Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

14 475. országos ülés 190b Julius 28-án, csütörtökön. állhatunk, mert ennyi az összes, a mi közvetlen a munkások segélyezésére van szánva. Emiitettem már és kiemelem itt is, hogy annak a 103.000 korona kiadásnak nem találom meg az ellenértékét az állattenyésztési felügyelők szolgálatában, mert, a mint az előbb emiitettem, a felügyeletet ezen 103 ezer korona kiadása nélkül is elvégeznék a megyei gazdasági egyesületek kiküldöttei, a mennyiben a gazdasági egyesületek csekély napidíj mellett épen olyan szakférfiakat, gyakorlati gazdákat küldenének ki, a kik közérdekben hűségesen megtennék ezt a szolgálatot a földmivelésügyi kormánynak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy sem a földmivelésügyi költségvetésből, sem az előadó ur szavaiból, sem a kormány nyilatkozatából nem látom, hogy a legnagyobb gyámolitásra és pártfogásra érdemes munkás és földmives osztály érdekében nagyobb tevékenységre törekednék a földmivelésügyi kormányzat, bár a magyar földmives osztály boldogitására, a magyar földmivelésügy fellendítésére és a földmiveléssel foglalkozó igaz magyar népnek javára bármily összeget hajlandó volnék megszavazni; minthogy ebben a kormányzatban nem látom a földmivelő és a munkásnép boldogitására kellő mértékben irányuló főczélt: a költségvetést nem fogadom el, hanem egy határozati javaslatot nyújtok be. . Erre a határozati javaslatra nézve megjegyzem, hogy azt mondhatja ugyan valaki, hogy ezt sem ide kellett volna adresszálni, hanem a pénzügyminiszterhez ; én azonban azt tartom, a mit az előbb mondtam, hogy itt a földmivelő nép érdekeinek első őrállójához beszélek és innen kell megindulnia az akcziónak arra nézve, hogy ez a hatásában, következményeiben nagyjelentőségű kérdés minél hamarább életbe legyen léptetve. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Utasitsa a képviselőház a kormányt, hogy a földadó leszállítása, a fokozatos adórendszer behozatala, útadó eltörlése, illetékek mérséklése tárgyában haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) ^Rákosi Viktor jegyző: Bedőházy János! \Bedőházy János: T. képviselőház! Bárhogyan is akarja egynéhány képviselőtársam a túloldalról, Wgy ezt a költségvetést rohamosan, galoppban, i/ugy szólván en carriere letárgyaljuk, még sem tehetem, hogy pár szóval fel ne szólaljak a földmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával. (HalljuJc! Halljuk!) Érzem, hogy ezzel a felszólalásommal kötelességet teljesítek, mint ama vidék egyik kerületének képviselője, a mely vidéknek mint a magyarság keleti bástyájának sorsáról, boldogitásáról, felvirágoztatásáról az utóbbi években itt a képviselőházban és a képviselőházon kivül is a magyar társadalomban annyi szó esett. E társadalmi és képviselőházi felszólalásoknak eredménye volt azután, hogy a kormány is bizonyos intézkedéseket tett. Értem az u. n. székelyföldi akcziót, a melyet a kormány részéről az akkori földmivelésügyi miniszter kezdett meg és a melyet jelenleg is a földmivelésügyi miniszter vezet. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ha hazánk keleti részén a mezőgazdasági nyomorúságról és mizériákról beszélünk, akkor nem csupán az u. n. szorosabb értelemben vett Székelyföldre, erre a négy vármegyére kell kiterjeszkednünk, hanem ki kell terjeszkednünk egyáltalában az egész régi Erdély területére; mert én ugy látom, hogy az okok — a melyek a mezőgazdasági nyomorúságot előidézték és előidézik ott hazánk keletén, az egész régi Erdély területén, nagyobbára ugyanazok, mint — eltekintve bizonyos specziális viszonyoktól, — a szorosabb értelemben vett Székelyföldön, s ezek magának a földnek nehezebben és nagyobb költséggel való megművelhetése és a csekélyebb termőképesség mellett a mezőgazdasági termékeknek kisebb mórtékben, alacsonyabb áron való értékesithetése. Mert hiszen a mezőgazdasági termékeknek az árát az ujabb időben mindig a középpont irányítja és nincs ugy, mint hajdan volt, hogy keletkezhettek és keletkeztek is helyi árak, s voltak helyi áremelkedések. A középponttól való nagy távolság és az olcsó közlekedési utak hiánya miatt most már azt lehet mondani, hogy minden erről a területről kiszállított árunak 20—25 százalékkal kevesebb az értéke és minden odavitt szükséglet viszont 20—25 százalékkal drágább. Ez a különbség pedig tökéletesen elég arra, hogy a föld biztos jövedelmét illuzóriussá tegye. Ezenkívül hozzájárult az elszegényedéshez a szőlők elpusztulása, a legeltetési viszonyok megnehezülése és különösképen az arányositás, a közvagyonnak felosztása. Megjegyzem azt, hogy a mezőgazdasági termékeket egyáltalán, akár van felesleg, akár nincs, — rossz termések miatt különben Isten tudja, mióta soha sincs felesleg — ide a központi piaczra kell vetni a népnek, hogy az igy kapott pénzből a közterheket viselhesse és igy egy bizonyos részét annak, a mire magának is szüksége van, saját magától, a maga fogyasztásától kell elvonnia. E miatt aztán éhezik, s ez egy oka az elszegényedésnek, a nyomoruságnak és ennek kapcsán a kivándorlásnak. A t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi beszédében ugy tüntette fel a dolgot... (A másodemeleti karzatról nyomtatványokat dobnak az ülésterembe. Mozgás. Zaj. Felkiáltások: Menjünk tovább.' Halljuk! Halljuk!) Elnök: Ilyen gyerekes csínyek által ne engedjük zavartatni a képviselőház tanácskozását. (Altalános helyeslés.) Bedőházy János: T. képviselőház! Visszatérve beszédem tárgyára, a t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnap mondott beszédében ugy tüntette fel a dolgot, mint hogyha a gazdasági önállóság, a külön vámterület a mezőgazdaságnak érdekeibe ütköznék. Minket itt ezen az ol-