Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-474
474. országos ülés 1904 Julius 2i-én, szerdán. 325 ügynökök és utazók csakis kereskedőkkel és iparosokkal köthetnének ügyletet, s nem egyszersmind a fogyasztókkal is, mert igy a tudatlan fogyasztóközönség az ő visszaéléseiknek kitéve nem lenne. A közigazgatási hatóságoknak a kontár ipar ellenőrzése, tilalmazása és megbüntetésére vonatkozó mulasztása folytán, ugy, a mint az imént is emiitettem, a kontár vállalkozók kontár munkájukat elvégzik, a mikor tárgyalási határnapra tehetnek szert az ipartestületi megbízottak. De ha tekintjük az adózási viszonyokat, látjuk, hogy az iparososztály jobban meg van adóztatva, mint akár a földmives, akár a kereskedelmi osztály. Másod- és harmadosztályú adójuk mellett még kamarai illeték czimén fizetik adójuk 3 százalékát. Az ipar fejlődésének, eltekintve átalános akadályától, akadályát látom és találom én abban is, hogy a kereskedelmi és iparkamarák együtt vannak. A kereskedőnek is más az érdeke, az iparosnak is más az érdeke, különösen a kisiparosnak és a kézműiparosnak. Ezt látjuk és tapasztaljuk pl. a közszállitásoknál és középitéseknél, mert ezeknél az iparosoknak érdeke az, hogy ilyen középitkezések és közszáliitások szakcsoportok szerint adassanak ki, nem pedig egyben, mig a kereskedőknek és nagyvállalkozóknak az az érdekük, hogy azok egyben adassanak ki. Ezen kézműves-kamarák szervezése és felállítása, a melyek Németországban épen a kézműipar és a kisipar érdekében létesíttettek, arra szolgálna, hogy védekezni lehessen a gép-tömegtermelés és a tőke versenyével szemben. Itt van azután az építőipar, a mely szintén törvényhozási intézkedésekre szorul, különösen a legközelebbi időben felmerült sztrájkok folytán. Helyeslem azt az eszmét, melyet a székesfővárosban vetettek fel, hogy t. i. a törvényhatóságok köteleztessenek a munkabér maximumának és minimumának meghatározására, Nagy súlyt fektetek az iparoktatásra, az iparosok ismereteinek és tudásának kiterjesztésére, ízlésüknek fejlesztésére, mert ha az az iparos iparczikkeit nemcsak jól, hanem Ízlésesen is tudja elkészíteni, ezzel magának nagyobb versenyképességet biztosit. E tekintetben helyeslem és osztom a kereskedelemügyi miniszter ur emlékiratában foglalt azon kijelentést, mely szerint iparkodni fog a gyakorlatban lévő iparosok továbbképzésére módot és alkalmat nyújtani. De az iparoktatás czélját szolgáló tanintézetek száma sem elegendő. Összesen van három állami felső iparoskola, 17 ipari szakiskola; egész vidékek, egész megyék vannak, a hol egyetlen ipari szakiskola sincs. így Bácsmegyében nincs egyetlen ipari szakiskola sem. Van azután egy állami női ipariskola és az egész országban összesen öt kézmüvesiskola. A költségvetésben 2,500.000 korona van felvéve iparfejlesztés czéljaira. Én ezt az összeget nem az ipar fejlesztése, de az ipar támogatása érdekében tartom szükségesnek, mert magyar iparunk csak akkor lesz, ha törvényhozási intézkedéssel megvédjük ipari termékeinket a külföldi, különösen pedig az ausztriai selejtes iparczikkek versenyétől. A t. kereskedelemügyi miniszter ur az ipart támogatja akkor, a mikor a szakiskolák számát szaporítja. Az iparosok haladása és művelődése érdekében szükséges előadások tartását, szakés munkalapok terjesztése az 1884 : XVII. t.-czikk 50. § át módosította usyan a törvényhozás az 1900. évi XXV. t.-czikkben a megrendelések gyűjtésére vonatkozó megszorító intézkedésekkel, de e törvény 3. §a ezen megszorító intézkedést teljesen illuzóriussá tette, mert miniszteri rendelettel már annyi kivétel stataáltatott, hogy a törvény 1. § ának tilalma alatt iparczikkek jóformán nem is maradtak. E törvénynek a 2. §-a azonban, a mely az 1. §. azon rendelkezése alól, hogy az iparos vagy kereskedő lakhelyén kivül megrendeléseket másutt nem gyűjthet, nem terjesztetett ki az irodalmi és művészeti termékekre. Hogy ezzel mily óriási visszaélések történnek a vidéken, ezt néhány példával fogom illusztrálni igazolásául annak, hogy Bécsből hozott mindenféle ringy-rongy szennyiratokkal különféle ürügyek alatt elárasztják a vidéket. Elmondom ez okból azokat a visszaéléseket, a melyeket Jókai nevével és munkáival követtek e!. Szabadkán történt, hogy egy idevaló fővárosi czég ügynöke leutazott és p.lment néhány velem jobb viszonyban álló iparoshoz azzal, hogy Jókai szobrára 6 koronát irjon alá. Ezek az iparosok kérdezték, hogy ki küldte ide Őket, s direkt én rám hivatkoztak és azt mondták: Mukits képviselő küldött ide engem, hogy Jókai szobrára 6 koronát tessék aláírni és ezek aláirtak. Egyszerre csak kapják a budapesti czégnek értesítését, hogy: »Orömmel vettük tudomásul, hogy 500 korona értékben megrendelte Jókai munkáit.* Ez annak szükségességét bizonyítja, hogy az 1900 : XXV. törvényczikknek ezen kivétele is azon büntetőjogi szankcziő alá helyeztessék, hogy ügynökök az üzleti székhelyen kivül sehol megrendeléseket no gyüjthessenek. Ha a megrendeléseket akként gyűjtik, hogy postán küldik el a megrendelési lapot, ez ellen semmi kifogásom nincs, ezt a törvénynek 1. §-a is megengedi, de akként gyűjteni a megrendeléseket, hogy az ügynökök bizonyos százalékos haszonra tegyenek szert és házról-házra járjanak: (FelMáltások a szélsobaloldalon: Es csalják az emberélet!) ezt nem tartom megengedhetőnek. 50—60 per keletkezett már abból kifolyólag, hogy bizonyos Max Herzig bécsi czég azon czimén, hogy két koronáért szépirodalmi munkát küld, s mikor aláirtak az illetők a két koronát, akkor az elküldte a 100 koronás számlát valami férczmunka kíséretében. Az iparfejlődésnek egyik nagy akadályát látom abban is, hogy az iparczikkek minden
