Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

4/o. országos ülés 1904- jahas 28-án, csütörtökön. 11 Azt hiszem, hogy a földmivelésügyi miniszter ur a földmivelő nép érdekében járna el, ha morális erővel segítené az ország földmivelő közönségét abban, hogy ezen Ínséges esztendőben az adófizetés iránt halasztást nyerhetne és támogatná a hozzá folyamodókat, mert fognak folyamodni, magam is fogok kérvényt hozni. Azután azt tartom, hogy ez a szárazság épen olyan elemi csapás, mint a jégverés. Ha jégverés esetén adóelengedésben részesül a birtokos, igen természetes, hogy ezen mostani elemi csapásnál is adóelengedésben kell, hogy részesüljenek az adófizetők, a birtokosok. Ilyen értelemben is fognak majd a kormányhoz fordulni. A földmivelő néposztály, a mint mondottam, nem boldogulhat a ránehezedett nagy terhek miatt, továbbá a miatt, hogy csekély terményeit nem értékesítheti, mert, hogy most a gabonának ára van, az csak az Ínséges esztendőnek tulajdonítandó; s a földmivelő nép ennek sem veszi hasznát, mert még tavaszszal- olcsó árért eladta gabonáját. Ezzel ismét csak a börze gazdagodik. Azonban nemcsak a miatt nem boldogulhat a nép, mert terményeit nem értékesítheti; nem boldogulhat a miatt sem, mert az állattenyésztésből, kivált ilyen esztendőkben, nagyon csekély haszna van. Az állattenyésztés terén annyi a mizéria, annyi az akadály, hogy mikor kedvező időjárás esetén elegendő legelője, élelme van az állatnak, akkor olcsók az árak, ilyen esztendőkben pedig, a mikor a jószág az éhség miatt leromlik, olcsó áron, féláron vesztegeti el jószágát, mert nem tudja mivel eltartani. Ilyen körülmények között a gazdaközönség, a mely közterheit ezen mellékjövedelmeiből fizetné, ebben a tekintetben is akadályra talál a jelen esztendőben. Az állategészségügy terén rettenetes az a szomorú tapasztalat, hogy a sertésvész mily borzasztó átok a földmivelő néposztályon, és elszomorító ama jelenség, hogy mind e mai napig még csak kilátás sincs arra, hogy ezt a veszedelmet gyógyítani lehetne. Ez azonban nemcsak nálunk van így, hanem az egész föld kerekségén és ezért sem a kormányzatot, sem senkit okolni nem lehet, csak az emberi, nagynak képzelt tudomány van megszégyenítve azzal, hogy íme, ilyen veszedelem ellen nem képesek a tudomány férfiai gyógyszert feltalálni. Azzal nem fogjuk fellendíthetni az állattenyésztés ügyét, hogy pl, az állattenyésztési főfelügyelőt és a tejgazdasági főfelügyelőt 7600 koronával, sőt nagyobb összeggel fizetjük. A költségvetésből azt látom, hogy az Állattenyésztési felügyelet czime alatt a főfelügyelő, a felügyelő, s a segédek összesen 106.000 kor. fizetést kapnak évenként. Azonban azt hiszem, hogy a t. földniivelésügyi kormány sokkal nagyobb lendületet adhatna az állattenyésztés ügyének, ha ezt a 106.000 koronát érdemes állattenyésztő gazdáknak juttatná; (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) ha egyes községeknek adná jutalom czimén, avagy tenyészállatokat vásárolna ez összegen és kiosztaná azokat, mert ez által az állattenyésztés igazán jelentékenyen emelkednék. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sok kellemetlenség forrása nemcsak a kisbirtokosra, hanem minden birtokosra és gazdára nézve az állatorvosi szolgálat tökéletlensége. Most az államosított állatorvosok járásokba vannak beosztva, de azért, ha a jószágnak baja támad és a gazda a 10 —12 km.-nyi távolságra lévő állatorvoshoz akarja azt vitetni, ez ugyanannyi koronájába kerül, mert az állatorvos is felszámitja a maga fuvardiját és a saját dijait, ugy hogy az a szegényebb ember nem is veszi igénybe az állatorvosi szolgálatot, hanem elhivatja beteg állatjához a kovácsot, vagy a lókupecz-czigányt, a kinek első gondja, hogy a szegény beteg állatból kiereszsze érvágás által azt a kevés vért is, a mi esetleg erőt adhatna neki arra, hogy betegségét leküzdje. Minthogy az állatorvosi szolgálat igénybevétele ilyen nehézségekbe ütközik, a közönség inkább eltitkolja, hogy beteg a jószága és e miatt azután tömérdek kárt szenved. A gazdaközönség igazán megérdemelné, hogy jószágai számára az állatorvosi szolgálat nagyon mérsékelt dij ellenében hozzáférhetővé tétessék. Ha ezen a bajon nem segit a kormány, akkor a gazdaközönség igazán óriási mérvű károsodásnak néz elébe. Az állattenyésztés előmozdításának legfontosabb tényezője lenne szerintem a kötelező állatbiztosítás, de mérsékelt dij mellett és állami segítséggel. Bihar vármegye egyik községében van egy u. n. Sternberg-alapitvány. Egy nagylelkű ember, a ki a földmives néposztályt igazán szerette, szép alapítványt tett, a melynek kamatjövedelme a kárvallott földmivelő nép segélyezésére fordittatik, ha tűzkárt szenvedett vagy állatjai elhulltak. Ennél szebb intézményt nem is képzelhetünk. Ha az államkormányzat minden erejének és jóakaratának latbavetésével annyira vihetne a kötelező állatbiztosítás ügyét, hogy az elhullt állatokért, ha nem is egész értékükben, de bizonyos mértékben a gazda kárpótlást kapna, ez nagy veszedelemtől, nagy csapástól mentené meg a gazdaközönséget. Ez volna az igazi gyakorlati intézmény. Csakhogy, ismétlem, ehhez a legnagyobb jóakarat kellene. Hiszen épen arra való a kormány nagy hatalma, hogy küzdje le az akadályokat akkor is, a mikor az ország adófizető polgárainak érdekéről van szó és necsak akkor, a mikor a nagyhatalmi kérdés követeli tőlünk az akadályok leküzdését. Az állategészségügy terén igen kellemetlen az a nagyképűsködő eljárás, a mit a járványok idején elkövetnek az állattartó gazdákon. Ha valamely udvarban vagy községben járvány üt ki, azt el kell titkolni minden áron és minden körülmények között; mert hogyha 5—6 udvarban baj van a községben, akkor 500 — 600 gazda nem értékesítheti jószágát. Azután míg a zárlatot feloldják, míg a fertőtlenítést véghezviszik, 2*