Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-481

22G 4Si. országos ülés 190i augusztus í-én, csütörtökön. a betétszerkesztés is elrendeltetik, az in uno continuo folytatható legyen. A mi adminisztratív utón megy, azt megteszem ; a hol eléggé készen van a kataszter, ott elrendelem a betétszerkesztést és sürgetem annak befejezését, de lehetetlent e részben ne méltóztassék követelni. Épen a készülő tervezetek egyikének feladata az, hogy ezt a kérdést is megoldásra vigye, ha máskép nem, hát ugy, hogy attól az elvi állásponttól némileg eltérjünk, hogy a kataszterrel összhangzást létesítsünk. Mindenekelőtt szükséges, hogy a telekkönyveket rendbehozzuk, és azzal nem várhatunk évtizedekig, vagy, ha az eddigi tempóban megyünk, épen száz évig. A mi a telekkönyvek helyesbítését illeti, ez is mintegy 17—18.000 községben be van fejezve. Bizony Ákos képviselő ur felhozta a büntetőtörvény novelláját is. Ez a dolog már régen készül. Méltóztatnak emlékezni, még Szilágyi Dezső igazságügyminiszter adott be egy javaslatot, a melyet azután utóda visszavont. Azóta folynak a munkálatok; én legutóbb megbíztam egy szakférfiút, a ki az eddigi javaslatok alapján, figyelembe véve az utasításaimat is, tervezetet készített, a melyet még revideálni szándékozom, hogy azután közrebocsássam. Ebben nemcsak a lopás és a csalás körüli visszásságok fognak megszüntette tni, hanem egyéb intézkedések is történnek, nevezetesen a büntetőtörvény általános részére kiterjedő reformok is meg fognak valósittatni, a feltételes elitélés intézménye (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) behozatik, gondoskodás történik a fiatalkorúakkal szemben alkalmazandó büntetésekről. Megemlítem itt, hogy eddig is adminisztratív utón munkálatot készíttettem el arra nézve, hogy a fiatalkorúak büntetésének végrehajtása megfelelőbbé tétessék. A dolog t. i ugy áli, hogy a fiatalkoruakra. nézve általában a javító-intézeteket ajánlják, hogy t. i. a fiatalkorú bűntettesek a bíróság által javitó-intózetbe küldessenek. Ezt én ugy általában véve nem tudnám a mi viszonyainknál fogva ajánlani. Olyan nagy a száma a fiatalkorú tetteseknek, hogy ha a bíróság azokat egyszerűen javítóintézetbe utalja, akkor javitó-intézeteink számát meg kellene három-, négy-, sőt ötszörözni, a mi oly óriási költséggel járna, és a reform megvalósítását hosszú időre tolná ki. Azért én, a míg egyrészről a javító-intézetek fejlesztésére ugyan nagy súlyt helyezek — hiszen helyes fejlődést is vett a javitó-intézetek ügye, különösen a kassai javító-intézet felállításával, és az aszódit is ehhez képest alakítjuk át — a míg, mondom, egyrészről ezeket fejlesztem, másrészről szükségesnek találom, hogy a fiatalkorúak megfelelő megbüntetéséről más módon is gondoskodva legyen, és hogy ők külön fogházakban helyeztessenek el, a hol, ha nem is hosszabb ideig tartó javításban és az életre való kiképzésben részesülnek, de mégis megóvatnak a megromlástól és javíttatnak annyira, a mennyire ez a büntetés tartama alatt lehetséges. (Helyeslés.) A javitó-intézetbe való utdás nézetem szerint a novellában a központnak lenne fentartandó; a bíróság csak javaslatba hozza, Utóbbit magára a központra nem merném bízni, mert ez mélyen belenyúl az egyéni szabadságba, mert a kit javitó-intézetbe utalnak, kell, hogy megjavításáig, legfeljebb azonban 20-ik életévéig, ott a javító-intézetben tartható legyen ; ha tehát 13 vagy 14 éves gyermeket ítélnek el, akkor az 7 — illetőleg — 6 esztendeig volna benntartható; az, a mit mai törvényünk i'endel, hogy, t. i. hat hónapi javító-intézetre lehessen elitélni, nem helyes. Különben utasítást adtam az ügyészségeknek, hogy igyekezzenek bizonyos eseteket, a hol ez lehetséges, a másik paragrafus alá vonni, a mely szerint, ha a fiatalkorú nem bírt kellő belátással arra nézve, hagy a büntettet felfogja, javitó-intézetbe utalható, és ott már nem egy fél éven át. hanem addig tartatik, a mig megjavul. Utasítottam, hogy lehetőleg ezt igyekezzenek alkalmaztatni. Azt hiszem, hogy ha főleg Budapesten ezek a fiatalkorú bűntettesek javitóintézetbe helyeztetnének el, és valóban megjavíttatnának, ez tetemes javulás volna a budapesti bűnügyi állapotokon. (Helyeslés.) A mi a büntető perrendtartást illeti, arra nézve szabadjon a magam részéről is kijelenteni, hogy nem is gondolok arra, hogy az r esküdtszéket ez idő szerint megszüntessem. (Általános élénk helyeslés.) Abban a nézetben vagyok, hogy as esküdtszék csak akkor lesz életképes, ha nem koríátoztatik, hanem ha kiterjed a közönséges bűntettekre is. (Helyeslés.) Más kérdés az, t. ház. hogy az esküdtszéki eljárást nem kell-e egyes pontokban esetleg megváltoztatni. T. ház! Bűnvádi perrendtartásunknak egy másik hiánya az én nézetem szerint is — és ebben egyetértek Bizony Ákos t. képviselőtársammal — a jogorvoslati rendszer. Azt hiszem, ebben rejlik egyik főoka a Curia restancziájának is. Szabadjon mindjárt megemlítenem, hogy a Curia restancziáit, nézetem szerint, nem lehet sem személyszaporitással megszüntetni, — és nem is szabad megszüntetni ezen a módon — sem pedig más utón, mint intézmény szer űleg. Ugron Gábor: Öt tagú legyen a tanács! Piósz Sándor igazságiigyminiszter: Az nem tesz olyan sokat! A bűnvádi perrendtartásnak semmiségi panasza nem váltotta valóra azokat a reményeket, a melyeket hozzáfűztek. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Azt hitték, hogy egykét tanács el fogja intézni ezen ügyeket, ós mi történt ? Öt tanács intézi ezen ügyeket és — a mi még sajnálatosabb — ezen öt tanács legnagyobbrészt formalizmussal foglalkozik, ugyanis a semmiségi panaszok legnagyobb részét a kellő bejelentés hiánya miatt visszautasítja. En már készítettem egy tervezetet, — magam is foglalkozom ezzel a kérdéssel, — a mely