Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

Í78. országos ülés 190't életben rendes körülmények között elő sem állhat; ismételten és ismételten felemlítem a felekezeti és községi tanítók fizetésrendezési ügyét. Hogy semmiféle félreértésnek felszólalásom alapját ne képezhesse, itt is hangsúlyozom, hogy igenis követelem, hogy nyíltan kimondassák az, hogy az állam csakis olyan felekezeti iskolákat kivan segélyezni, melyek őt állami és nemzeti törekvéseiben támogatják. (Helyeslés balfelöl.) Ennek előrebocsátásával sürgettem ujabban és ismételten a mi állami életünk igazán helotáinak fizetésrendezését. Erre vonatkozólag a kultuszminiszter ur kijelentése bizonyos jóakaratot mutat, a mennyiben igéri, hogy ha nem is az államiakkal egyenlő, de azt nagyon megközelítő mérvben kívánja ezt rendezni és ennek a kérdésnek rendezése törvényjavaslatában tényleg benne is foglaltatik. De méltánytalanságot látok abban, hogy itt állami tanítók 300—400 korona fizetéstöbbletelőnyt élveznek akkor, a mikor a felekezeti tanítók épen azon funkcziókat végzik az állami élet szempontjából, a milyeneket maguk az állami tanítók végeznek. Ha tehát mindjárt nem is financziális kérdés volna, de ennek a tanítónak önérzetét sérti, bántja, hogy ő, mikor egész életét, szellemi és fizikai erejét az állami és nemzeti élet előmozdítására, a nevelés kérdésére fordítja, akkor csak azért, mert felekezeti vagy községi tanitó, ne dotáltassék olyan módon, mint a milyenen az állami tanitó dotáltatik. Miután pedig mindezen nagy elveknek kellő méltánylását az a 39 millió K., mely a közoktatásügyi költségvetésben benne foglaltatik, nemcsak nem öleli fel, nemcsak nem fedezi, hanem a mi közoktatásügyünket szánalmassá, nevetségessé teszi, én ebből a szempontból a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldaloii.) Kovács Pál jegyző: Lendl Adolf! Lendl Adolf: A költségvetések közül a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetése az, a melyet leginkább és a legnagyobb érdeklődéssel tanulmán} óztam, ép ugy, a hogy nagy figyelemmel kisértem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak a múlt napokban elmondott programmbeszédót, noha ő ezt nagyon sebtiben és nagyon szűk keretekbe foglalva adta elő. Azt vártam, azt reméltem az igen t. miniszter úrtól, hogy uj irányokat fog kijelölni ezen a téren, a melyen kormánjozni akar, de sajnálatomra ép ellenkezőjét kellett megállapítanom. Az ő programmjának tartalma nagyon egyszerű. A jövőben való haladásról uj és helyesebb irányok kijelöléséről egyáltalában nem találtam benne semmit. Pedig igen nagy kérdések várnak megoldásra, a melyek már annyira megértek, hogy velük foglalkozni okvetlenül szükséges és már az elhalaszthatatlan feladatok közé tartozik. Ilyenek főkép azok a kérdések, a melyek egyúttal a minduntalan felszínre toluló szocziális, valamint a nemzetiségi törekvésekkel függnek össze. Ezeknek a kérdéseknek megölaugusztus 1-én, hétfőn. 127 dása nagyrészben ép a t. miniszter ur feladatai közé tartozik. Ilyen kérdés például a népoktatás reformja és más alapokra való fektetése. Ezt megérezte már maga a miniszter ur is, azért állt elő nemrégen egy törvényjavaslattal, a mely azonban sajnálatomra — ki kell mondanom — az én szerény nézetem szerint nagyon rossz. Egy hasonló kérdés, a mely már megoldásra vár, a roppant kiterjedésű közalapítványi birtokoknak helyesebb módon való felhasználása. Ilyen kérdés a nőkérdés a tanítás terén, ilyen az iskolaszer-ipar megteremtése, az elposványosodott tankönyvirodalom ügyének rendezése, a polgári iskola keretének kiegészítése és irányának helyesebb megállapítása. Ilyen az egységes középiskolai tanterv és tandrendazer kérdése. Ilyen a technikusképzés, tekintettel arra, hogy külön vámterületet kívánunk, tehát mindenesetre fejlettebb gyáriparra kell számitanunk. Mindezekről a kérdésekről azonban a t, miniszter ur programmbeszédében nem találunk semmit. Ha megengedi a t. ház, részletesen" és tüzetesen fogok mindezekről beszélni, a nélkül azonban, hogy túlterjengős módon szándékoznám a^t. ház türelmét feleslegcsen lekötni. Kezdem a közalapítványi birtokoknak tárgyalásán. Hogy mennyit jövedelmeznek ezek a közalapítványi birtokok, azt az előttünk fekvő költségvetésből egyáltalán megállapítani nem lehet. Itt-ott találunk ugyan erre vonatkozólag egyes tételeket. így van egy nagyobb tétel az egyetem resszortjánál, s egy a központi igazgatásnál. De határozott véleményt formálni arról, hogy mennyit jövedelmeznek ezen közalapítványi birtokok, teljesen lehetetlen. Az egyetem javára eső jövedelmek külön vannak megjelölve és külön van részletezve, hogy mily birtokok révén kerülnek ezek a minisztérium pénztárába. De már pl. a központi igazgatás 112.000 koronányi tétele nincsen részletezve, az általában közalapítványi jövedelem. A közalapítványokról, illetőleg azok kezeléséről már ismételten volt szerencsém itt a t. ház szine előtt beszélni, mindamellett most még egyszer tüzetesebben kell ezekkel foglalkoznom, mert éa nagyon sok helytelenséget láttam már ezen a téren. Ezen rengeteg birtokok tudniillik, a melyek különösen hazánk déli megyéiben, de másutt is a legtermékenyebb vidékein fekszenek, körülbelül 148.000 holdat tesznek ki, körülbelül 100 tisztviselő gondozza azokat és 50 —60, vagy még több községnek a határában fekszenek és ezek, eltekintve az egyetemre jutó jövedelemtől, jövedelmeznek összesen a minisztériumnak 112.000 koronát, vagyis holdjuk átlag véve nem jövedelmez a minisztériumnak egy koronát sem. Nagyobbrészt bérbe vannak adva ezen birtokok. Nagyrészt egyes nagybérlők kapiják, kisebb részben azonban földmives gazdák is. A nagybérlők ismét albérletbe adják a terület egy részét. Ok t. i. keveset fizetnek bérlet fejében, de nagyon sok jövedelmet szednek az illető albérlőktől és feles