Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

Í73. országos- ülés íWk Julius 26-án, kedden. 289 akcziót, a melynek eddig is megvolt a látható eredménye, és most a t. miniszterelnök ur ezen akcziót megbénítja azzal, hogy épen a közegészségügynél két millió korona megtakarítást eszközöl: akkor higyje meg a t. miniszterelnök ur, hogy bár én elismerem minden tekintetben fényes tehetségeit, elismerem, hogy többet tud minden politikai elődénél, mert meg tudja tenni, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. ellenére kereskedelmi szerződéseket köt a külfölddel; meg tudja tenni azt is, a mit politikai elődei nem tudtak megtenni, hogy a házszabályt akként lehet módosítani, hogy általa a szólásszabadság megölessék, meg tudja tenni azt is, hogy ex-lexben a képviselőházat feloszlatja, s törvényes és alkotmányos választásokat ejtet meg; meg tudja tenni azt is, hogy Ausztriával a szerződéseket a 14. szakasz alapján lehet megkötni: mondom, mindezen tekintetekben, elismerem, hogy túltehet politikai elődein, megengedem, hogy mindezen kérdésekhez ért, de, higyje meg nekem a t. miniszterelnök ur, hogy nem ért a közegészségügyhez. Mert ha értene, akkor a beruházási kölcsönnél nem takarékoskodott volna épen a közegészségügyi kiadások törlésével, mert akkor számolna azon szomorú következményekkel, a melyek ezen intézkedései nyomába fognak lépni. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) És ha semmi más kérdéssel nem is foglalkoznám a belügyi tárcza keretében, csak ezen néhány kiszakított közegészségügyi tétellel, abból is meg tudom állapítani, hogy a belügyminiszter ur működése iránt bizalommal ne viseltessem és épen ezért ugy a magam, mint az országos néppárt részéről, a melynek megbízásából felszólaltam, ki keli jelentenem, hogy a belügyi költségvetés tételeit el nem fogadom, (Helyeslés a néppárton és a szélső-baloldalon.) Nyegre László jegyző: Molecz Dániel! fl/ioiecz Dani: T. képviselőház! A vitának ezen előrehaladott volta és a forróság már annyira lelankasztotta a t. ház figyelmét, hogy valóban merész vállalkozás most felszólalni; de ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert ugy vélem, hogy kötelességet kell teljesítenem, a midőn a t. ház és különösen a t. belügyi kormány figyelmét a városok rendezésének ügyére hivom fel. (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem szerint ez az egész országra nézve elsőrangú, nagyfontosságú kérdés, mert valamennyi művelt állam városainak gondozásában keresi fellendülésének első alapjait. Minden állam, a melyet nemzeti katasztrófa ért, elsősorban a városok fejlesztésével kezdi meg újjáalakításának művét. Ennek példáját szolgáltatta Németország, Poroszország akkor, mikor Jéna után földre tiportatván, városainak gondozásával kezdte meg államépületének felépítését. Nem akarok a városok történelmi múltjáról értekezni, csak annyit konstatálok, hogy a városok eredetüknél és rendeltetésüknél fogva mindig KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XXVII. KÖTET, különleges közjogi alkotást képeztek és nemcsak közigazgatási, hanem jogszolgáltatási tekintetben is különböztek a, megyéktől, de ezen önálló önkormányzati rendszer mellett mégis fellendültek. 1848-ban megváltoztak a viszonyok, mert a rendi alkotmány helyébe népképviseleti alkotmányt nyert az ország. Akkor a megyék és a városok szerepet cseréltek. 1848-ig a megyéket tekintették, és joggal, az alkotmány bástyáinak, a melyeken belül a nemesség vitte a nemzet szerepét. 1848-ban azonban a népképviseleti rendszerre alapíttatott állami szervezetünk, és azóta két tekintet által kell, hogy vezettessünk. Az egyik az, hogy közgazdaságunkat fejleszszük, erősítsük és fokozatosan függetlenítsük, a másik pedig, hogy az egységes magyar nemzeti államot biztos alapokra helyezzük és gyarapitsuk. Bátran merem állítani, hogy ezen kötelesség teljesítése a megyékről a városokra hárult át. A mint a múltban a megyék voltak az alkotmány bástyái, ugy mondhatom, ma a városok az állam pillérei, a melyeken az egész államépület nyugszik. A milyen erősek ezek a pillérek, olyan erős az állam. A nemesség szerepét ma felváltja vagy fel kellene váltania a városok polgárságának. Természetes, hogy a városok állapota és a polgárság ereje szerint Ítélendő meg az egész állam állapota és ereje. Az 1848-as törvényhozás méltányolta is a városoknak ezen különleges állását és külön törvényczikkben, a XXIII.-ban rendezte a városokat ideiglenesen. Azután jött a nemzeti katasztrófa, a melynek pusztító hatásait az 1867-iki kiegyezés állitotia meg. 1867-ben fogtak hozzá az uj állami épület alapozásához és 1870-ben a városok rendezéséhez is és az 1870 : XLII. törvényczikk alakjában meghozatott az erre vonatkozó törvény; A. törvényhatósági joggal felruházott városokat a megyékkel egyenlő szervezettel látták el, a rendezett tanácsú városokat pedig egészen a megyének rendelték alá. Már az akkori törvényhozásban találkoztak nagytekintélyű férfiak, a kik azt mondták, hogy ez így nem lesz jó. Nevezetesen benyujtátott akkor egy határozati javaslat, a mely több pontban foglalta össze a sérelmeket. Az egyik az, hogy a városok beiszervezetének nem szükséges és czélszerűen nem is lehet a megyék szervezetével egyenlőnek lennie és e tekintetben az 1848 : XXIII, t.-cz, tartassák fenn. A ki ezt a határozati javaslatot beadta, igen tekintélyes ember volt, a ki évtizedeken át nagy szerepet yítt az országban; ez a férfi Tisza Kálmán volt. És a kik vele együtt aláirtak azt a határozati javaslatot, szintén tekintélyes férfiak voltak, így Ghyczy Kálmán, Tisza László, Majthényi László stb. Az akkori belügyminiszter ezt a határozati javaslatot ellenezte. Kájner Pál azt mondta: 0 nem lát abban semmi sérelmet, hogy a városok egyformán rendeztessenek a megyékkel. Bevallom, — úgymond — nem titkolom el, hogy eredetileg én is a városok 87