Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-464
í6i. országos ütés 1904 Julius 15-én, pénteken. 41 beszél! (Ugy van! ügy van! a baloldalon. Ellenmondások a, jobboldalon. Elnök csenget.) B. Dániel Ernő: Bocsánatot kérek, de nagy különbség van a között, a mikor én azt mondom, bogy a múltban a magyar királyi udvartartásnak berendezése teljesen megfelelt a fennálló törvényeknek, az íebát törvényes alapon áll és nagy különbség van a között, a mikor azt mondom, bogy a jövőben hogyan szeretném azt látni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Eínök : Csendet kérek! B. Dániel Ernő: Mondom, t. képviselőház, én a magam részéről nagy gyönyörrel hallgattam gróf Apponyi Albert fejtegetéseit és a többi szónokok is, a kik erre a tárgyra kiterjeszkedtek, megvallom őszintén, nagy élvezetet nyújtottak nekem. Azonban, t. ház, mentül nagyobb gyönyörrel hallgattam a fejtegetéseket, annál jobban meglepett az a konklúzió, a hóra. t. képviselőtársaim beszédeik során jutottak. Mert, t. ház, ha csakugyan olyan nagy súlyt akarunk fektetni arra, hogy minél előbb alkalmat adjunk királyunknak, hogy itt Budán mentül többet lakhassák, mentül hosszabb ideig tartózkodhassék az országban, akkor — nézetem szerint — örömmel kellene megragadni az alkalmat, hogy neki ehhez az eszközöket megadjuk. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, a magyar királyi udvartartás lényege, fontossága és közjogi nagy értéke ... (Zaj a baloldalon.) Darányi Ferencz: Már hallottuk ezt! (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Kérem Darányi képviselő urat, ne tessék folytonosan közbeszólani! A közbeszólás olyan, mint az ételhez a fűszer; a folytonos közbeszólás nem járja. (Zaj a baloldalon.) Csendet kérek! B. Dániel Ernő: T. képviselőház ! A királyi udvartartás lényege tulajdonképen nem abból áll, hogy mi itt tartsunk egy nagyszámú tisztviselősereget, egy nagyszámú hivatalnoksereget, szolgasereget, a kik azon egész idő alatt, a mikor a király akadályozva van országunkban tartózkodni, csak ugy lézengnek, hanem igenis abban áll, hogy alkalmat nyújtsunk királyunknak arra, hogy mentül gyakrabban kereshesse fel az országot, magát nálunk otthonosnak érezze és azon méltóságok, a melyek őt környezik, egyúttal a magyar koronának fényét is emeljék ez által Magyarország szuverenitásának elismerésére és a külföldön mentül nagyobb mértékben való kidomboritására közreműködjenek. (Felhiálások a baloldalon: Ott csak császárt ismernek! Elnök csenget) Annál inkább sajnálom gróf Apponyi Albert t. barátom beszédének ily módon való befejezését, mert hiszen a miniszterelnök ur az ő felszólalásában rámutatott arra, hogy ezt rövid idő alatt csakugyan elérhetjük. Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök ur ezen nézetének csak óhajtás alakjában adott kifejezést, de nem szatCÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XXVII RÖTBT, bad elfelejtenünk, hogy a miniszterelnök tulajdonképen a királynak és a koronának a szócsöve itt a képviselőházban, (Nagy zaj balfelöl. Felkiáltások: Azt nem mondta!) és ha ő ezen óhajtásának kifejezést adott, akkor mindenesetre már tájékozást szerzett magának arról, hogy ennek a nemzeti óhajtásnak és kívánságnak a keresztülvitele nem fog nagy akadályokba ütközni. (Nagy zaj balfelöl. Felkiáltások: Miért nem mondta ezt ö? Mondja ö! Tőle akarjuk hallani!) Még egy kérdéssel akarok foglalkozni és ez az, mit nem csak ezen vita alkalmával, hanem megelőzőleg is igen gyakran hoztak elő, hogy ez a kormány és ez a párt, a mely a kormányt támogatja, nem követ nemzeti irányt, (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) és politikájával a nemzet kívánságai ellen foglal állást. (Felkiáltások a baloldalon: Ez már igaz!) Hát hogy mondják, ez igaz, de bogy a mit mondanak, az igaz-e, az már nagyon kétséges é< bátor leszek bebizonyítani, hogy az nem igaz! (Derültség a jobboldalon.) Én ezen szemrehányásnak, a melyet minden alkalommal hallok, a legnagyobb határozottsággal ellentmondok. Azok a nemzeti eszmék, azok az aspirácziók, melyek most ujabb időben — joggal merem állítani — dominálják a közéletet, azok előttünk ép olyan becsesei bírnak, mint önök előtt. A magyar államnak nemzeti irányban való kiépítése ép ugy a mi programmunk és czélunk, a mint önök azt saját czéljuknak és programmjuknak jelzik. De azon módban, hogy ezt a magasztos, ezt a szép czélt miképen érjük el, köztünk óriási különbség van. Endrey Gyula: Ez már igaz! B. Dániel Ernő: Ezen vita alatt is hallottuk egy vezérszónokuktól, hogy jövőre minden politikai ténykedést, minden politikai akcziót a nemzeti sovinizmus szempontjából fognak véghezvinni és a nemzeti sovinizmust mint jelszót írják zászlójukra. Endrey Gyula: Ebben kellene önöknek se gitségünkre lenni! Elnök: Kérem Endrey Gyula képviselő urat, ne szóljon folytonosan közbe, a házszabályok tiltják a szónok folytonos zavarását. (Nagy zaj a szélsiíbaloldalon.) B. Dániel Ernő: De ez nem más, mint a nemzeti túltengésből származó elfajulás. (Zajos ellenmondások a szélsiíbaloldalon,) Ennek a követése állandó sikert sohasem fog az ország részére biztosítani! Ugron Gábor: A nemzeti czélnak szem elől nem tévesztése, ez a sovinizmus! B. Dániel Ernő: Ennek a követése gyakran okoz kárt azon czélnak, azon ügynek, a melynek szolgálatában állt, a legtöbb esetben pedig alaposan dj_skreditálja azt. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Önök könnyen tehetik, hogy egyes nagyhangzásu jelszavakat, u. n. nemzeti kívánságokat dobnak a közéletbe, könnyen tehetik, mert hogy azoknak a praktikus a
