Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-481

Í81. országos ülés wOk augusztus k-én, csütörtökön. 229 akár az ügyvédi nyugdijkérdós, ha kellő keretben működik és ha kellő fejlődésre indul, akkor mindenkor a magyar jogszolgáltatásnak, a politikai szabadságnak és a magyar alkotmányos életnek mintegy garancziájaként helyesen fognak fejlődni és helyes virágzásnak indulni. A tételt különben elfogadom. {Elénk helyeslés a hal- és a szélsöbalóldalon,) Kovács Pál jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Az igen t. igazságügyminiszter ur egynémely kijelentésére reflektálva, foglalkozni akarok a bíráskodás egynémely hiányával, a melyeket tapasztalatból ismerek, azzal a szándékkal, hogy a t. miniszter urnak necsak statisztikai adatok álljanak rendelkezésére, a melyek nagyon sokszor félrevezetnek, mert a statisztika nem élet, hanem hogy álljanak olyan kézzelfogható tények és informácziók is rendelkezésére, a melyek őt a helyes útra terelik. A t. igazságügyminiszter urnak az igazságszolgáltatással szemben való teljes jóindulatát ismerem, valamint ismerem azt az igyekezetét, hogy az igazságügy minden irányban reformálva legyen. Azonban hiányok még mindig vannak. Azt hiszem, nem teszek rossz szolgálatot az igazságszolgáltatás ügyének, ha egynémely visszásságra rámutatok. Elsősorban foglalkozni akarok a személyzeti ügy kérdésével. Én a mostani állapotokat sokban rosszaknak találom, nemcsak a bíráknak az egyes fizetési osztályokba való elosztása tekintetében, hanem a tekintetben is, hogy mennyi idő alatt, mekkora előképzettség után, hogyan jut a biró állásába. Ugy hogy a t. miniszter ur, ha mind a VII. fizetési osztályban lennének azok az albirák és törvényszéki birák, akkor sem volna segítve nagyon a bajon, ha ugy marad minden, a mint ma van, midőn pl. nyolcz évig kell neki aljegyzőnek és jegyzőnek lenni, azután 15 évig — van ugyan olyan biró is, a ki csak 12—13 évig, de a legtöbbje 15 évig — albiráskodik, ugy hogy az én számitásom szerint megtörténhetik az, hogy 23—25 vagy 30 esztendő múlva lesz valaki törvényszéki biró. Hogy ha Magyarországon a jogszolgáltatás olyan rossz kenyeret ad, hogy csak 30 év múlva éri el valaki a VII. fizetési' osztályt, a mikor három évi joggyakorlat, teljes jogvégzettség, birói vizsga és ügyvédi vizsga, tehát a legmagasabb kvalifikáczió szükséges ahhoz és akkor, a mikor ezek a bírósági alkalmazottak az aljegyzőtől és a joggyakornoktól felfelé a legmagasabb szellemi funkcziót végzik, akkor a bíráskodásnál az előléptetési viszonyokat feltétlenül javitani kell, ugy hogy az az illető biró fiatal korában legyen már abban a helyzetben, hogy megfelelő társadalmi pozicziót érjen el és ne legyen kénytelen mint fizetéstelen joggyakornok vagy mint aljegyző adósságokat csinálni és legyen alkalma családot alapítani, Általában a fizetéstelen állásokat el kell törölni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon) Nessi Pál: Ugy van! Az erkölcstelen dolog ! Lengyel Zoltán: Az közönséges zsarolás, hogy az állam fizetés nélkül évekig kényBzerit vagyontalan tanult fiatal embereket kinlódni, azért, hogy későbbre a kenyér reménységét nyújtja nekik. Nem hiszem, hogy ez az ingyenes alkalmazás anyagi eló'nynyel járna az államra, de azt már tudom, hogy a bírósági intézményt és magát a közigazgatást is, a hol azt alkalmazzák, megrontja és tönkreteszi. Sajnálom, hogy nincsen egy statisztika a kezemben, de egy szomorú, botrányos állapotról nyertem tudomást. (Kálijuk! Halljuk! balfelöl.) A budapesti bíróságnál vannak nyolcz év óta alkalmazott joggyakornokok. Ha nem odavalók, hát tessék elcsapni őket, ha pedig odavalók, tessék nekik kenyeret adni. De hogy az az ember ott tengődjék és tönkremenjen és mint egy penészvirág kerüljön a birói székbe, megvénülve, eladósodva, ez a bíráskodásnak semmiképen sem lehet hasznára. Kénytelen vagyok felemelni szavamat a titkos minősítés rendszere ellen is. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) A protekcziónak, a besugásnak a hát mögötti leselkedésnek, a magasabb állásokra való eljuthatás reményének ilyen módon istápot adni, s ezzel megölni a bíróban az önérzetét, függetlenségét jórészben megcsonkítani, nem tartom helyesnek és nem tudom megérteni. A katonaságnál nyilvános ez, tudja az a tiszt a minősítését, miért szükséges ezt titokban tartani a bíróságnál? Az a biró sohasem tudja, hogy hogyan van minősítve, nem is képes tehát minősitési hibáit kireparálni, mig ha neki tudomására hoznák, akkor meg is javulhatna. Egyoldalú informáczjók alapján elbírálni valakit, helytelen dolog. És ne méltóztassék azt hinni, hogy az összes felebbvalók az alantasokkal szemben mind becsületesek, jóindulatúak egész Magyarországon és hogy az informáczióik csalhatatlanok, helyesek. Azt hiszem, hogy a t, miniszter ur sem helyeselhet egy ilyen minősitési rendszert, ha komolyan gondolkozik a kérdésről, mert hiszen börtönre sem ítélnek el valakit egyoldalú bemondás alapján. Audiatur et altéra pars! A birót, a ki a vádlottak felett itél, elitélik egyoldalú bemondás alapján, az ő megkérdezése és tudomása nélkül. Ez képtelen állapot. Én láttam, hogy sok emberen rágódik ez a gond, egyik-másik nem tudja, hogy miért nem mehet előre; kutat mindenfelé, megkéri az embert: menj fel a minisztériumba, nézd meg, hátha ott van valami rosszakaróm, vagy történt valami családi perpatvar, vagy valami összeütközés a felebbvalójával, a mi megmérgezi egész életét. Kérem a miniszter urat, törölje el ezen egész rendszert, mert a magyar jellemnek is jobban megfelel és a magyar jogszolgáltatásnak feltétlenül érdeke, hogy a minősítés nyilvános legyen. Ha valaki vétkezett, nyújtassák neki alkalom