Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-464

48 464. országos ülés ÍM a kiszolgált őrmesterekkel, a kikből ezt a drabant testőrséget szervezni fogják, ugyan mit akar az előadó ur ? Az igaz, hogy szükség volna egy nemzeti renaissancera irodalmi téren is. De talán ezekből a waehtmeisterekből és feldwebelekből fognak kikerülni az uj magyar Besenyeiek, Bárócziak, Barcsayak ? Az bizonyos, hogy ma is kellene egy renaissance, csakugyan kellene egy nagy nemzeti reveláczió. Volt is ilyen. Láttuk ezt tavaly, t. képviselőház, és ennek a hatását érezték önök is, a t. többség tagjai, a mikor választóik csatlakozva az ellenzék és különösen a mi pártunk által képviselt nagy nemzeti mozgalomhoz, önöket egymásután hivták fel arra, hogy teljesítsék a magyar nemzeti aspirácziók iránti kötelességeket, szerezzenek érvényt az élő törvényeknek, hanem mit tapasztalunk azután? Az én t. barátom, Barabás Béla, maga is fényes látományokat látott tegnapelőtti nagyszabású beszédében; de hát be van bizonyítva, hogy erős fantázia kell már ahhoz, hogy a mai parlamenti rendszer mellett a többség előmozdítsa ezt a nemzeti renaissance-ot, ezt a nagy nemzeti revelácziót. Bebizonyult tavaly az is, hogy, a mint az »Émber Tragédiája«-ban Luczifer Ádámnak a vállára teszi a kezét, mondván: »Alomkép ne mozdulj, érezd kezemnek végzetes hatalmát!« nem kell egyéb, hogy a fantazmagóriák szétfoszoljanak, csak az, hogy a császár a kardjára üssön és hallják önök tőle az ő szavával a chlopy-i parancsot. Önök csakugyan , megdermednek, mint a hogy megdermedt Ádám és szétfoszlik az illúzió, a melyet mérgesnek mondott a miniszterelnök ur tegnap és részegségnek jelzett a polgármesterekhez intézett beszédében, szétfoszlik mint a fényes buborék és marad minden ugy, a mint van; a nemzeti reformnak, a nemzeti egységnek a konczepcziőját nem látjuk sehol; hallunk fenyegetéseket és kitöréseket. Látunk megfélemlítésre irányuló kísérleteket, (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Egy hang a szélsőbaloldalon: Lapok elkobzását !) De meg kell még vizsgálni ezt a kérdést az alkotmányjognak a szempontjából is. (Halljuk! balfelöl.) Mikor arra hivatkoznak a többség kebeléből felszólaló t, képviselőtársaim, hogy 1867-ben a kiegyezés alkalmával az udvartartás kérdését nem bolygatták, hát ebben van valami igazság, az az egy igazság nevezetesen megvan, hogy a tényleges állapot tűrése tovább folyt, de ebből természetesen jogforrást csak azzal az észjárással lehet csinálni, a melyet a t. miniszterelnök ur részéről a galaczi ügyben is tapasztaltunk. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Alkotmányos államokban és különösen abban az Angliában, a melyre annyiszor történik hivatkozás, az udvartartás előkelő tagjainak kinevezése is csak miniszteri ellenjegyzéssel lehetséges, Az alkotmányos ellenőrzés ott július 15-én, pénteken. ezekre vonatkozólag is elengedhetetlen. Magyarországon a hadseregre nézve és az udvartartásra nézve az alkotmányos ellenőrzésnek a behozatala csakugyan, ugy látszik, vagy fogyatékos maradt, mint a hogy látjuk a katonai ügyekben, a melyek a 11. §-nak különösen most felkapott kárhozatos magyarázatával kivétetnek az alkotmányos ellenőrzés köréből, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) vagy teljesen elmaradt, a mint az udvartartásra nézve látjuk. így azután nem csoda, ha idegen szellem és ellenséges érzület tapasztalható minden magyar nemzeti törekvéssel szemben; pedig a kik annyiszor szeretnek Anglia példájára hivatkozni, azoknak nem lenne szabad elfeledkezni az angol parlamenti életben felmerült egy igen nevezetes esetről : (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) arról, a mikor Peel Róbert másodszor hivatott kormányra, a mikor az előző kormány két tagjának, az irlandi helytartó és az irlandi államtitkárnak két közeli rokona, nővére és talán sógornője foglalta el Viktória királynő udvartarásában a legmagasabb állást, a ladies of bedchamber állását. Peel Róbertnek a legelső ténye volt, mikor megkapta Viktória királynőtől a kormányalakításra vonatkozó megbízást, hogy ezeket a hölgyeket, a kiknek a királynő személye körül való megmaradása esetén a maga politikájára nézve káros befolyástól kellett tartania, távolítsa el. A királynő azt mondta, hogy nem fogadhatja el ezt a propozicziót, mert illetéktelen beavatkozásnak tartja és érzelmeit sérti. Peel Róbert pedig e miatt az egy dolog miatt visszautasította a kabinet alakítására vonatkozó megbízást. Sajnos, ilyen államférfiakkal Magyarországon nem rendelkezünk. Itt sokkal nagyobb áldozatokat is szívesen meghoznak államférfiaink, csakhogy megtarthassák a koronának feléjük irányuló bizalmát. (Ugy oan! a szélsöbaloldalon.) De Peel Róbert nem fogadta el a fejedelem kegyét; két évig kellett még az előbbi kormánynyal kínlódnia Viktória királynőnek, mig azután a Melbourne-minisztérium is megbukván, Sir Róbert Peel azon feltétel alatt, hogy a királynő követeléseinek deferál, a kabinetalakitásra való megbízást elfogadta. A két hölgyet elbocsátották az udvari szolgálatból és azután ennek konzekvencziájaképen — és ez nagyon figyelemreméltó — (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) az angol alkotmányról szóló nagy munkájában May megírja, hogy ez időtől fogva nem merült fel többé valami nevezetesebb kérdés a korona előjogainak gyakorlására nézve, mert azokkal bölcsen, méltányosan és az alkotmány szellemében élt a fejedelem. A parlament bizalmát élvező miniszterek nem hiába tartottak igényt a korona bizalmára és törekvéseiket — erre kérek figyelmet — nem törpitették el felelőséggel nem tartozó titkos tanácsadók; politikájuk a parlament és a közvélemény, nem pedig a fejedelmi