Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

294 473. országos ülés Í90í Julius 26-án, kedden. mérlegeljük, akkor kétszeres, sőt többszörös fontosságra emelkednek ezen szempontok Erdélyben, a hol fokozódnak a nemzetiségi szempontok is. Itten a városok külön missziót teljesítenek, mert a városokban csúcsosodik ki a magyarság, a nemzeti szellem és a városok képezik azokat a bástyákat, a hol a magyar hegemónia megóvatik és talán a jövőben is megóvható lesz. Ezen erdélyi városok a ^lehető legszánalmasabb helyzetben vannak. Óriási mértékben fokozódtak a községi terhek, ugy hogy az állami feladatokat alig képesek teljesíteni. Ha megvizsgáljak a két szabad királyi városnak költségvetési előirányzatát, azt találjuk, hogy Kolozsvár 488.986 korona deficzittel küzködik és 68°/o-os pótadó van kiróva; Marosvásárhely 171.390 korona deficzittel küzd és 78°/o-os pótadó van kiróva. És ezen a duktuson megy az összes rendezett tanácsú városok sorsa is. Ezeken az állapotokon okvetlenül segíteni kell. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az első szempont, a mit kiemelendőnek tartok és a mit az igen t. miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek figyelmébe ajánlok, az. hogy méltóztassék korlátozni a városok pótadó kivetési jogát, mert ezzel a pótadó kivetési jogosultsággal sok tekintetben nagy visszaélések, könnyelmű költekezések történtek, ugy hogy a messze jövendő generácziókat is eladósitották. A másik szempont, a melyet kiemelek, az, hogy méltóztassék gondoskodni arról, hogy az 1886 : XXII. t.-czikk egyik helytelen intézkedése, mely a hivatalnokokat mentesiti a városi pótadók terhe alól, megváltoztassák, mert ezek ép ugy, még talán fokozottabb mértékben tartanak igényt arra, hogy a városoknak közgazdasági és kulturális előnyeiben részesüljenek, és ennek daczára semmiben sem járulnak hozzá a városok szorosan vett közszükségleteinek fedezéséhez. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A harmadik szempont az, hogy méltóztassék végre-valahára az igen t. miniszterelnök ur határozott választ adni arra nézve, hogy mi lesz azzal a hus- és borfogyasztási adóban való részesítés kérdésével, a melyet kilátásba helyezett a városok számára? Sürgős reformálásra szorul az 1886 : XXII. törvényczikk, mert csakugyan képtelen állapot az, hogy városok, nagyközségek és kisközségek egy kalap alá, egy rendelkezés alá legyenek vonva. Hogyan képzelhető el az, hogy Makó, a melynek 35,000 lakosa van, egy elbírálás, egy intézkedés alá vonassék Andrásfal vával. a melynek 27 lakosa van. Ezeket voltam bátor kiemelni, mint nagyfontosságú kérdéseket, a melyeket, mint ismételten hangsúlyozom, nemzeti szempontból Erdélyre vonatkozólag roppant fontosságúnak tartok, és ezeket vagyok bátor az igen t. belügyminiszter figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Sturman György jegyző: Vészi József! Vészi József: T. képviselőház! A főváros választókerületeinek országgyűlési képviselői közül történetesen én ma^am egyedül lévén jelen, engedjék meg, hogy Rakovszky István felszólalásának első részéhez talán valamennyiünk nevében én is egynéhány megjegyzést fűzzek. Mikor a beruházási törvényjavaslatnak módosítása megjelent, nekünk, fővárosi országgyűlési képviselőknek, is kellemetlenül ötlött fel az, hogy a tüdőbetegek számára a fővárosban tervezett szanatóriumnak költségei az uj beruházási javaslatba nincsenek felvéve. Mi akkor pártkülönbség nélkül a főváros egyetemes érdekeinek megóvása szempontjából értekezletre jővén össze, ezt a kérdést szóvá is tettük, s a kormányhoz bizalmas kérdést intéztünk, vájjon nem lehetne-e ezt a költségvetési tételt ismét a beruházási javaslatba, vagy esetleg az évi költségvetésbe beállítani. A fővárosi képviselők közül,, gondolom, akadt volna nálamnál bivatottabb is, ki a részletes vita során ezt a kérdést megpendítette volna, de mivel Rakovszky István képviselő ur egész helyesen az általános vita során emiitette fel ezt, nehogy a közvetlen érdekelt fővárosi képviselőket a mulasztás látszata is érhesse, engedtessék meg nekem a t. ház előtt kijelentenem, hogy miért nyugodtunk bele abba, hogy ezen tétel a költségvetésből töröltessék. Nem követek el indiskrécziót, ha elmondom, hogy a t. kormány részéről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy épen a tüdőbetegség terápiájának kérdése ez idő szerint olyan hatalmas revoluczió küszöbére jutott, az egész terapeutika kérdése annyira problematikussá tétetett, hogy ezen a téren a helyes profilakszis, a gyógyítás, a tüdőbetegségnek örökletessége fiziológiai kutatások nyomán anynyira kérdésessé vált, hogy egy uj szanatórium berendezésével várni kell legalább egy-két esztendőt, a míg a modern fiziológiai kutatás e téren valami pozitivebb eredményre jut. Ezek elől az érvelések elől nekünk, t. képviselőház, nem volt okunk elzárkózni, és én a magam részéről legalább tökéletesen belenyugodtam abba, és csak azt a kérést intéztem a kormány jelenvolt tagjához, s ismétlem azt most a t. kormánynyal szemben, hogy mihelyt a tudomány ebből a homályból, a melybe ez a kérdés ujabban jutott, kibontakozik, kegyeskedjék visszatérni eredeti tervéhez, hogy t. i. a tüdőbetegek szanatóriuma mielőbb állittassék fel, állíttassák fel magában a fővárosban, mert, fájdalom, ugy, a mint a főváros az ország összes közterheinek 18%-át fizeti adóban, tartani lehet attól, hogy tekintettel a mi nyomorúságos munkás viszonyainkra és még nyomorúságosabb lakásviszonyainkra, a főváros a tüdőbetegek perczentuácziójában szintén az oroszlánrészt fogja magának kivenni. Én nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy mihelyt a tudományos problémák kibontakozása a szanatórium kérdésének megoldását lehetővé teszi, legyen szives visszatérni