Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

322 Í74. országos ütés Í90í Julius 27-én, szerdán, tam erről a nagy kérdésről beszélni, de hogy ka a bürokrácziáról beszélnénk, — mert hiszen tu­lajdonképen erről van itt szó — hogy tulajdon­képen mit is csinált az államvasutak igazgató­sága, hát az közveíiiette az üzletvezetőségek dolgát a minisztériummal. Hiszen a közvetités igy feltétlenül jó kezekben volt; de hiszen az üzletvezetőségek dolga közvetlenül eljuthatott volna a minisztériumba. És ha már a szénről van szó, csak azt jegyzem meg, hogy ez a szén nagyon rossz, s hogy ez a megtakarítások kér­désével szoros kapcsolatban van, A bürokráczia, t. ház, feltétlenül nagy baja ennek a testületnek. Hogy a bürokráczia tekin­tetében micsoda állapot létezik ott, erre vonat­kozólag egy esetet felemiitek. Egyszer egy ügy­nek jártam utána, egy zsolnai iparvágány kér­désénél. Három napig jártam utána és még sem tudtam elintézni, mert mikor a minisztériumnál kerestem az ügyet, azt mondták, hogy az üzlet­vezetőségnél van és mire odaértem, azt mond­ták, hogy az igazgatóságnál van, stb. — Egy­szóval akárhol kerestem, mindig másutt volt az ügy. A deczentralizáczió kérdése feltétlenül egyik legfontosabb kérdése a magyar államvas­utaknak és igazán ugy kell befejeznem, a hogy kezdtem, beszédemet: quousque tandem ? Meddig lesz ez a hátrányos állapot fentartva Magyar­országon ? T. ház! Elismerem, ha a szárazság okozta bajokról beszélek, hogy ezt a kérdést a belügyi tárczánál kellett volna tárgyalni. Ez a kérdés összefügg három tárczával, t. i. a belügyi, a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi tárczával, A szárazság okozta bajoknak a szanálása a leg­nagyobb megfontolással és előrelátással keze­lendő. Itt arról van sző, hogy a földmivelés­ügyi bajok egyrészt, másrészt a keletkező inség annyira, a mennyire emberileg lehető, a legkisebb mértékre szállíttassák le a kormány hozzájáru­lása és támogatásával. Én nem akarok ennél a kérdésnél perszisztálni, de nagyon kérném a t. kormányt arra, hogy térjen el ebben a kérdés­ben attól, hogy egymást átiratokkal faggassák, hanem üljenek össze mihamarább és tegyenek intézkedéseket arra nézve, hogy a marhaállo­mánynak a szükséges takarmány biztosítva le­gyen, (Halljuk! Halljuk!) továbbá, hogy a mezőgazdaság folytathatása az azzal foglalkozók számára biztosítva legyen, másrészt, a mennyi­ben csakugyan emberinségről is szó lehetne, ezt a kérdést kellő mértékben, kellő intézkedésekkel szanálja. Mielőtt befejezném beszédemet, kérés for­májában elő kell terjesztenem két dolgot, — még az ellenzéki képviselőnek is kérni kell — bár voltaképen ez nem kérelem, de a parlamenti szokás és illem szabályai megkövetelik, hogy kérés formájában terjesztessék elő az ilyen nagy elodázhatlan kérdés, mint a kisiparosok helyzetének a szanálása és a kormánynak figyel­mébe ajänltassék. Megint arra a miniszter ur asztalán fekvő nagy munkálatra kell ráutal­nom, a melyben óriási szorgalommal van össze­állítva az az anyag, a mely ezeu kérdést per extenzum azt lehetne mondani, világhelyzeti szempontból tárgyalja, (Halljuk! Halljuk!) Nekem csak egy kérésem van, hogy tekintsünk el ettől a nagy internaczionálisnak nevezhető anyaghalmaztól és segítsünk azokon az iparoso­kon novelláris utón, hogy azok az anomáliák valamikor megszűnjenek. A ház asztalán 12.685 szám alatt egy kérvény fekszik, mely a buda­pesti országos iparos értekezlet által lett be­adva és az 1887 : XVII. t.-cz., az ipartörvény módosításáról szól. Ebben igazán egy végfel­jajdulás nyilatkozik meg, a hol felemlíti a kér­vény azokat az Ígéreteket, a melyek történtek azon hosszú időszak alatt, melyben e bajok már léteztek. A főkérdés az, hogy a kontárság meggátoltassák és a képesítés komoly igazolása követeltessék, és pedig nem valami reakczionárius utón, hanem az uj kor szellemé­vel összeegyeztetve és azokon az alapokon, a melyeket ma a fejlődés megérlelt. Azt hiszem, ilyen kérdésekkel foglalkozva, nem éltem vissza a ház türelmével, (Halljuk! Halljuk.') Kérem az előterjesztett kérdések megoldását, a bajok szanálását, nevezetesen ha­tározati javaslatom elfogadását. A tételt párt­állásomnál fogva és egyébként is nem szavazom meg. (Helyeslés bal felöl.) Sturman György jegyző: Mukits Simon! Mukits Simon: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom is az, a mi az előttem szólott igen t. képviselőtársamé, hogy minden nagy kérdésben a magyar érdekek érvé­nyesítésének gátja a másik állam. He bent az országban az ipari és kereskedelmi érdekek magyar szempontból való érvényesítésének aka­dályát én a kormánynak abban a dinasztikus politikájában találom, a mely itt a közgazdasági érdekek érvényesítésénél sem tagadja meg magát, mert a kormány közgazdasági politikája nem a magyar érdekek támogatásában, a magyar ipar védelmében, hanem Bécs és az osztrák ipar támogatásában áll. Nem keresem ón azt, hogy mi az oka ennek, vájjon Magyarország és Ausztria közjogi állapotának súlyában fekszik-e, vagyj>edig akormáüyezt a politikát meggyőződésből követi? Mert ha a kormánynak közgazdasági politikája a magyar érdekek, a magyar ipar és kereske­delem védelmére szolgálna, akkor sietne az 1899 : XXX. t.-cz. végrehajtásával az önálló vámterületet létesíteni, illetve annak előmunká­latait megtenni. Az ipar felvirágzása első és feltétlen feltételének és a közgazdasági önálló­ságot tartom, s miután nálunk az ipar egyálta­lán védve nincs, sőt az önálló vámterület elját­szásával a magyar ipar teljesen ki van szolgál­tatva az osztráknak, ezért az osztrák ipar selejtes termékei elözönlik az országot, és ehhez, t, ház, a mint majd beszédem folyamán ki is fogom mutatni, maga az ipartörvény, még pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom