Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

Í72. országos ülés 19(M Julius 25-én, hétfőn. 277 ide fog kerülni és szintén meg fog oldatni.« Több mint három évtizednek kellett elmúlnia, mig Szentes város eló'haladásának ez a nagy kérdése — azt hiszem, alig csalódom, most már a közel jövőben — ugy, miként azt Pulszky Ferencz előrelátta, tárgyalás és ép olyan üdvös, mert a város fejlődését biztosító megoldás végett fog a törvényhozás elé kerülni, mint akkor Hódmezővásárhelynek érdeke megkívánta a törvényhozási tárgyalást a végett, hogy mint minden más törvényhatóságtól független, szabad, önálló municzipium iktattassák a törvénykönyvbe. Tisztelt ház! Mielőtt beszédemet befejezném, a most felvetett eszmékkel összefüggésben még egy oly berendezkedésre óhajtom felhívni a t. belügyi kormány figyelmét, melynek létesítése magasabb politikai érdekekből látszik elkerülhetlenül szükségesnek. Szentes városnak önálló törvényhatósággá alakulásával megszűnnék az egyetlen, némileg figyelmet érdemlő akadálya annak, hogy Szeged vármegye- székhely legyen. Nem Szeged város lokális érdeke, nem is pusztán Csongrádmegye jelenlegi községei iránt tartozó tekintetek, hanem valósággal országos jelentőségű érdekek nyernek kielégítést az által, hogy Szeged központtal, mint vármegye székhelylyel az annyiszor tervezett és sürgetett megyekikerekités végre-valahára megtörténjék. Ennek a nagyfontosságú, az ország egy egész nagy vidékének sok minden különböző irányú nagy érdekeit megoldani hivatott, s elsősorban a magyar nyelvterület határainak tetemes kiszólesbitését czélzó berendezkedésnek keresztülvitelét nem tekinthetem másnak, mint a helyes nemzeti politika egyik természetes folyományának. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy Szeged város a legutolsó hivatalos közlemények szerint 109,000 és pedig színtiszta, tősgyökeres magyar lakossággal bir, méltóztassanak továbbá figyelemmel lenni arra a további elvitázhatlanul igaz tényre, hogy hazánkban mindenütt a városok természetes központjai a magyarság erősödésének és a városok a leghatalmasabb tényezői az idegen ajkú honpolgárok beolvasztásának, asszimilálásának, megmagyarositásának. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Ezen tényekkel szemben lehetetlen szinte mély megdöbbenéssel, valóságos szomorúsággal nem látni azt, hogy a fajtiszta legnagyobb magyar város közvetlen közelében, annak tőszomszédságában létező községek lakosai közt elenyészően csekély azoknak a száma, a kik magyarul beszélni tudnak. A Szegedtől 6 km. távolságban lévő Szőregh község, 10 km. távolságban levő Szerbkeresztur község, 16 km. távolságban lévő Gryála község lakosainak átlag egyharmadrésze tud magyarul beszélni. Fölmerül a kérdés, hogy a legnagyobb magyar városnak épen nmcs asszimiláló ereje, olyan, a mely hatékony erejét a város falain kivül is éreztetni képes volna ? Nos igen, ez a kép még évszázadokon keresztül is ilyen marad, és nem fog a magyar faji érdeknek megfelelőleg örvendetesen változni, ha az állam özszetett kézzel nézi épen a nyelvterületi határoknál a belügyi, pénzügyi, közoktatásügyi, igazságszolgáltatási kormányzási területeknek mai elkülönitettségét. Ha komplikácziót látunk ott, ahol a nemzetiségi határvonal egyszersmind egyházi határvonalat is képez, ugy elodázhatlan törvényhozási és kormányhatósági kötelesség, hogy a nyelvterületi határoknál elsősorban azokat a határokat kell megszüntetni, a melyek az idegen ajkú polgároknak az állami élet terén a magyar fajjal való érintkezésének, egybevegyülésének útjában vannak és az egységesítést akadályozzák. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a szőreghi vagy gyálai állampolgár, a ki a legmagyarabb várostól 6 —16 kilométer távolságban lakik, leéli egész életét a nélkül, hogy Szegedet csak valaha is látnia kellett volna; a nélkül, hogy ennek a nagy magyar városnak lakosságával valaha is érintkezett volna, mert az állami és társadalmi élet minden terén végezheti teendőit, eleget tehet minden polgári kötelességének, és semmiféle vonatkozásban és összeköttetésben nincs Szegeddel; egészen természetellenesen a tőle nagy távolságokra fekvő Nagykikinda és Nagybecskerek városok az ő nyilvános életének a jelenlegi központjai. Micsoda nagy változás lesz az, ha a Torontálmegye északi részén lakó idegenajku polgároknak, a midőn közigazgatási, árvaszéki, adóügyi, tanügyi, törvénykezési és egyéb ügyeiket és dolgaikat ellátni akarják, a legnagyobb magyar városba, Szegedre kell menniök! Aligha szorul sok bizonyításra, hogy még abban az esetben is, ha a magyar nyelv eredményes tanítása a népiskolákban keresztülvitetnék, az idegenajkuakra nézve csak akkor lesz egy egész életre valóban elegendő az a nyelvismeret, a melyre az iskolában szert tettek, ha tapasztalni fogják, hogy a polgári élet minden terén szükségük van a magyar nyelv ismeretére; már pedig Szegeden rájönnek a gyakorlati szükségesség felismerésére, mert ott nemcsak a köz- és magánhivatalokban, de az egész nyilvános és magánéletben, még a közhelyeken, a piaczokon, tereken és utczákon is csak a magyar nyelv bírásával fognak eligazodni és boldogulhatni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tartozik ugyan feladatomhoz, hogy a Szeged székhelylyel bíró vármegye mikénti kikerekitése tárgyában konkrét javaslatot tegyek, de álláspontomnak megjelölése végett annyit előadni kívánok, hogy a jelenlegi Torontál vármegyének északra eső mintegy Va részét tartom Szeged központhoz csatolandónak. A jelenlegi törökkanizsai, nagyszentmiklósi és perjámosi járások összes lakosságának száma a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 125,068, ebből magynrul beszélni tud 52,590 lélek, tel-