Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-474
Í7L országos ülés 1904- Julius 27-én, szerdán. 335 10°/ 0-át — a mint méltóztatott kifejteni abban az iparfejlesztési programúiban — a munkásosztály szolgáltatja a maga keresetéből, vagy világosabban szólva: a munkás keresetének 10°/o-a oly dolgokra fordittatik,melyek fogyasztási adó alá esnek. Szóval: az állam közvetve és közvetlenül is, mint közgazda és mint fiskas, a munkabért javarészében bezsebeli. Hieronymi Károiy kereskedelemügyi miniszter : Ez ugy is van! Krasznay Ferencz: És ez óriási közfogyasztás, a melyet egy ilyen nagy kontingense a munkásoknak támaszt, ez a közfogyasztás csekély kivétellel az állam javára esik és igy az az állítólagos száztíz millió korona veszteség, a mely arra a nagyon is valószínűtlen, megbízhatatlan számításra volt felépítve, hogy Ausztriában esetleg a mai tarifát fogadják' el, teljesen megdől, Nem lehet elfogadni a miniszter urnak az okoskodását a búza- és lisztkivitelre vonatkozólag azért sem, mert, hogy egészen drasztikusnak állítsam oda állításának gyengeségét, a miniszter ur ugy beszél, mintha a világon egyedül Ausztriának volna szüksége búzánkra. Utóvégre Angliában is kell magyar búza, s én határozottan emlékszem, 10 évvel ezelőtt Angliában a legelőkelőbb helyeken ki volt írva, hogy: »hungarian flower«, magyar búza, magyar liszt és nagyon mentek az emberek oda. (Közbekiáltások jobb felöl: Csak volt! Az a baj!) Tessék intézkedéseket tenni, hogy megint igy legyen. Van Londonban — ilyet is nagyobb stílusban csinálnak — egy sütővállalkozó, a kinek, emlékszem rá, van vagy 200 üzlete, a hol mindenütt ki van irva: »hungarian flower*, magyar búza, magyar lisztből készült sütemény. Szóval, ezzel csak azt akarom igazolni, hogy az a számítás, hogy nekünk a búzára és lisztre nézve kizárólag csak Ausztria lenne az egyedüli fogyasztónk, meg nem áll. Legutóbb is a világpiaczi árak körülbelül olyanok voltak, — arról mi a két év előtti költségvetési vitában eleget beszéltünk — mint a milyen volt Bécsben vagy Budapesten; nagy differenczia sohasem volt. A miniszter ur azzal vádolt meg engem mindezek után, hogy inkonzekvencziába estem, mert hogy ha az ipari és kereskedelmi nevelésre vonatkozólag általa is helyeselt előadásommal szemben konzekvens maradtam volna és csak azt mondtam volna, hogy iparosokat kell nevelni, akkor én, egészséges iparpolitikának alapján állanék. Én tegnap is megmondottam és ma is ismétlem, hogy az ipari nevelés az első feladat, azonban teljesen akadémikussá és czélnélkülivé válik, ha az iparnak éltető elemét, az ipar előfeltételét, a belfogyasztást meg nem teremtjük és olyan állapotot nem teremtünk, hogy az iparos idehaza foglalkozást találjon. Ézt pedig csak &z önálló vámterület adhatja meg, ós engem, a ki az önálló vámterület egyedül czélravezető alapján állok, illetőleg abban a hitben vagyok, hogy ez az, a mi egyedül boldogulásunkra vezet, ezen meggyőződésemben meg nem rendítenek a miniszter ur érvelései sem. Az a sok komoly és tanult ember, a ki az utóbbi időben mind abba a csatasorba állt be, a melyben az önálló vámterületet követelik, ezt minden politikai elfogultság nélkül, mély meggyőződéssel tették. Ezt a meggyőződést ennek a kormánynak és a jövő kormányoknak is respektálniuk kell. Ezért kérem határozati javaslatomnak elfogadását. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozás be lévén fejezve, következik a határozathozatal. Felteszem mindenekelőtt a kérdést. Elfogadja-e a ház a költségvetésnek első tételét, igen vagy nem? A kik elfogadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a költségvetés első tételét megszavazza. Következik most Krasznay képviselő urnak határozati javaslata, a melyben utasítani kívánja a kormányt, hogy az Olaszos Németországokkal, esetleg más államokkal már megkezdett tárgyalásokat haladéktalanul szüutesse be, s a ház elé oly önálló vámtarifa tervezetét mutassa be, mely a közfogyasztás érdekeinek szem előtt tartásával az ország gazdaságát és iparát egyaránt védi és a külállamokkal kötendő szerződéseknek alapjául szolgálhasson. Rakovszky István: A kérdés feltevéséhez kérek szót. Nézetem szerint Krasznay Ferencz t. képviselőtársamnak határozati javaslata két részből áll: az egyik az önálló vámterület érdekében lett beterjesztve, második része pedig az, a mely állást foglal az iránt, hogy az 1899. évi XXX.- t.-cz. 4. §-a szerint a kormánynak nem szabad más külállamokkal tárgyalásokba bocsátkoznia mindaddig, míg az autonóm vámtarifa elfogadva nincsen. Miután lehetnek olyanok, a kik ezen határozati javaslatnak egyik részét megszavazzák, a másikat pedig nem, a szavazás előtt pedig a kérdésnek a házszabályok szerint akként kell feltéve lenni, hogy arra mindenki igennel vagy nemmel szavazhasson, kérem a t. házat, méltóztassék két részre osztani a határozati javaslat feletti szavazást. Ugron Gábor: Rakovszky István t. barátom azon javaslatához, hogy a kérdésnek első fele külön tétessék fel, hozzájárulok az általa előadott okokból. Második javaslatához azonban nem járulhatok hozzá, mert az a kérdés, hogy az ország kormánya az ország fennálló törvényeit megtartja-e vagy nem, szavazás tárgyát nem képezheti és én kérem is Krasznay Ferencz t. képviselőtársamat, hogy indítványának azon részét vonja vissza, a mely arra vonatkozik, hogy az ország törvényeit a kormány köteles megtartani a külföldi államokkal való szerződések tekintetében. A törvények tekintélye ilyen képviselőházi határozat által való kiegészítésre nem szorul, de viszont annak tekintélyét egy ellenkező szavazás le nem ronthatja; és azért kérem, hogy ez a pont ne tétessék fel szavazásra és kérném a t. képviselő urat, vonja vissza javaslatának ezen részét.
