Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

96 4?7. országos ülés 190í Julius 30-án, szombaton. 12.945. szám alatt kimondotta: »Ha valamely felekezeti iskola fentartója politikai község, akkor az iskolaépítés költségei a község összes lakosaira az állami egyenes adó arányában vetendők ki.« Hogy e tekintetben nem uralkodhatott nézjteltérés az országban, sőt magában a törvényhozási teremben sem, arra nézve hivatkozhatom a közigazgatási bíróságról szóló 1896 : XXVI. t.-czikkre, a hol ugy a kormány, mint az országgyűlés összeszedvén a vitás ügyeket, a melyek egyes közigazgatási törvények keretén belül keletkezhetnek, azok elbírálására a legfőbb közigazgatási bíróságot szervezte. Ha ebben a fontos kérdésben valamely nézeteltérés lett volna, akkor a kormány mindenesetre beletette volna, hogy az ő döntésétől a közigazgatási bírósághoz lehet felfolyamodni. De ez nincs bent és ez a negatív eredmény bizonyíték előttem arra nézve, hogy eddig e tekintetben nem is volt semmiféle nézeteltérés. De többet mondok. A tör vényhozás egyenesen foglalkozott is ezzel a 25 §-szal, de csak az utolsó pontot tette be a legfőbb közigazgatási bizottság elé terjesztendő tárgyak közé, t. i, azt sz esetet, midőn a község kiutalja a különféle felekezeteknek a segélyeket, és ha valamely felekezet sértve érzi magát az arány által, akkor joga van a kultuszminiszter döntésétől a közigazgatási bírósághoz felfolyamodni, Mit bizonyít ez ? Jogászok ülnek itt, feltehetem a kérdést. TTbi lex non distinguit, nec no? distinguere debetnus. A hol a törvény nem különböztet, nekünk sincs jogunk különbséget csinálni : fenn kell tartani a régi gyakorlatot. De folytatom, és még inkább be fogom bizonyítani álláspontom helyességét. Az idézett 25-ik §. szerint 1868 óta uj felekezeti iskola községi pénzen nem állitható. Az a kérdés most, mit ért e helyen a törvényhozás az uj iskola alatt. A törvényhozás e helyen nem az épületet érti, hanem az intézményt. Az épületet, a melyben az intézmény helyt foglal, egészen külön veszi. E két fogalom közt »iskolai intézmény« és »iskolaépület«, a törvény szoros megkülönböztetést tesz. Azt mondja: »általában nem tekintetnek ezentúl felekezeti iskoláknak azon tanintézetek . , .« Az utána következő pont így szól: »azon már fennálló hitfelekezeti iskolákról . . .« Tehát világos, hogy a 25-ik §. intézkedései nem szólnak az iskolai épületről, a melyben az iskolai intézmény helyet foglal, hanem szabályozzák az iskolai jogot és utána teszik az épületet, mely az iskolai jognak külső nyilvánulása, vagy hogy ugy fejezzem ki magamat, külső megtestesülése. (Ugy van! balfelöl.) Az iskolai épületről a 27-)k és 28-ik §-ok szólnak. A 28-ik §. szerint a népiskolai hatóságok, felekezeti, községi, megyei és kormányközegek egyaránt kötelesek minden hatáskörükhöz tartozó eszközzel odahatni, hogy a már fennálló iskolaépületek is, a mennyiben az előbbi szakaszokban említett kellékeknek nem felelnek meg, mind a hitfelekezetek, mind a községek által, mihelyt lehetséges, mindenütt az érintett kellékeknek megfelelően alakíttassanak át. Mit mond ez? Azt, hogy az iskolaépületeknek bizonyos kellékekkel kell birniok, a melyekkel ha nem bírnak, át kell azokat alakítani, t. i. abba az állapotba kell hozni, a melyet a törvény az iskolafentartóktól megkövetel. S mik ezek a kellékek? A kellékeket felsorolja a törvény 27. §-a a következőkép (olvassa): »Hogy az iskola — nem fogom szórói-szóra idézni, csak a kellékeket sorolom fel — egészséges helyen legyen építve, hogy száraz, a gyermekek létszámához mért legyen és hogy elegendő számú, tágas, világos és könnyen szellőztethető tantermekkel legyen ellátva«. Ekét szakaszból minden tárgyilagosan és igazságosan gondolkodó ember nem azt fogja kiolvasni, a mit most a kultuszminisztérium olvas ki belőle, hogy t. i. a községeknek nincs joguk az ő felekezeti iskoláikat községi alapon továbbfejleszteni, hanem azt fogja kiolvasni, hogy az iskolafentartó, legyen az tehát akár község, akár hitfelekezet, akár magános, akár pedig társulat, ha iskolát akar fentartani és fentartatni, akkor el kell azt látnia azokkal a szükséges kellékekkel, a melyeket a törvény felsorol, vagyis neki ezt az iskolát fejlesztenie kell. Ezekben a szakaszokban tehát nemcsak az iskolafentartásnak joga, hanem az iskolafejlesztésnek kötelessége is foglaltatik. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon,) De ellentmond a kultuszminisztérium mostani magyarázatának a gyakorlata is. Valamely törvényt a dolog természete és rendje szerint legjobban azok értenek meg, a kik azt a törvényt megalkották és a kik annak szerzői voltak. Minél jobban megyek én vissza a mi kultuszminisztériumaink és minisztereink sorozatán, Wiassicstól kezdve gr. Csáky Albinig, Trefort Ágostonig, a mig odajutunk a nagy Eötvös Józsefig, annál jobban meg vagyok győződve arról, hogy ezt a törvényt ők is így magyarázták, mert a törvény meghozatalának első évében, valamint az utána következő években, sőt, a mint mondtam, 30 éven keresztül e tekintetben semmiféle nézeteltérés nem volt. De a 25-ös bizottság, a melynek, miként mondám, Eötvös Józsefnek törvényjavaslata kiadatott, nem is akarta lehetetlenné tenni a felekezeti iskolákat. A 25-ös bizottság a ház elé terjesztett jelentésében a következőket mondja ezen iskolákról (olvassa): »A közös iskolákat nem az illető felekezeti iskolák rovására, hanem az előidézendő üdvös verseny által azok javára is óhajtja életbeléptetni, s kötelező módon csak ott javasolja azok felállítását, a hol vagy semmi, vagy a törvényben megszabott kellékeknek megfelelő iskola nincs, s a létező hitfelekezetek ilyenek felállításához és fentartásához elegendő anyagi eszközökkel nem birnak«. Tehát a 25 ös bizottság, a melynek ez a javaslat ki volt adva, s a mely ezt a szakaszt jelenlegi szövege szerint