Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

122 Í7ö. országos ülés 190b augusztus 1-én, hétfőn. nyíltan és őszintén kimondja minden alkotmányjogi faktor azt, a mit az ő hazafias szive és lelke diktál neki. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tetszik bizonyos nemzetiségi alapon álló felekezeteknek azzal hízelegni maguknak, hogy ők vallásilag külön nemzeti egyházat képeznek, és ha tetszik arra a liberális, arra a széleskörű autonómiára hivatkozni, a mely feljogosítja őket arra, hogy iskoláikban nemzetellenes tanokat hirdessenek és tanítsanak, és ha a szabadság legszélesebb korlátaira mernek hivatkozni azok a nemzetiségi alapon álló felekezetek, a melyek a nemzeti élet törekvéseivel, az államegységgel, a nemzeti egység fogalmával léptennyomon a legbotrányosabb ellentétbe hozzák egyházaikat, nem hogy anyagilag nem támogathatók az államhatalom és kormányzat részéről, de minden ilyen törekvésük minden eszköz felhasználásával, és ebbe beleértem a hatalmi eszközöket is, megakadályozandó. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) B. Kaas Ivor: A szászok, a szerbek és az oláhok! Gabányi Miklós: Nem szabad mukkanniuk sem! Gál Sándor: Én nem akarok szigorúbb kifejezéssel élni, de akármennyire válogatom is a kifejezéseket, mégis azt kell mondanom, hogy egy botrányos felszólalással találkoztam azon értekezleten, a mely az előterjesztés alatt lévő közoktatási törvényjavaslat megbeszélése végett tartatott. Itt az erdélyi egyház egyik papja, a hol és a midőn az irányt taglalja, a mely dominálja az újonnan előterjesztendő közoktatási javaslatot, a midőn azon iránynyal foglalkozik, a mely hivatva lesz a javaslatnak törvényerőre emelkedése után a magyar nemzeti nyelvnek utat törni a felekezeteknek minden iskolájában, erre vonatkozólag a következő nyilatkozatot teszi (olvassa): » Határozottan ellenzem azonban a törvényjavaslat azon szakaszait, a melyekben megköveteltetik, hogy a magyar tannyelvű népiskolákban a hit és erkölcstan is nem az illető felekezet nyelvén, hanem magyar tannyelven tanitassék. Ez már nem iskolaügy, hanem egyházi ügy. A görög-keleti ortodox-egyházak nemzeti egyházak és maguk országunk alaptörvényei is egyházamat görögkeleti román egyháznak ismerik el, melynek nemcsak liturgikus, hanem éltető eleme is a román nyelv. T. ház! Ha a nemzeti egység és az állam nemzeti jellegének a megtámadásánál hasonló botrányos irányzattal találkozunk, akkor legfeljebb eszembe jut az, hogy mindazok a jogok és mindazok a szabadságok, a melyeket a magyar nemzet az 1867-iki kiegyezésnél oly bősésegesen szétszórt, a nemzettel szemben épen olyan egyének, épen olyan közjogi állást betöltő egyének részéről vannak visszaéléskép felhasználva, a melyekkel szemben a nemzet a legnagyobb bőkezűséggel járt. Ez bizonyos tekintetben etikai kérdés, és ha valaki erkölcsileg le van kötelezve, s azt az erkölcsi köteléket ilyen módon sérti meg, az a lehető legnagyobb brutalitás, a mely a politikai életben tapasztalható. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De a törvényhozótestületnek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel már abból a szempontból is, mert az a bizonyos főpap ur azt mondja, hogy az ő egyházuk nemzeti egyház és annak elengedhetetlen követelménye, hogy ők nyelvüket az állami élet minden megnyilatkozásában fentartsák, épen azért ők az oktatásügyben ezt a nyelvi jogosultságot semmi néven nevezendő magyar törekvésnek feláldozni nem hajlandók. Elsősorban is konstatálnom kell, hogy már abban sincs igaza, hogy itt Magyarországon a felekezetek vagy faji alapon szervezkedett egyházak nemzeti egyházat képeznének vagy képezhetnének. De nincs in specie igaza a nagyszebeni görög nem egyesült metropolitának, mert, a mint tudjuk, az ő egyházi életük csak 1864-ben volt rendezve, miután addig a görög nem egyesültek egy egységes felekezetet képeztek, egész Magyarország területére vonatkozólag, és pedig, ha jól tudom, a karloviczi metropolita fenhatósága alatt. Az 1864-ben megtartott kongresszus alkalmával az egységes egyházi élet kétfelé lett választva; az erdélyi jmspökség a karloviczi metropolita fenhatósága alól kivétetett, metrojDolitási színvonalra emeltetett és miután az 1868-ban be is czikkelyeztetett, abban a törvényben a két egyháznak, vagyis a szerb nyelvű egyháznak a román nyelvű egyháztól való megkülönböztetéseképen, de minden politikai és államjogi vonatkozás nélkül használtatik a görög nem egyesült szerb egyház és a görög nem egyesült román egyház kifejezés. Tehát hogy ha valaki ezen egyházi fejlődés historikumának ismerete mellett, a mit Metianu metropolita úrról fel kell tételeznem, ilyen kifejezésekkel él, az nem egyéb, mint egyenes hadüzenet a magyar nemzeti összetartozandósägnak, az állam és a nemzet politikai egységének. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nem mulaszthatom el a kérdéssel kapcsolatban megemlékezni a kultuszminiszter urnak egy bizonyos nyilatkozatáról, a mely nagyon könnyen hasonló félreértésekre szolgáltathat alkalmat. A miniszter ur ugyanis a legközelebbi felszólalása alkalmával a következő kifejezést használta: »Az erdélyi ágostai evangélikus szász konzisztórium is hasonló beadványokkal járult a kormány elé.« Hiszem, hogy a »szász konzisztórium* kifejezést nem politikai értelemben használta, mint hogy nem is használhatja, mert annak jogosultsága egyáltalában nincs; de miután ezek a nemzetiségi alapon szervezkedett egyI házak rendkívül fogékonyak arra, hogy ilyen közelebbről nem disztingvált és meg nem hatáj rozott kifejezésbe belekapaszkodjanak és a maguk részére ebből a szempontból külön jogokat kovácsoljanak, én a miniszter ur felszólalásának 1 ezen kifejezésével, tudniillik a »szász konzisztó-