Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

Í80. országos ülés í90'i telenségek tárgyában a belügyminiszterhez, és végül dr. Nessi Pál — a vasárnapi és ünnepnapi különvonatok tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez. Gabányi Miklós: Kérjük magyarul is fel­olvasni ! (Zaj. Mozgás jobb felöl) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy az interpellácziókra fél három órakor tér­jen át a ház ? (Helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: T. ház! Én ,az elnök ur propo­ziczióját nem fogadom el. Én az interpellálok között sorrendben a negyedik vagyok és nem vagyok hajlandó félnégybor interpellálni, a mi­kor a sor rám kerülne, Tiszteletteljesen kérem tehát a házat, hogy mivel elég időnk van, két órakor térjünk át az interpellácziókra, a meny­nyiben négy interpelláczió van és mindegyik interpelláczió legalább egynegyed órát vesz igénybe. Azután nem tudjuk, hogy kapunk-e mindenikre választ az illető minisztertől, s igy a válaszszal együtt még egynegyed óránál hosz­szabb idő is szükséges egy-egy interpelláczióra. Én tehát indítványozom, hogy a ház két órakor térjen át az interpellácziókra. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! A rendes szokás az lévén, hogy minden interpellá­czióra körülbelül egynegyed órát számit a ház, ha a képviselő urak ragaszkodnak kívánságuk­hoz, én is arra kérném az elnök urat, hogy két órakor térjünk át az interpellácziókra. De mivel azt hiszem, mindnyájan óhajtjuk, hogy minél előbb megkezdje a ház nyári szünetét, nem tu­dom, nem méltóztatnának-e belenyugodni abba, hogy az interpellácziókra csak fél háromkor tér­jünk át De, mondom, ha ragaszkodnak a kép­viselő urak kívánságukhoz, akkor két órakor térjen át a ház az interpellácziókra. Nessi Pál: Nem ragaszkodom indítványom­hoz. (Helyeslés.) Elnök: E szerint a ház fél három órakor fog áttérni az interpellácziókra, Napirend szerint következik az igazságügyi tárcza 1904. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása (írom. 561). Szólásra következik? Kovács Pál jegyző: Simonyi Semadam Sándor! Simonyi Semadam Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnap ' az előttem fel­szólalt Bizony Ákos t. képviselő ur sok dolog között olyan dolgokat érintett ós olyan módon, a melyek felett egyszerű hallgatással nem lehet átsiklani. Én azt hiszem, hogy ő nem minden­ben fejezte ki pártja véleményét; valószínűleg saját véleményének adott kifejezést. T. ház! Én nagyon tisztelem, hogyha valaki, bármennyire ellenkezik is az ő véleménye a közvéleménynyel, vagy akár saját pártja véleményével, bátran megmondja nézetét, véleményét, s én a magam részéről nem is helyeslem azt, hogy ilyenkor közbeszólásokkal, kellemetlenségekkel zaklatják, mert utóvégre az egyéni meggyőződés mindig augusztus 3-án, szerdán. 188 megérdemli azt a tiszteletet, legyen ez a meg­győződés bármilyen, hogy, ha az kellő parlamen­táris formában nyilatkozik meg, meghallgassák türelmesen és a kinek arra észrevétele van, honorálja azzal, hogy megkritizálja. így óhajtok én is az ő beszédével foglalkozni, főleg beszédé­nek két pontjával, melyek közül az egyik az esküdtszékre, a másik pedig a védői hivatásra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. ház ! Magam nem vagyok kriminálista és igy nem pro domo beszélek, de azt hiszem, hogy a mikor t. képviselőtársam mintegy szemre­hányásképen azt mondotta, hogy a védő maga rendes körülmények között tudja, hogy vedencze bűnös-e vagy nem, ezzel azt az ódiumot látszott — talán ártatlanul is — a védőkre hárítani, hogy ők tudva bűnös embert védenek . . . Bizony Ákos: Kötelességük! Simonyi Semadam Sándor: ... de ennek daczára nem helyes dolgot végeznek. Engedelmet kérek, én a védők tisztjét nem igy fogom fel. Az kétségtelen dolog, hogy a védő aok esetben tudhatja, vájjon bűnös-e vé­dencze vagy nem, de vannak esetek, a mikor nem tudhatja. Erről nem szólok, mert hiszen ezt az esetet t. képviselőtársam sem érintette; de a midőn tudja a védő. hogy védencze bűnös, vagyis, hogy az elkövetett bűntény közt és ő közötte a kauzális összefüggés megvan, azon esetben sem tisztességtelen a védelem, és nem­csak kötelessége annak a védőnek, nemcsak ügy­védi kötelesség ez, hanem több ennél. Mert hi­szen a védő nem nézheti azt és nem abból a szempontból indul ki, hogy »ime itt találtam egy individuumot, a ki a büntetőtörvénykönyv paragrafusai ellen vétett, és mert ezt tette, ennélfogva azt a paragrafust, ugy a mint van, föltétlenül rá kell húzni.« A védőnek kötelessége megtalálni az emberi motívumokat; kötelessége megtalálni az emberi gyengeséget; kötelessége megtalálni azon körülményeket, a melyek közt az az ember talán nem tudott másképen csele­kedni, mert a legtisztességesebb, a legkorrektebb ember is hasonló körülmények között hasonló­képen cselekedett volna. Ezek azon momentumok, a melyeket min­den lelkiismeretes védőnek nemcsak kötelességé­nél fogva, de feltétlen ambicziója alapján is meg kell találnia és a bíróság elé kell terjesztenie. Hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy igen nagy a különbség a bűnös és bűnös kö­zött. Tudjuk, hogy vannak bűntények, a melye­ket ha valaki bizonyos körülmények között el­követ, a közfelfogás, vagy mondjuk : nemzete jobb­jainak felfogása szerint derék cselekedetet vitt véghez. Tudjuk, hogy az egyén nagylelkű fel­buzdulásokban áttöri a konvenczionális szabá­lyokat, tényleg áttöri a paragrafusok korlátait, és még mindig nem mondható rá az, hogy kö­zönséges gazember. Ez a körülmény az, a mely nem engedi meg, hogy pálezát törjünk az esküdtszék felett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom