Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

170 479. országos ülés 190b augusztus 2-án, kedden. elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzések a jobboldalon és a középen.) Dedovics György jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn azon párt nevében és megbízásából, a melyhez tartozni szerencsém van, felszólalok, sietek kijelenteni, hogy habár ellenzéki álláspontomból kifolyólag és a parlamentünkben divó szokáshoz hiven a költségvetést meg nem szavazom: ezen elhatározásomnak legkisebb személyes éle sincs azon férfiúval szemben, a ki ez idő szerint az igazságügyminiszteri széket elfoglalja. (Helyeslés.) Az igazságügyminiszter ur nagy tudását, kiváló szakismeretét, pártatlan és humánus eljárását, nagy munkakedvét és munkaerejét teljes készéggel elismerem. És ha ennek daczára vele szemben mégis ellenzéki álláspontra kell helyezkednem, ennek oka nem annyira igazságügyi, mint inkább általános politikai szempontokban gyökerezik. A t. igazságügyminiszter ur, a ki a békülékeny természetű és a nemzeti aspirácziók iránt érzékkel biró Széll-kormánynak egyik kiváló tagja volt, megtartotta tárczáját a jelenlegi miniszterelnök ur alatt is, a ki elődjének tökéletes ellentéte; a ki kormányralépte előtt folytonosan és mindig az erős, mondhatnám az erőszakos rendszabályok tanácsolója volt, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) kormányralépte óta pedig azoknak megvalósítója. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, t. ház, hogy én talán azon nézeten vagyok, hogy csak a kíméletes eljárás jogosult a kormányszékeken. Nézetem szerint igenis szükséges az, hogy a kormány gyeplői erős kezekben legyenek, csakhogy az igen t. miniszterelnök ur a természetében rejlő energiát nem jó irányban érvényesiti. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mi szerencsétlen közviszonyaink mellett az erélyes, bátor, tettekre képes és kész kormányférfiu kielégítheti a maga ambiczióját abban, hogy a nemzet életbevágó érdekeinek védelmében fejt ki bátor, merész, kezdeményező eljárást; de a t. miniszterelnök ur ennek épen az ellenkezőjét teszi és ő épen a nemzet legéíetbevágóbb, legszentebb, legjogosabb, legtermészetesebbb aspiráczióinak, a melyeket ő mérges illúzióknak nevez, letörésében keresi a maga kedvét és ambiczióját. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Sokkal jobban ismerem az igazságügyminiszter urnak egyszerű, puritán jellemét, semhogy ne tudnám, hogy ő sokkal jobban érezné magát ott, a hol a tudomány lelkes hirdetéséről van szó, mint a kormányzatnak, ha nem is sivár, de ridegebb mezején, és ha ő eunek daczára mégis megtartotta tárczáját, ha nem követte két kollégájának példáját és ha nem ment a miniszteri bársonyszékből az egyetemi katedrára: meg vagyok győződve, hogy ezt nem a hatalom szeretete miatt tette, hanem abból a vágyból, hogy azt a nagy alkotást, értem alatta a polgári perrendtartást, a közvetlen szóbeliségnek megvalósítását még ő léptesse életbe. Egyedül ez tartotta meg abban a székben, a melyben számára rózsák nem igen fognak teremni. A mi a költségvetést illeti, ehhez igen kevés a mondanivalóm, mert, a mint az előadó ur igen helyesen megjegyezte, az igazságügyi költségvetés csaknem normális költségvetésnek mondható. Azok az eltérések, a melyek fenforognak a múlt évi költségvetéssel szemben, elenyészően esekélyek. Ennek illusztrálására legyen szabad esak pár tételt röviden megemlítenem. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A rendes kiadásokra előirányoztatott 36,392.877 K. Mindössze csekély 145.785 K-ával haladja tehát meg az 1903-ik évben engedélyezett összeget, a mely akkor 36,247.388 K volt. Ez az eltérés kellőképen indokolva van azáltal, hogy a bírói személyzet egyes tagjai, pusztán csak a szolgálati idő folytán, magasabb fizetési osztályba jutottak és ezáltal illetményeik szükségképen növekedtek. A nyugdijaknál van némi csekély, vagyis 133.300 korona emelkedés, a mely szintén nagyon természetes dolog; mert a mint szajiorodtak a nyugdíjazottak, ahhoz képest a nyugdíjnak is több-kevesebb összeggel szaporodnia kellett. Meg vagyok róla győződve, hogy majd ha az uj fizetésfelemelés a maga eredményeit fogja érvényesíteni, akkor ez az emelkedés lényegesen nagyobb lesz. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A rendkívüli kiadásoknál és beruházásoknál mutatkozó emelkedés már valamivel jelentékenyebb. Ennek az az oka, hogy például a beruházási kölcsönből egynehány igazságügyi épület lesz felemelendő, a melyek életszükségesek voltak és így ez a tétel sem kifogásolható. Az összes igazságügyi költségelőirányzat kitesz a folyó évben 94.562.122 koronát, a mely az 1903-iki szükségletet 1,807.579 koronával múlja fölül. Igaz, hogy ez a negyvennégy millió ötszáz és néhány ezer korona egy ilyen tőkeszegény országnak, mint a minő a mienk, a melynek jövedelme túlnyomó részben a földmivelésre van alapítva, a mi ismét az időjárás szeszélyétől függ, magasnak látszik. Okvetlenül magas összeg is ez, azonban ón azt tartom, hogy a jó igazságszolgáltatás egyik legfontosabb tényezője az államnak. Hogyha ezt talán nagyobb összeggel lehetne elérni, még azt sem lehetne sajnálni, ha azután ezzel megvalósíttatnék az a czél, hogy az igazságszolgáltatás példás, tudniillik elég gyors és elég alapos legyen, Nessi Pál: Alapos és olcsó legyen, ez a fő! (Helyeslés balfelöl.) Bizony Ákos: T. ház! Ha az igazságügyminisztériumnál alkalmazott egyének számát tekintjük, első pillanatra feltűnik az a jelenség, hogy

r nálunk túlságos nagy a birói létszám. Nevezetesen az igazságügyi állapotokról szóló kormánykimutatáB szerint, — a mely, megenge-