Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-477
102 477. országos ülés 1904 Julius 30-án, szombaton. egyhangúlag megszavazta a törvényt és csak azután, bizonyos tiltakozások után, a melyeket különösen gr. Cziráky János tett, szavazta meg a főrendiház is. Meg kell jegyezni, hogy ezen törvény egy része végre van hajtva, a másik része pedig végrehajtás alatt van. Eötvös Károly: Sok része van végrehajtva! Csernoch János: Mindjárt rátérek. Végre van hajtva a törvénynek az az intézkedése, a mely a vallások viszonosságára és egyenjogúságára vonatkozik. Lehetnek kisebb eltérések itt-ott a közéletben, a melyeket sohasem lehet letörölni ennek az országnak színéről, mert teljes lehetetlenség valamely törvényt minden egyes nüanszában ugy végrehajtani, hogy azzal mindenki meg legyen elégedve, de nagyjában végre van hajtva, mert nálunk minden bevett vallásfelekezetű ember elérheti az állam legnagyobb méltóságát és részesülhet az állam által nyújtott minden előnyben. E törvény másik része végrehajtás alatt van. Ezt a végrehajtást én ugy fogom fel, a mint azt Tisza Kálmán már 1868-ban sürgette, hogy t. i. az államnak kötelessége segíteni a felekezeti iskolákat. Az állam — elég későn, elismerem — először az 1883: XXX. t.-cz.-ben, később az 1896: XXVI. t.-cz.-ben, majd 1898ban a felekezeti lelkészek kongruájáról szóló törvényben rálépett a végrehajtás terére. Miután pedig ez nem volt még elegendő a felekezeteknek, a melyek legjobban érzik azt, hogy mi nyomja őket és hol van a deficzit, összeültek tanácskozásra mindkét országos protestáns egyházak elöljárói; megállapították memorandumaikban szükségleteiket és azokat a kormány elé terjesztették. A kormány erre kijelentette, hogy kész ezen szükségleteket kielégíteni. 1848-ban egészen más volt a helyzet, mint a minő ma. 1848-ban és az előző években, a mint azt már előbb kifejtettem, az államnak nem voltak iskolái. Akkor a felekezetek egyenesen állami feladatot is teljesítettek, tehát teljes joggal követelhették az államtól, hogy: »miután mi neveljük fel összes gyermekeidet és azoknak oktatásáról gondoskodunk, te állam is fordíts valamit a mi iskoláink támogat ására.« Ma a helyzet az 1868 : XXXVIII. t.-cz. meghozatala után egészen megváltozott. Azóta az állam maga is iskolafentartó lett; iskoláit évről-évre folytonosan szaporítja, és ha neki tetszik, a felekezeti iskolákat bármikor beszüntetheti, mert csak vonja meg az állam a felekezeti iskoláktól a segélyt, a felekezetek szegények lévén, nem képesek fentartani iskoláikat, . és akkor azoknak az iskoláknak maguktól meg kell szünniök. Hogy ez meg ne történhessék, és hogy a felekezetek is képesek legyenek iskoláikat fentartani és teljesíteni azokat a feladatokat, a melyeket apáiktól örököltek; a melyekre büszkék, és a melyeket minden elfogulatlan ember szívesen elismer az állam érdekében tett feladatoknak: szükséges, hogy az állam őket továbbra is támogatásban részesítse. Másrészt azonban nem volna jó, különösen a mostani körülmények között ezt a törvényczikket izgató anyagul felhasználni. A ki ezzel izgatni akar, az nem használ semmiféle felekezetnek, hanem igenis árt magának az államnak, és árt annak a békés egyetértésnek, a melyre ezen hon polgárainak szüksége van. Befejezem felszólalásomat azzal, hogy én a nemzeti kultúrát ugy képzelem, hogy az hazafias, de egyúttal vallásos is kell hogy legyen. (Helyeslés a néppárton.) Tanítsa meg ennek az országnak minden rendű és minden nemű gyermekét arra, hogy szeresse ezt a hazát és bogy tudja, hogy ezen kívül a világon számára hely nincs, és ha a sorsnak valamely csapása következtében megtörténnék, hogy el kellene szakadnia e hazától, akkor is lelkének minden gondolatával, szivének összes dobbanásával és szeretetének egész melegével ragaszkodjék e hazához, a melyért mindenét, ha kell, még vérét is kész legyen feláldozni. Minthogy én ezt óhajtom, azért nem vagyok barátja annak a kozmopolita ós vallás nélkül való nevelésnek, a mely az ifjút először közömbössé teszi vallásával szemben, később pedig hitétől egészen elidegeníti. A vallásosság és hazafiság nemcsak hogy ki nem zárja, de feltételezi egymást. Oly férfiura, a kit tetteiben nemcsak a törvény szigora intézkedése, nemcsak a büntetéstől való félelem, hanem gyöngéd, vallásos lelkiismeretének finom intése és figyelme vezérel, bátrabban lehet bizni akármilyen állást, akármilyen hivatalt, mint az olyanra, a ki ügyesen tud balanszírozni a büntetőtörvénykönyv mindenféle szakaszai között; a ki ügyesen ott jár a tiltott és nem tiltott, a megengedett és meg nem engedett keskeny ösvények határain; a ki csak arra törekszik, hogy valamiképen a törvény hálójába ne kerül ion és megmentse az u. n. külső becsületet. Ezt különösen napjainkban tartom szükségesnek, a midőn már egész tábort képeznek ama tan követői, hogy a vallás magánügy. Nem magánügy a vallás, hanem fontos kihatással van az államnak és a társadalomnak fentartására. (Igás! a baloldalon.) Ha egyszer sikerülni fog a felforgató tanok követőinek lerontani a vallás társadalom- és államfentartó erőit, a többiekkel sokkal könnyebben fognak végezni. Ugy látom, t. ház, hogy nemzeti kultúránk az utolsó időkben óriási módon haladt, de ezzel az óriási haladással nem látom karöltve fejlődni a vallásos nevelést és az abban nyilvánuló szellem terjedését és fájdalommal látom és tapasztalom, a mint már mondottam, hogy egyes állami közegek itt útját állják annak, hogy ez a szellem tovább terjedjen. Épen azért a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök; Szólásra következik?
