Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

78 46"5. országos ülés 1904 Julius 16-án, szombaton. sét is.« Az eredmény pedig lett egy rendelet, a mely itt van kezeim között és a mely eleven példája és bizonyítéka annak, hogy a magyar udvar körében a törvénynek még azt a rendelkezését sem tartották meg, a mely szerint a király közjogi jelentőségű szereplésében kizárólag magyar tanácsosok által vétessék körül, mint a renuncziáczióknál, eskületételeknél stb. közjogi jelentőségű aktusoknál. Erről, a miről annyi törvény rendelkezik, 1893-ban egy külön rendelet adatott ki, a melyben a Felség ezt újból megigéri. Miért foglalkozzam azzal, hogy rendeletekkel udvartartási kérdéseket szabályozni nem lehet és nem szabad? Mert az udvartartásra vonatkozó minden kérdés ott, a hol monarchikus állam van, s a hol az tiszteletben tartatik, mint intézmény, törvényhozási utón kell, hogy elintéztessék, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Maga ez a rendelet eleven bizonyitéka annak, hogy 1893-ig még az is másként volt, vagyis hogy 1893-ig még a közjogi aktusoknál is a fecskefarkú osztrák diplomaták, illetőleg osztrák udvarmesterek stb. képviselték Magyarországot. Jött azonban 1895. Csak röviden említem ezt is fel. Báró Bánffy Dezső, a kinek intencziói — a melyeket igen jól ismer az ország, s a melyek előtt a magáin részéről tisztelettel hajlok meg — azóta nemesbedtek, hozzáfog szintén az udvartási hagyatéknak rendezéséhez és mi történik? Nagy eredmények, rettenetes eredmények következnek be. Grróf Apponyi Lajost kinevezik nem is tudom, minek: udvarmesternek, vagy minek? Ugron Gábor: Udvarnagynak! Hock János: Hofmarsckallnak in Ungarn ! (Felkiáltások balfelöl: In TJngam!) Polónyi Géza : Tehát udvarnagynak Magyarországon. Hogy ilyen állás nem létezik, az más dolog. De ennek kinevezése sem történik meg sem hivatalos utón, sem ellenjegyzéssel, sem törvényhozási utón nem jelentik be a dolgot, hanem egyszerűen megjelenik a Herr Obersthofmarschall, gróf Apponyi Lajos ur, egyikmásik alkalommal, pl. olyan csekély alkalommal, a mikor szó volt Jókai Mór temetéséről, a nemzet költőinek fejedelméről. Hock János: A királyi ház poétájáról! Polónyi Géza: A királyi Láznak olyan poétájáról, a kinek a Habsburg-ház örök hálával tartozik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mikor a Felség itt van, akkor gróf Apponyi Lajos képviseli a királyt! Hát, t. uraim, miért emlitem én azt fel, hogy sem kinevezve, legalább miniszteri ellenjegyzéssel nem, sem a törvényhozásnak bejelentve nem lett? Azért, mert ennek a kinevezésnek és ellenjegyzésnek elmulasztása csak egy alapon történhetik: azon, hogy gróf Aponyi Lajost az udvar cselédjének tartják, a kit nem kell miniszteri ellenjegyzéssel kinevezni. 0 az Obersthofmeisternek egy alárendeltje, egy udvari személy, tisztességes, derék, kifogástalan magyar úriember, de állásába nem is miniszteri ellenjegyzéssel kinevezett egyén és ő képviseli a magyar királyt. A régi törvények értelmében képviselte a nádor, képviselte az esztergomi érsek, de hogy legyen egy magyar foudvarnagy, a ki cselédszámba megy és a magyar királyt az képviselje, ha mindjárt nem közjogi funkcziónál is, ha mindjárt egy temetésnél is, de a hol a király megjelenik, mondjuk: Jókai Mór temetésénél, akkor ott nem a király magánszemélye, hanem a király királyi méltósága van jelen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ne kicsinyeljük ezeket a dolgokat! Azért tartom ezeket különösnek és fontosnak, hogy konklúzióban fogadják el, hogy abból a magyar királyi udvartartásból, a melynek számára a magyar nemzet oly nagy áldozatot hoz, nemcsak semmi megvalósítva nincsen, sőt minden meg van valósítva, a mi arczába szökteti a magyar embernek a vért, hogy megalázva lássa nemzetét, államiságát és függetlenségét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rátérek most két már igen fontos dologra, bár szeretném, ha több idő állana rendelkezésemre. Rátérek mindenekelőtt a trónörökös házasságának kérdésére. (Halljuk! Halljulc!) 1900-ban méltóztattak törvénybe iktatni a XXIV. tör vény czikket. (Egy hang a baloldalon : Elég rossz!) Nézetem szerint az egy körösi szentelt viz. Semmi egyéb, mint Széll Kálmán miniszterelnök urnak egy emléke arról, hogy ő tudott konczipiálni, de különben mint törvénynek, semmiféle hatása nincsen. Ez a törvény ugyanis mit tartalmaz ? Tartalmazza ő Fenségének, Ferencz Ferdinándnak egy deklaráczióját, a mely — és ez ki van mondva a törvényben világosan — nem érinti az 1723. évi I. és II. törvényczikket, a mely különállólag jött létre és semmiféle vonatkozásban ezzel nincsen és a melyben nincs semmiféle nyilatkozat a nemzet részéről arra vonatkozólag, hogy a nemzet a főherczeg nyilatkozatához akár hozzájárul, akár pedig a. trónöröklés rendjének megváltoztatását látja abban a törvényben. Ellenkezőleg az van benne, hogy az u. n. házirend ő Felségét kötelezi csak, őt magát, de a nemzetet nem. Ennek czélzata ha valósággá válnék és figyelembe vétetnék ez a törvény, vájjon milyen eredményekre vezethet? A törekvés kétségtelenül az volt, hogy a házi törvényeket Magyarország alkotmányába becsempószszók. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudjuk — és illő, hogy ezen a helyen állapítsuk meg ezt a tételt — hogy Ausztriában, a hol hűbéri jogon, patiimoniális jogon uralkodik a fejedelmi család, az örökösödés kérdései felett is a házi törvények alapján a család, és ennek feje, a király ítélkezik. Ausztriában az uralkodócsalád közjogi faktor, létező közjogi fogalom, Magyarországon azonban a trónöröklés rendjét törvény szabályozza,