sem nyílt, hogy a gyorsiroda főnökét értesítse arról, hogy ki akarja-e javítani beszédét vagy sem. Elnök: Kivan még valaki szólni? Vészi József: T. képviselőház! Az az újítás, hogy az országgyűlési tárgyalások szószerint való szövegükben a hivatalos lap mellékleteként bocsáttassanak közforgalomba, egy ilyen inczidentális eset alkalmával vált valósággá. Egy alkalmi felszólalás kapcsán a képviselőház belátta ennek szükséges voltát és azóta ez az intézmény életbelépett, s mondhatom, közrokonszenvvel találkozik. Legyen szabadat, képviselőház figyelmét csak egy pillanatra kikérnem, hogy egy ugyanilyen inczidens ismét való felmerülése ötletéből egy másik reformra hivjam fel az elnökség és a képviselőház figyelmét, a mely, ha termékeny talajra talál, az ilyen kérdések tüskéit egyszer, s mindenkorra elveszi. (Halljuk!) Mindezen torzsalkodások a lapok számára készülő kivonatok által okoztatnak, de a lapok számára készülő kivonatok sok panasz tárgyául szolgálnak itt a házban, de a házon kivül is. Nevezetesen ugy találják a ház tagjai pártállásuk szerint, hogy a sajtó, ismét pártállása szerint, nem adja hiven vissza a saját munkaerői által készített kivonatokban a beszédek gondolatmenetét és hogy pártpolitikai színezéssel jelennek meg ezek a beszédek. Ez lehet némely esetben irányzat dolga, de sok esetben bizony, méltóztassanak elhinni, a rosszakarat hiányzik és az újságíró munkájának gyorsasága, hihetetlenül rohamos üteme hozza magával azt, hogy az illető tudósító a beszéd eszmemenetét egészen hiven, egészen akkora objektivitással, mint a mennyire a szónok és az igazság megkívánnák, visszaadni nem tudja. Ezt a bajt észlelték a külföld parlamentjeiben is és tudtak is rajta segíteni. A nyugati parlamentekben meghonosult az u. n. abrégórendszer; maga a parlamenti gyorsiroda, vagy a parlamenti iroda gondoskodik arról, hogy nagyon hozzáértő emberek, a kik újságírók és gyorsírók is, az elmondott beszédekből kivonatokat készítsenek a ház tagjai és a sajtó számára. Még odáig is mentek, hogy kétféle kivonatot készítettek, olyan lapok számára, a melyek nem szentelhetnek sok teret az országgyűlés tárgyalásainak, u. n. kis kivonatokat, olyan lapok számára pedig, a melyek a politikai rovatnak több tért engednek, nagyobb kivonatokat. Azok a kivonatok, én meggyőződtem felőle újságírói működésem alatt, teljesen hiven adják vissza a szónokok gondolatmenetét, megtartják a tárgyilagosság hangját, semmiféle szubjektív indulat beléjük nem férkőzik, szándékos ferdítés bennük egyáltalán elő nem fordul, szándéktalan is csak elvétve ós ritkán, mert természetesen az illető szónokoknak meg van adva a joguk, hogy épen ugy mint beszédeik szövegét, a kivonatot is átnézzék. Én nagyon kérném a t. elnök urat és a ház gazdasági bizottságát, de a ház minden tagját is, méltóztassék erre az expediensre gondolni. Ez a kérdés megoldott dolog Európa minden nagyobb parlamentjében, megoldható könnyű szerrel nálunk is és egy csapással véget vetne e reform behozatala minden ez irányban felmerült aggodalomnak, mert méltóztassék 31*