Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

7ö Í65. országos ülés 19Qk Julius 16-án, szombaton. És ha felnőttek oktatásával foglalkozni kell, (Derültség bálfelöl.) felolvashatom egész terjedelmében, liogy a t. urak emlékezzenek rá. Azt mondja (olvassa) : » Miután a miniszterelnök a Chlopyban kiadott hadiparancsra nézve, melynek ugy ténye, mint némely kifejezései a nemzet széles rétegeiben megdöbbenést és hazafias aggodalmat keltettek, felséges királyunk felhatalmazásával a következő nyilatkozatot tette: »0 Felsége fájdalommal és mély sajnálattal vett arról tudomást, hogy az általa kiadott hadiparancs oly felfogásokkal, félreértésekkel, sőt félremagyarázásokkal találkozott, a melyek oda konkludáltak, mintha a felséges urnak, mint a hadsereg törvényszerinti főbadurának e megnyilatkozása a magyar alkotmánynak vagy a magyar nemzetnek, Magyarország törvényes jogainak, a magyar államiságnak sérelmét involválnák. Ez ki van zárva, ez nem történhetett meg, ez ő Felségének intencziójátói távol áll'ott és a kadiparancsnak bármely oldalról ilyen magyarázatot adni helyesen és jogosan nem szabad és nem lehet. Minthogy ezen nyilatkozat által felséges királyunk megerősítette az ő alkotmányos uralkodói működésére alapított azon szilárd meggyőződésünket, mely szerint fel sem tehető, hogy ő Felsége az 1867. évi XII. t.-cz. 11. §-ában körülirt alkotmányos fejedelmi jogokat máskép, mint alkotmányos, utón vagyis a törvények szerint és minisztereinek felelősége mellett akarná gyakorolni, avagy az államalkotó magyar nemzet közjogi állását bármiben figyelmen kívül hagyhatná; minthogy ekkép a chlopyi hadiparancs minden sérelmes magyarázata ki van zárva és az annak nyomán támadt aggodalmak tárgytalanokká lettek: a ház a miniszterelnöknek a korona nevében tett fentebbi kijelentéseit tudomásul veszi és ez ügyben további eljárást nem tart szükségesnek.« E határozati javaslat sorsa tekintetében érdekes, hogy mióta gr. Tisza István miniszterelnök lett, ez a 415. számú határozati javaslat egyszerűen lekerült a napirendről, arról senki sem tud többé semmit, az sem elintézve, sem megszavazva nincs. Tehát a t. szabadelvű párt körében tudták és tudják azt, hogy mi a felségjog : alkotmányosan ő Felségének felelős miniszterei által a törvények korlátain belül gyakorlandó jog. Ismételten foglalkoztam azzal, hogy kimutassam, és a ki még most sem értette volna meg, annak ismétlem, hogy ha felségjog, a mint szerintünk nem az, akkor minden lehet a világon, csak nem közös ügy, mert a magyar királyi felségjog nem közös ügy. (Élénk helyeslés a széls'úialoldalon.) A t. képviselő urak tehát tudják meg, hogy a nyelv kérdésében, ha felségjog a nyelv felett való rendelkezési jog, a felség csak egy magyar királyi miniszternek ellenjegyzése mellett intézkedhet. Szeretném látni azt a minisztert, a ki ellenjegyezte vagy ellenjegyezni merné azt a rendeletet, hogy a magyar király német nyelven kommandirozza a hadsereget. Ha pedig önök a felségjognak ezen értelmét még most sem tudnák, majd utalom önöket tankönyvekre, ha tetszik kéznél is van, Korbuly közjogára, a hol kioktattatnak a képviselő urak arra, hogy mi a magyar királyi felségjog. Rákosi Viktor: Vezérkönyv kisded szabadelvűek Bzámára! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: A 263. oldalon méltóztassék elolvasni és végre valahára megtanulni, hogy a ki elismeri, hogy felségjog a nyelv felett való rendelkezési jog, ezzel nemcsak nem ismeri el, hogy a német nyelv törvényes, de sőt épen ezzel zárja ki, hogy törvényes lehessen, mert egyrészt a közös hadügyminiszter, a ki csak közösügyek elintézésére van hivatva, a nyelv pedig nem közösügy, egyáltalában semmiféle jogosultsággal nem birt és nem bir ilyen rendeleteknek kibocsátására, másrészt ő Felsége motu proprio sem rendelkezik a mi nemzeti nyelvünk felett, hanem ha a vezérleti nyelv kérdésében intézkedni akar, csakis a magyar felelős kormány ellenjegyzése mellett teheti meg. Ily rendelet és ily elintézés pedig nincs. A ki tehát még most sem tudja, hogy az állam nyelvének a hadseregben való létezése épen azért, mert önök vitatják, hogy felségjog, nem törvényes, az arra méltó, hogy, a mint a t. miniszterelnök ur mondta, szánalom tárgya legyen. De önök ez elől kibújnak és én most provokálom a t. miniszterelnök urat nyíltan a nemzet szine előtt, magyarázza és mutassa meg, hogy ha igenis felségjog, miképen lehet akkor közösügy és miképen lehet a magyar király felségjoga felett a közös hadügyminiszternek rendelkeznie? Törvényt, világos törvényt és magyarázatot kérek. (Helyeslés balfelöl.) Ha pedig ilyent nem tud adni, akkor legalább szálljanak magukba az urak, hogy egy botrányos közjogi helyzetet támogatnak, a melyről tudomásuk sem volt, mert ez legalább mentség lehet az önök számára. (Ugy van! balfelöl.) De ha ez tudatosan történt és ezentúl mégis a német nyelv törvényességét vitatják, akkor olyan politikai immoralitásról tesznek tanúságot, a mely csakugyan sajnálatos. (Ugy van ! bal felöl. Zaj a jobboldalon.) így állunk tehát a miniszterelnök ur közjogi tudása, törvénytudása és vitatkozási modora tekintetében. Rá kell térnem már most arra, hogy ennek a kérdéses udvartartásnak valódi természetét mutassam be. Szándékom ellenére volna, ha túlságosan hosszan fárasztanám vele a t. képviselő urakat, legyen szabad azonban mégis néhány példát felhoznom, (Halljuk! Halljuk!) A magyar király udvartartásának egyik integráns része, egyik kiemelkedő és egyik fénypontja a magyar királyi testőrség. Hát, t. uraim, ebben a magyar királyi udvarban, tudják-e,