Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-464

h6'i. országos ülés 190 Az ő gondolkodásuk, az ő lelkük a magyar szellemtől van áthatva, az ő jólétük, az ő előremenetelük a magyar társadalom egy nagy részének jóléto és elŐremenetele. Ellenben az a személyzet, a mely az udvarnál él . . . Polónyi Géza: Fogyasztja a tokajit, meg a gyertyát. Okolicsányi László: . . . a mely gond nélkül és folytonos jólétben tölti el napjait, az a személyzet nemcsak hogy nem faktora a közéletnek, nem tagja a magyar társadalomnak, nem képviselője a magyar kultúrának, nem fogyasztója a magyar termelésnek, hanem egyáltalában lenézője, megvetó'je és ellensége az egész magyar nemzetnek. Ugron Gábor : Élősdiek! Tányérnyalók ! Okolicsányi László: Én felvetem azt a kérdést, hogy milyennek kell lennie egy udvarnak. Ilyen személyzetből kell-e az udvarnak állani, a minőből a mi udvarunk áll; olyan a sötétben elrejtőzött, a névtelenség homályába burkolt alakokból, a kik csak titokban, csak a kulisszák mögött, csak intrikák utján tudják bizonyos területeken éreztetni befolyásukat, hatásukat, a kik azonban sohasem jelennek meg előttünk valóságos, egész alakjukban ? Ilyennek kell lenni egy udvarnak ? Engem a történelem arra tanított, hogy azok az udvarok a múltban, a melyek az emberiség haladására maradandó befolyást gyakoroltak és a melyek az emberiségnek ugy művelődésében, szellemi életében, valamint szivében mély nyomokat hagytak maguk után, azok az udvarok nem igy voltak berendezve. Ha szabad kérnem a t. elnök úrtól öt percznyi szünetet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gajáry Géza: Félórával az ülés befejezése előtt nem lehet szünetet kérni! Elnök: Én mindig a lehető legnagyobb előzékenységgel szoktam eljárni a szünetek dolgában, de tekintettel arra, hogy ma már volt tiz perczet meghaladó szünet, az ujabb szünetet nem vélném helyesnek. (Ugy van! jobbról. Felkiáltások balról: Joga van leérni a házszabályok szerint!) Engedelmet kérek, a házszabályok nem ismerik azt, hogy szónoklat közben adjon az elnök szünetet. Polónyi Géza: Deák Ferencz kezdte meg ezt a parlamenti gyakorlatot! Elnök: Csalódik a képviselő ur, ezt a parlamenti gyakorlatot Eötvös Károly kezdte meg, mert vele szemben alkalmazta ezt először kivételesen Péchy Tamás! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, Deák Fereneznek is adtak szünetet. Nagy Mihály: Mert beteg volt! (Egy hang balfelöl: Okolicsányi is beteg!) Elnök: Minden szónok maga tudja a maga erejét, s ahhoz kellene alkalmaznia beszéde tartamát. (Ugy van ! jobbról.) De nem akarok a háznak alkalmat adni, hogy öt perez szünet Julius 15-én, pénteken. 55 megtagadását félórával fizesse meg, tehát az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Okolicsányi László képviselő ur fogja folytatni beszédét. Okolicsányi László: T. képviselőház! Odaállitottam az udvarnak, az udvari személyzetnek képét, ugy, a mint van. S most azt vizsgálom, hogy milyenek voltak azok az udvarok, a melyeknek emlékét a történelem tartotta fenn a mi számunkra, s a melyeknek egykori fénye évszázadok után is ragyog előttünk. Az ó-korban ott látom Augusztusnak, az első római császárnak udvarát, a ki körül van véve a római nemzet legkiválóbb, legtehetségesebb tudósai, költői, művészei és bölcselői által. Az ő példáját követték a későbbi császárok is. Traján. Hadrián és Mark Aurél császárok udvarában a sztoikus bölcselet tanait hirdették, s az a pogány császári udvar a sztoikus bölcselők által ott terjesztett uj eszmék elfogadásával és kifejtésével előkészítette a talajt a kereszténység számára. A császárok udvarában, nevezetesen Augusztus udvarában találjuk azokat a férfiakat, a kiknek neve ma is él közöttünk, a kiknek műveit ma is minden művelt ember tanulmányozza: Vergilius, Horatius, később Seneca és egész sorozata a klasszikus íróknak és bölcselőknek. A középkorban látjuk Nagy Károly udvarát, a ki különös gondot fordított arra, hogy az ő környezete és udvari személyzete, a kik nyers, barbár emberek voltak, a kik életüket csakis a hadviselésben töltötték el, hogy azok az ő udvara légkörében csiszolódjanak, művelődjenek. Nagy Károly az ő udvarában — a mint ez köztudomású — iskolákat tartott fenn, a melyekben tanulmányozták a pogány római klaszszikusok munkáit és tanulmányozták az evangéliumot, így vetette meg Nagy Károly udvara a frank művelődésnek, a középkori lovagi szellemnek és a skolasztikus bölcsészeti iránynak első csiráit. Később Nápolyban az Anjouk udvara tündöklik ragyogó fényben, a kik nemcsak az olasz művészeket és írókat gyűjtötték maguk köré, hanem Szicziliának akkori lakóiból: a mórokból is a legkiválóbbakat é3 ott foglalkoztak először legbehatóbban a természettudományokkal és egyáltalában az exakt tudományokkal. Az Anjouk udvarának szellemét áthozta Magyarországba is Róbert Károly és Nagy Lajos király. Magyarországon a renaissance alapjainak megvetője Nagy Lajos király udvara volt. Azokról a műremekekről, a melyekkel ő akkor ugy az udvart, a királyi palotákat, valamint az országban levő templomokat és egyéb épületeket díszítette, fájdalom, nekünk csak kevés tudomásunk van, mert abból a korból a török pusztítások