Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

178 Í79. országos ülés I90'i augusztus 2 án, kedden. Nem helyeslem azt sem, hogy a kir. Ouria a képviselőválasztások felett is bíráskodik, a mi szerintem egyáltalában nem vált be. Sokkal megfelelőbb mód volna a Curiát ettől a nagy tehertől megkimélni, ugy hogy a képviselőház olyan módon Ítélkeznék a választások felett, mint most az összeférhetlenségi ügyekben. Nem is tudom összeegyeztetni a képviselőház erkölcsi tekintélyével, hogy tagjai felett épen a leg kardinálisabb kérdésben más Ítéljen. Az sem helyes, hogy a választók összeírása utolsó fokban szintén a Curiához felebbezhető. Az ilyen aprólékos dologgal különösen, ha a választó képesség az anyagi törvényben jól meg lesz állapítva, Curiánkat terhelni csakugyan kár. Ha már bíróságot akarunk minden áron, akkor a közigazgatási bíróság sokkal megfelelőbb erre, mint a Curia. Fel akarom hivni az igazságügyminiszter ur figyelmét egy körülményre, mely nézetem szerint nagy fontossággal bir ós a melynek mélyenfekvő okának kell lenni. Az 1902-ik évben ugyanis büntető feljelentés érkezett a törvényszékekhez 102,891 egyén ellen; járásbíróságokhoz 368.866 egyén ellen és a közigazgatási bíróságokhoz 609.200 egyén ellen, összesen 1,081.013 egyén ellen. Ez elijesztő szám. De nem ez az, a mire a figyelmet fel akarom hivni, hanem ezeknek elintézési módja. Ezen feljelentett személyek közül a törvényszékek elitéltek 22 492-tőt, tehát a feljelentettek 22°/

0-át, a járásbíróságok elitéltek 88.129-et, tehát a feljelentettek 24°/o-át, míg a közigazgatási hatóságok elitéltek 442.065-öt, tehát a feljelentettek 72V2°/o-át. Ez nézetem szerint kettő közül egyet mindenesetre bizonyít: vagy a bíróságok járnak el túlságos enyhén, vagy a közigazgatási hatóságok túlságos szigorúan, mert különben meg nem fejthető az, hogy ilyen óriási különbség legyen az elitéltek száma között a bíróságoknál és a közigazgatási hatóságoknál. Meg vagyok győződve, hogy az utóbbi áll, tudniillik ezek a hatóságok Ítélnek el nagyon könnyen. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Lengyel Zoltán; Pártoskodnak! Bizony Ákos: És épen azért látnám igen helyénvalónak, hogyha a kihágási esetekben való illetőségük szűkebb korlátok közé szoríttatnék. (Helyeslés a, szélsőhaloldalon.) Az erdélyi részekben foganatosított tagosításokhoz az állam bizonyos segélylyel járul, illetőleg kamatmentes kölcsönöket, előlegeket ad a tagositási költségekre. S hogy erre valóban nagy szükség van, mutatja az, hogy a folyó évi költségvetésbe is erre a czélra 100 000 korona van felvéve. Bátor vagyok a miniszter ur figyelmét felhívni arra, hogy ilyen intézkedés Magyarországon is nagyon szükséges lenne, mert különösen a közbirtokosságoknál, a hol nincs egy nagybirtokos, a ki ezeket a költségeket előlegezni képes, hanem a birtokosok mindnyájan mérsékelt vagyonú emberek, a tagosítások valósággal megakadtak. Azelőtt az volt a szokás, mig megvoltak a királyi kisebb haszonvételek, hogy ezeknek jövedelmét fordították tagositási költségekre, ezek azonban megszűntek, most tehát már nincs semmi közös jövedelem, kivetést pedig nem lehet előzetesen tenni, s e miatt pénz hiányában a tagosítások többnyire szünetelnek. Végül, s ezzel azután be is fejezem beszédemet, még a curiai döntvényekről akarok röviden megemlékezni. Az 1881 : LI. t.-czikk 4. §-a felhatalmazta a Curiát arra, hogy ha azt tapasztalja, hogy a curiai tanácsok ellenkező határozatokat hoznak elvi kérdésekben, akkor ezeket együttes tanácskozáson döntvényileg döntse el. Az 1890 : XXV. törvényczikk " 13. §-a pedig felhatalmazta a Curiát arra, hogy ha két királyi tábla hoz ellenkező elvi határozatot, ezeket szintén a Curia döntse el. Ezeknek a döntvényeknek két hibájuk van: az egyik hiba az, hogy ezek meghozatnak egyszerű többséggel, de ha egyszer meg vannak hozva, csak kétharmad többséggel változtathatók meg. Pedig hát, hiába, tévedni emberi dolog, a curiai bírák is emberek ós ők is tévedhetnek, sőt merem állítani, hogy tévednek is, s egy hibásan meghozott döntvényt azután csaknem lehetetlen hatályon kivül helyezni. A másik hiba az, hogy ezek a döntvények csak a Curiára, illetőleg csak a királyi táblákra nézve kötelezők, a minek az az eredménye, hogy az alsóbb bíróságok azt a curiai döntvényt, a mely nézetük szerint nem helyes, egyszerűen negligálják, nem alkalmazzák, s azután az az ügy, a mely a Curiához kerül, más elbírálásban részesül, mint az, a mely a Curiához nem felebbezhető, mert összegénél fogva az alsó bíróságok által intéztetik el jogérvényesen. Az én nézetem szerint a curiai döntvényeket vagy meg kell szüntetni, vagy ki kell mondani, hogy azok az alsó bíróságokat is kötelezik. De okvetlenül az volna a legjobb, ha megalkottatnék valahára az általános magyar polgári törvénykönyv és akkor aztán nem kellene a Curiát törvényhozói jpggal felruházni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Épen ezért, minthogy én ezt nagyon fontosnak tartom, bátorkodom erre nézve egy határozati javaslatot benyújtani, a mely következőleg szól (olvassa) : »Utasítja a képviselőház az igazságügyminisztert arra, hogy a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének felülvizsgálatát lehetőleg siettesse és oda hasson, hogy az idevágó törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás czéh jából mielőbb beterjeszthető legyen; abban az esetben pedig, ha az általános magyar polgári törvénykönyvre vonatkozó törvényjavaslat a közel jövőben előterjeszthető nem lenne, arra utasítja a képviselőház az igazságügyminisztert, hogy a családi jogra és az örökösödési jogra vonatkozó törvényjavaslatot az általános polgári törvénykönyv keretéből kiszakítva külön mielőbb ter-