Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

i-78. országos ülés Í9Ö4 augusztus Í-én, hétfőn. 111 A mikor a kormány nem akarja, hogy valami szép, jó, okos magyar dolog sikerüljön, vagy jól sikerüljön, hanem azt akarja, hogy csonkán, bénán, kezelába-törve, sikerüljön, akkor ankétet hiv össze. És hogyan ? Plósz igazságügyminiszter úrral — sajnálom, hogy nincs jelen — alkalmam volt beszélni akkor, a mikor a bűnvádi perrendtartás dolgában összehívott ankétre engem nem hivott meg, hanem összehívott másokat, jeles és nem jeles jogászokat, talán egyik egykori segédemet is. Azt mondtam saját hivatalában neki: tiszteit miniszter ur, én nem vagyok kíváncsi, miért nem vagyok én ankét, mert ez nekem ambiczióm körébe nem tartozik, mert más téren mozog az én ambiczióm; egészen valószínű, hogy ha meg is hivatnám, az első ülésre elmennék, de az sem bizonyos, (Derültség jobb felöl.) az azonban bizonyos, hogy a többire el se mennék, mert nekem már az a természetem. De fejtse meg nekem azt, hogy hogy van az, hogy engem, a ki valamikor közvádló voltam vármegyénél, királyi bíróságnál, sokáig gyakorló ügyvéd voltam, nagy pereket vittem, írtam, beszéltem, nem hívnak meg, hanem meghívják talán egykori segédeim közül is egyiketmásikat, meghívnak olyanokat is, a kik épen nem gyakorlati jogászok. A lélektani okát szeretném tudni ennek a dolognak. Hogy pártszempont uralkodnék, ezt nem gondolom, mert ha bűnvádi perrendtartásról van szó, miért akarnák, hogy ellenzéki függetlenségi ember ne jöjjön oda ? Nevetett a miniszter ur, a ki rossz jurista, de jólelkű ember. (Elénk derültség.) Nagyon rossz jurista, majd lesz alkalmam kifejteni. Megmondom őszintén, mondta mosolyogva. Én nem hívtalak meg téged, mert se nem csúszkálsz utána, se nem félünk tőled, mert te nem vagy rossz ember különben. Ezt az okot hozta fel. Jó ezt tudni, t. képviselőház, rtert ez jellemző dolog. A kit a miniszter ki akar tüntetni, a kinek ezzel valami előnyt akar biztosítani, vagy szívességet meghálálni, vagy a kitől fél a miniszter, vagy a ki valami összeköttetésénei fogva a nyakára jár: ezeket hivja össze a miniszter ankétre és az ankét rendes vége az, hogy 1867 óta legszebb eszméink abba a kerepesi-uti köztemetőbe vannak eltemetve, a melynek ankét a hivatalos neve. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Csáky Albin összehívott egy ankétet, a melyre engem is meghívott. Ott volt a királyi zeneakadémia igazgatója, ott voltak mások is nem talán Mosonyi Mihály vagy Bartalos, ott volt Káldy, ott volt Szalay Imre, a múzeum mostani igazgatója, a ki gyakorlatilag talán annyit ért a zenéhez, mint a mennyit én értek. A kultuszminisztériumban tartottuk az ankétet. Természetesen tőlem jött az indítvány, nekem kellett előterjesztenem, hogy mit is akarok? Előterjesztettem tehát azt, hogy először is szedjük össze bizottságilag és államköltségen a magyar történelmi és pedig ugy a hősi, mint az egyházi zenét. Az egyházi zenében ugy a katholikus egyházi zenét, a mely zene történetében búvárlatok már nagy sikerrel tétettek Bogisich által, mint a protestáns zenét, a melyben igen sok és hatalmas kincs van. Egyebek közt, fájdalom, a Gotterhalte is egy kálomista zsoltárból csinálódott, az u. n. 47-ik zsoltárból. Ebből készült egy szép népdal a Rábaközön és ebből a népdalból lopta el Haydn világhírű zeneművészünk. {Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ilyen az ő eredeti zenéje. Gyűjtsük össze a magyar történelmi zenét, a hősi zenét, a lantos zenét és az egyházi zenét, abban is külön a katholikus és külön a protessáns zenét. Minderre vannak alkalmas férfiaink. Az összegyűjtött zenét tisztítsuk meg és döntsük el: mi abban a tiszta magyar, mi abban az idegen betolakodás? A protestáns zene történetében is volt már alkalmas búvárunk Kálmán Farkas kitűnő egyházi zenész és lelkészember személyében. Ez az alföldi pap a maga nagy munkáját -be is adta az akadémiához. Van ennek már vagy 15 esztendeje is. Talán ott még nem ették meg az egerek; de az bizonyos, hogy az akadémia nem foglalkozott vele, mert a mi akadémiánknak az ilyen dolgokra nincs valami nagy gondja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi akadémiánk előtt az, a mit német tudós először meg nem irt, nem ér semmit. (Derültség balfelöl.) A mi akadémiánk olyan, mint a mi egyetemünk, a mi akadémiánk tudósai olyanok, mint a minők egyetemünk tudósai, a kik, ha német könyvet nem találnak maguk előtt, a magyar tudományból sem tudnak semmit. A mit németül meg nem irnak, azt ők meg nem irják magyarul. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így csinált az akadémia ezzel a könyvvel is. Eltette valamely asztal- vagy ládafiába és így nem tudom, mi lett azzal a gyönyörű munkával? Maga Kálmán Farkas sem tudja ezt. Eltűnt, elveszett. Második javaslatom az volt, hogy alakítsunk egy állandó bizottságot, a mely a nemzet életében folyton élő, folyton támadó, folyton sarjadzó népzenét évről-évre gyűjtse össze. Magyarország némely vidékén, ilyen a Rábaköz, ilyen Gömör vármegye, a Rima völgye éi a Bódva völgye, ilyen a Székelység némely része, a hol évenkint mint a természetnek különös adománya, mint Istennek különös kedvezése a népzenének elemei, dalai ötletei folyton sarjadzanak. Nekünk vidám zenénk kevés van. Van ugyan egészen a tobzódásig menő vig zenénk, de u. n. gyöngéd vidám zenénk kevés van. A mi népünknek mélységes érzésű társadalmában azonban folyton nő, folyton tenyészik, folyton sarjadzik ez a zene is. Ezt egy állandó bizottság évről-évre gyűjtse össze, a zenetudománynak magasabb művelői pedig osztályozzák, nemesítsék, műveljék, szedjék rendszerbe, gyakorolják azt, s akkor olyan zene támad a magyar földön, hogy ahhoz hasonló zene a világ egyetlen nemzetének sem lesz. Ez volt második javaslatom az ankéten.