Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

320 kik. országos ülés 1904 Julius 27-én, szerdán. dani. Mert vannak olyan szükségletek, a melyeket el lehet odázni és azt hiszem, tekintettel pénzügyi állapotainkra, rekonszideráczió tárgyát képezhetné, hogy a már megszavazott beruházási összegek egy tétele későbbi időre kalasztassék el. Ha valaki pedig azt az ellenvetést tenné, hogy a megszavazott tétel törvény, akkor utalhatok arra, hogy a legutóbbi időben keletkezett törvényekben az igen t. kormány igen alapoä és lényegében teljesen kiforgató módon rekonszideráczió tárgyává tett már ilyen intézkedéseket. Azt hiszem, hogy ily nagy közgazdasági kérdésben, hogy ha egészen helyes alapon ilyen nagy dolgot lehet tenni, akkor helyénvaló lesz, ha indítványomat megteszem, előre is kijelentvén, hogy ha e tekintetben a t. kormány esetleg egy kis novellát adna be, a melynek alapján azt a hitelt, a melyet itt a vizszabályozásokra akarunk forditani, szintén behozza a költségvetés kereteibe, szivesen állok el ettől a módtól. A t. képviselőház meg fogja engedni, hogy ezt a határozati javaslatomat felolvassam azért is, hogy igy ne kelljen ezt bővebben indokolni, mert azt szövegezéséből mindenki meg fogja érteni, (Olvassa): ^Határozati javaslat. A folyó évi beruházási törvény a vágvölgyi vasút második vágányának kiépítésére 18 millió koronányi hitelt engedélyezett. Minthogy ez a beruházás ez idő szerint még teljesen felesleges egyrészt, másrészt hazai folyóink és azok mellékvizeinek szabályozása elhalaszthatatlan égető szüksége az országnak, mely kérdésnek akként való rendezése, hogy a folyóvizek erőművi és egyéb felhasználás czéljából raktároztassanak, majd a magyar Alföldön öntözés czéljából felhasználtassanak, mihamarább előkészítendő, határozza el a ház, hogy ez a 18 millió koronányi hitel a törvényben felsorolt czélra most ne fordíttassák, hanem fordíttassák a hazai folyók és mellékvizeinek, elsősorban a majdnem évenkint árviz által okozott károsításoknak kitett Vágvölgy vizei szabályozásának erélyes, e czélra egyedül megfelelő nagyobb szabású, többé el nem halasztható kezdeményezésére. (Helyeslés balról.) Azt mondom, kezdeményezésére, mert tudom, hogy ez a 18 millió korona folyóink alapos szabályozására nem elegendő, de ezen kérdés nagymérvű előkészítésére feltétlenül elegendő. Elég szomorú dolog, hogy teszem azt a Vág szabályozásának tervei — pedig gyönyörű tervei vannak — már a bécsi kiállításon, gondolom az első dijat nyerték meg, de azért, sajnos^ ezek a tervek — talán hála Istennek, mert azóta tapasztalunk többet és jobbat — nem érvényesültek. De azt hiszem, csakugyan elérkezett az az időpont, hogy ezzel a kérdéssel alaposan foglalkozzunk és ne csak anyagot gyűjtsünk, hanem a valóságos tények ,mezejére lépjünk, mert ez elsőrangú szükség. En különben a f. évi beruházási törvény értékelésére csak azt tudom mondani, hogy ez is jobb a semminél, de egész jellemvonása tulajdonképen csak az, hogy vasgyári iparunknak segítségére legyen, s majdnem azt lehetne mondani, hogy semmi egyéb. A nagyobb beruházási akcziónak gyors, alapos előkészítése tehát már most feltétlenül szükséges, s akkor talán ez a 18 millió helyesebben használható fel az általam jelzett czélra. Magára a dolog lényegére, vagyis hogy a vágvölgyi vasút második vágánya szükséges-e ma vagy sem, mint részletkérdésre ki nem terjeszkedem. Nekem, t. képviselőház, ez idő szerint más nézetem van és pedig azért, — meg is mondom röviden — mert akkor, a mikor Csácza és Zsolna között nincsen második vágány, s a mikor azt — talán mondhatom — az osztrák viszonyok miatt nem tudjuk megcsinálni, mert a kassa-oderbergi vasút egyáltalán nem tud kölcsönt kapni, mert azt az osztrák kormány mind a mai napig megakadályozta: akkor a Vágvölgyében egy második vágány építése legalább is elhalasztható. T. képviselőház! Hogy a vasutak és csatornák ügyét alkotmányosságunk kezdetétől fogva mily fontosnak tekintették, erre nézve vagyok bátor csak arra utalni, hogy a kiegyezési törvény, vagyis az 1867: XII. törvény után közvetlenül következik a vasutak és csatornák építése végett létesítendő kölcsönről szóló XIII. törvényczikk. A mivel a csatornakérdés fontosságát jelzem és nem akarva soká fárasztani a t. képviselőházat, a kereskedelemügyi tárcza második nagy kérdésének, az iparfejlesztésnek kérdésére térek. Elmondtam nem ebben a szép, de a régi házban, nem egyszer, de számtalanszor mindazokat a követelményeket, melyek az ipar kérdésében Magyarországon szerepelnek. Most azonban röviden mégis kénytelen vagyok egy kérdést vagyis ennek a nagy feladatunknak egyik alapvető gondolatát érinteni. A kérdép az, t. képviselőház, vájjon Ausztriával való jelen viszonyunkban az iparfejlesztést egyáltalán képesek vagyunk-e megcsinálni vagy sem? Nekem az volt a meggyőződésem, hogy igenis ez lehetséges, meg is mondom: miért. Mert azt tapasztaltam, hogy ha Magyarország önálló vámterület volna, akkor is az egyik és a másik országrész különbözőségei következtében mindig verseny dolga és nagy nehézségek okozója volna az, hogy melyik területen mi történjék iparfejlesztés dolgában. De ha erős tényezők vannak, ha okos, bölcs közgazdasági politika vau, lehetetlenségnek tartottam, hogy még ilyen különböző országrészek is ne menjenek iparuk fejlesztése terén előre, mert ez a dolog természetében fekszik. Itt felhozom a nagy Németország példáját és röviden megjegyzem, hogy ott is azt tapasztaljuk, hogy Németország bizonyos vidékein, különösen a porosz területen és a nyugati részeken épen ezen a téren a leghevesebb harczok és háborúk folynak.