Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

Í7J. országos ülés 1904 július 26-án, keddeiu 307 hogy a kormányzatban humanizmus és szocziálpolitika nem ismeretes, vagy legalább nem volt ismeretes a jelenlegi kormányzat előtti időkben. Az igaz, hogy ehhez humánus, jóérzésű, művelt, igaz férfiak kellenek az intézmények élére. Hogy az állami üzemeknél különleges szoeziálpolitikai intézkedéseket tenni nem teória, az kitűnik onnan, hogy azok a panaszok, a melyek a vasutasok körében felmerültek, — legalább, a mint én hallottam -r- nem annyira anyagiak voltak. Sokkal erősebbek voltak azok a panaszok, a melyek rossz bánásmódból, szivtelenségből és szolgálati erények figyelembe nem vételéből származtak. (Ugy van! bal felöl.) A miniszter ur nem ugyan a t. házban, banem a pénzügyi bizottságban programmot adott, s ebben a programmban említés tétetik egy oly szoeziálpolitikai törvényhozásról, a mely az egész művelt világot foglalkoztatja, t. i. a kartellek szabályozásával. Ez igazán szoeziálpolitikai kérdés, mert az államnak egész erejét kihívja. Amerika sem tud vele megküzdeni, mert oly ideális és egy oly, minden érdekbefolyástól független államot tételez a kartellek igazságos megrendszabályozása fel, a minőt még eddig, bevallhatjuk, a világ nem produkált. A miniszter ur azt mondta, hogy nem lehet majd oly fajta, oly anti-trust-törvényhozásról szó, mint a milyent Amerikában látunk. A ki elfogulatlanul itél és egy érdekcsoportnak sincs szolgálatában, nem is állítja, hogy a kartelleket per abszolútum eltörölni kellene. De ha keressük a kritériumot a megoldásra, én azt abban találom, hogy a kartellek egyfelől ne legyenek alkalmasak arra, hogy a közfogyasztásnak tárgyait vagy a közforgalom közlekedési eszközeinek használatát a normális haszon felül való megadóztatással megdrágítsák, valamint egymásközt az iparágakra és a vállalkozásókra való relácziókban ne lehessen azért, mert egyik-másik vállalatnak nagyobb a tőkéje, a vele hasonló foglalozásut legyőznie, megölnie és a gazdasági élet legegészségesebb elemét, a szabad versenyt lehetetlenné tennie. T. képviselőház ! A kartell-kérdésnek Magyarországon egész története van. Nem kívánom elmondani, de felhívom a t. miniszter ur figyelmét, hogy ne csinálja ő is azt, a mit egyik előde tett. Ha jól emlékszem, 1898-ban tartatott egy ankét és arra nem hivtak meg másokat, mint a nagyiparosokat. Ezek azután egyhangúlag kimondták, hogy a kartellek szabályozása veszélyes! Azt hiszem, hogy az arany középutat a mondott kritériumokkal meg lehet találni és meg vagyok győződve arról, hogy az érdekeltek meghallgatása után, ha nem ily egyoldalúan fog ez történni, a torvéyhozás eredményt fog elérni. A kartellek szabályozásának kérdésénél legyen szabad megemlítenem egy körülményt és legyen szabad arra felhívnom szíves figyelmüket. Mikor a kiegyezés, t. i. az Ausztriával kötendő kiegyezés 1. szakasza a közgazdasági bizottságban tárgyaltatott, bátor voltam rámutatni arra, hogy egy lehetetlen állapot áll elő Magyarországon akkor, ha mi a kartelleket a kiegyezés megkötésével egyidejűleg törvényhozásilag ós pedig Ausztriával teljesen egyöntetűen nem szabályozzuk. Ausztriában a kartellek ma sincsenek szabályozva, és ha mi üldözni fogjak is ezeket, az osztrák iparosok kartellekbe tömörülve fogják a monopóliumot — a melyet a felemelt vámok, az uj tarifa alapján élvezni fognak — fokozatosan kihasználni. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Ez tehát oly momentum, a mely a kartellek szabályozásánál döntő, az t. i., hogy a szabályozás Ausztriával egyöntetűen és hasonló, azonos elvek alapján történjék. T. képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter ur két fontos kérdésre és intézményre nézve adott nemcsak programmot, hanem részben már tevékenységet is fejtett ki: a közutak, s az iparfejlesztés kérdésében. A közutak ügyében a kereskedelemügyi kormányzatnak három évtized mulasztását kell kipótolnia. Azokat a visszaéléseket, a melyeket a viczinális vasutak építésére fordított összegekkel a törvényhatóságok elkövettek, kellett jóvátenni, a mikor eredeti rendeltetésüktől elvonták a pénzt. Ezt az anomáliát kellett radikálisan és egyszerre megszüntetni. Nagyon természetesen ez is az állampolgároknak, illetve az államháztartásnak terhére ment, mert a megszavazott beruházási milliókból 40 — 42 millióra nézve ugyanazt a szolgáltatást kellett teljesíteni, vagy fogják teljesíteni, a melyet más három évtized alatt teljesítettek az útadóban. A beruházási törvényben megindított közúti programm — hiszen nem mondok ezzel ujat — nem meríti ki aminiszter urnak közúti programmját. Nem is lehet, mert a községeket összekötő viczinális utak majdnem olyan fontosak, vagy egyenlő fontosságúak, mint a törvényhatóságiak. Valóban sajátságos az a megkülönböztetés, a melyet az 1890 : : I. törvényezikk tesz, mintha az utak a szerint alakulnának, hogy törvényhatóság tartja-e fenn, vagy viczinális. Az embereknek és a forgalomnak utakra van szükségük; senki sem törődik azzal, hogy az törvényhatósági-e, vagy viczinális. Valósággal ugy néz ki ez a megkülönböztetés, mintha az ember •— mert hisz az utakat erekhez szokták hasonlítani — distinkeziót tenne a főerek és a felszívó erek közt. Ezek a felszívó erei a forgalomnak sokszor lényegesebbek és fontosabbak; megközelíthetőkké tesznek bizonyos piaezokat, az áralakulásokra befolyással bírnak, a mi a gazdánál nagyon fontos. Hiszen ismerek Pestmegyében saját kerületemben oly községeket, nagy gabonatermő és gazdag községeket, a melyekből a gazdaközönség az év bizonyos szakában abszolúte nem fuvarozhat. Az u. n. Sárközből, a melyet nem hiába hívnak sárköznek, tavaszszal három hónapig nem lehet kimozdulni. 39*