Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-474
'il'i. országos ülés 19()h Julius 27-én, szerdán. 337 (Szünet után.) (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. Következik a közutak tétele. Nyegre László jegyző (olvassa): Közutak. Rendes kiadások. XIX, fejezet. 3. czim. Rendkívüli kiadások. Beruházások: IV. fejezet. 1. czim. Rendes bevételek: VII. fejezet. 3. czim. Rendkívüli bevételek: IV.,fejezet. 2. czim. Kiadás. Rendes kiadások. Állami közutak fentartása 7,159.300 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): 2. rovat. Törvényhatósági közutak segélyezése 1,305.700 K. Sturman György jegyző : Bernáth Béla! Bernáth Béla: T. ház! Hogy közutaink hálózatának kiépítése mily nagy szükségletet képez, ezt tanúsítja a beruházási törvény 7. §-a, mely szerint e czélból a törvényhatóságoknak az ország 43 millió koronát bocsát rendelkezésére. Hogy az utak az országban mily állapotban vannak, ezt már a beruházási törvényjavaslat indokolásában is megtaláljuk; de hogy különösen Zemplénmegyében mily rossz állapotban vannak az utak, főleg pedig a Tokaj-Hegyalján, ennek bizonyságát adta a volt földmivelésügyi miniszter is, aki 1898. évben leutazott Tokaj-Hegyalja némely községébe és az ott szerzett személyes tapasztalatok alapjáu egy akcziót indított meg az iránt, hogy az ottani törvényhatósági utak állami kezelésbe vétessenek és a hegyaljai közös diiló'utak rendeztessenek, a szőlőkbe vezető dülőutak kiépíttessenek és kiterjesztessenek. A tervezetet egy, a kormány és a megye által kiküldött bizottság kidolgozta, mely tervezet jelenleg a miniszter urnak elbírálása alatt van. T. ház! Bátran állithatom, hogy nincs Magyarországnak egyetlen oly vidéke sem, a hol az utak annyira rosszak volnának, mint TokajHegyalján. Itt a szőlőgazdasági közlekedés 9 /io-ed részében a legalsóbbrendű mezei utakon bonyolódik le. A ki valaba járt a tokaj-hegyaíjai szőlőkben, az tudja, hogy az odavezető utak legnagyobb részben járhatatlanok, vízmosásos, sziklás, köves utvonalak, a melyek a közlekedést igen nehézzé teszik. Ennek megvan még az a nagy közgazdasági hátránya, hogy az áruszállítást megnehezíti, majdnem lehetetlenné teszi és ez által ezt igen megdrágítja. Énnek továbbá a nagy közgazdasági hátránya az, hogy ily helyeket a kereskedők és az ügynökök az ezen utazással járó kellemetlenségeknél fogva nem igen szívesen keresnek fel, miáltal az áru értéktelenné lesz vagy értékéből igen sokat veszít. Ezen állapotok sehogy sem felelnek meg a szőlőgazdaság egészséges fejlődésének. A községek pedig oly szegények, hogy ezen utak kiépítésére a maguk erejéből teljesen képtelenek. Általános a kívánság, hogy Szerencstől kiindulva, Mád, Tálya, Abauj-Szántó és egyéb KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XXVII. KÖTET, községeket érintve, egy vasút építtessék. Már három vállalkozó is akadt, a kiknek engedélye van ezen vonalakra, sőt az ottani érdekeltségnek egy keskenyvágányu vasútra is van engedélye. Sőt az egyik engedélyes már 15 év előtt kapott erre engedélyt, (Derültség a szélsőbaloldalon.) az előmunkálatokat meg is tette, de a lakosság szegénysége folytán nem tudja ezen vonalat létesíteni, nem tudja finanszírozni. Ez azt mutatja, hogy a lakosság szegény és hogy ezen utak kiépítését, a mely ezen hegyaljai községek egy részének életkérdését képezi, ezen a vidéken keresztülvinni nem lehet. Pedig ezen vasút kiépítése igen fontos volna, mert közelebb vinné az Alföldet a Felföldhöz és ez által az áruforgalmat sokkal olcsóbbá tenné, szóval: a borkereskedelemnek igen nagy érdeke volna, hogy ezen vasút mielőbb kiépíttessék, Természetes, hogy a borkereskedők ezen községekben, a melyek nélkülözik a vasutakat és a jó utakat, nagy hátrányban vannak a többi városokban lévő borkereskedőkkel szemben, az árut sokkal drágábban kénytelenek szállítani és ez által terményeik a versenyt is sokkal nehezebben állják ki. A mint mondottam azonban, a nép szegénysége folytán ezen vasúti vonalakat kiépíteni eddig nem volt lehetséges. Fontos dolog volna a Hegyaljára nézve az is, hogy a Tisza Tokajnál hajózhatóvá tétessék; azelőtt nemcsak Tokajig, hanem még azon felül is hajózható volt a Tisza vize. Ez a kereskedelem lebonyolítására igen jelentékeny közlekedési eszköz volna. Ezen utóbbi dolgokat csak azért hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy a Tokaj-Hegyalja közlekedési szempontból mennyire el van hanyagolva, pedig ha az országnak valamelyik lakossága megérdemelné, hogy az érdekében valami történjék, első sorban a tokajhegyaljai lakosság volna az, mert méltóztatnak tudni, hogy mennyi áldozatot hozott ez a nép, a kinek szőlőjét a filloxera elpusztította, teljesen tönkrement és mégis ki tudta a veszélyt állni nagy szorgalma és munkája folytán. Szőlőit regenerálta és a régi Hegyalját ismét visszaadta az országnak, és híres boraival Magyarországnak csak dicäőséget szerzett. Az a nép tehát, a mely a közgazdasági téren munkája és szorgalma által oly sokat tett, valóban megérdemli, hogy a kormány figyelme az ő vidékére kiterjesztessék és ezen közlekedési bajokon segítve legyen. Mindezeket csak azért hoztam fel, mert igen kívánatos, hogy az ilyen hires borvidéket a külföld minél nagyobb számban látogathassa meg és ott vásárlásokat tehessen. Ha azonban tudja az a kereskedő, hogy mily rossz utak vannak ott, hogy a közlekedés életveszélylyel járhat, nem fogja magát arra elhatározni, hogy oda kimenjen, a szőlőket megnézze és üzleteket csináljon különösen most, ebben az elkényeztetett korban. Nem fog odamenni, mert tudja, hogy az utak rosszasága folytán csak kellemetlensé48
