Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

98 477. országos ülés 1904 Julius Hö-án, szombaton. nem is méltó eljárás az egy államhoz, mert hiszen az államnak van elegendő pénze, és ha iskolát akar felállítani, állitsoáfel iskolát a sajátjából, de ne folytasson először irtóháborút az ott fennálló felekezeti iskola ellen. De, t. ház, feltéve, — bár meg nem engedve, legalább részemről nem — hogy ez a törvény legalább is kétes volna a kultuszminisztérium mostani felfogása szerint, és nem volna nekem igazam, hanem igaza volna a kultuszminisztériumnak, feltéve, mondom, ezt az esetet, már most szeretném tudni, miért nem lehetséges legalább az, a mi már egészen világos, hogy a község adjon annak a felekezetnek segélyt arra az iskolára? Hiszen ehhez joga van, és mégis azt mondják, hogy ehhez nincs joga. Kecskeméthy Ferencz: Megsemmisíti a megye! Csernoch János: Igaza van t. képviselőtársamnak, az ilyen határozatot a megye megsemmisíti. Trubinyi János: Pozsony vármegye is olyan ! Csernoch János: T. ház! Ha a községnek nincs joga segélyt adni felekezeti iskolára, már most szeretném tudni, hogy minő jogon ad segélyt a község az állami iskolának? Hiszen ez ugyanaz a dolog. Hát az államnak adhat segélyt? Zsilinszky Mihály államtitkár: A felekezetinek is ad ! (Felkiáltások halfelöl: De megsemmisítik a határozatot!) Csernoch János: Hiszen, t. ház, a mi költségvetésünk tele van ezen segélyezésekkel. A t. ház szives engedelmével csak néhányat akarok felsorolni, hogy minő segélyeket adnak egjes községek az állami népiskolára. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Beregszász városa közönsége részéről az állami iskola fentartásához évi járulék 400 korona, Szakolcza városa által az ottani állami iskola fentartásához évenkint 6000 korona, Nagyugrócz évenkint 1000 korona, Zólyom évenkint 3120 korona, Hatvan mezőváros 10.000 korona, Zalaegerszeg 10.000 korona, Gyöngyös város 29.000 korona és igy tovább — nem akarom tovább felolvasni, hiszen mindenkinek kezében van a költségvetés, megnézheti. Biztosítom a t. képviselőházat, hogy ha ez nem képezte volna a felekezeti iskoláknak egyik sérelmét, nem hozakodtam volna elő ezzel a kérdéssel, de miután ott élek közöttük és látom, hogyan történik a katholikus iskoláknak államosítása, mily nem illő és méltánytalan eszközökkel, azért tartottam szükségesnek ezt a t. ház tudomására hozni. (Helyeslés balfelöl. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ujabban egy más, a törvénynyel ellenkező gyakorlat is kezd lábrakapni. Az 1868-iki XXXVIII. törvényczikk körülírja a feltételeket éé kellékeket, a melyeknek betartásával joguk van a felekezeteknek iskolát állítani. A felekezet megtesz mindent, a mi a törvényben foglaltatik, felállítja az iskolát, az illető hatóság kinevezi annak tanárait és akkor a kultuszminisztérium megadja ennek az iskolának a nyilvánossági jogot. Erre a minisztérium jogosítva nincs. (Felkiáltások a szeísöbaloldalon: Nincs bizony!) Ezt a jogot megadta már az illető felekezeteknek az 1868-iki törvény; ezt a nyilvánossági jog szerzését Ausztriától tanulták el, ott divik az a szokás, hogy nyilvánossági jogot kell kérni és a kultuszminisztérium fel van jogosítva minden egyes esetben a dolgot megvizsgáltatni és megadni a nyilvánossági jogot. Nálunk azonban a felekezet maga állítja fel az iskolát, felruházza nyilvánossági joggal, de ha az az iskola nem felel meg a törvény követelményeinek, akkor igenis joga van a minisztériumnak intézkedni. T. ház! Hogy nekem ebben a kérdésben igazam van, erre nézve bátor leszek ismét hivatkozni egy tekintélyre, Tisza Kálmánnak szavaira, a melyekkel ő 1868-ban ennek a törvényczikknek elfogadását indokolta, Azt mondta ugyanis Tisza Kálmán (ol'Kissa): »E törvény megfelel a tanszabadságnak is; megfelel annyiban, a mennyiben az engedélyezési rendszer helyett ezen törvényjavaslat, ugy a mint van, meghatározván a feltételeket, melyek mellett iskolát állítani lehet, azoknak felállithatását többé semmifélétől függővé nem teszi,« Tisza Kálmán akkor maga is igy magyarázta a törvényt, hogy többé semmiféle iskolanyitási engedélyre szükség nincs. Van még egy másik eszköz a t. kultuszminiszter ur kezében, a mely által, ha oly tanfelügyelőnek informácziója alapján hozza határozatait, aki talán egy kis ellenséges indulattal viseltetik a felekezeti iskolákkal szemben, akkor a kultuszminiszternek hatalmában van az összes felekezeti iskolákat beszüntetni és akkor nem is szükséges, hogy a t. túloldalnak egyik-másik tagja kívánja az iskolák államosítását... Madarász József: Annál jobb lesz! Csernoch János: Nem lesz jobb! Madarász József: Dehogy nem! Csernoch János: Majd mindjárt ki fogom mutatni, hogy nem jobb! A t. miniszter ur megteheti saját hatáskörében, ha tetszik, hogy beszünteti a felekezeti iskolát. Az 1893: XXVI. t.-czikk 12. §-a következőleg intézkedik: »01y községekben, melyekben több felekezet tart fenn népiskolát és azoknak mindegyike igénybe veszi az állami segélyt, úgyszintén ott, a hol bár csak egy községi vagy felekezeti iskola szorul segélyre, de fontos állami érdekek azt megkívánják, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a törvényhatósági közigazgatási bizottság meghallgatása után a 9. §. értelmében kért állami segély helyett a községi vagy felekezeti iskola megszüntetésével állami iskolát állithat fel.« Én meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter urnak jóakaratán nem fog múlni, hogy akármicsoda jó felekezeti iskolát beszün-