Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-472
264 í72. országos ülés Í90k Julius 25-én, hétfőn. esetben, hogy ha a kivetett összeg a felmerülő költségek fedezésére elégtelen lenne, a betegápolási alapnak esetleges hiányát maga az állampénztár fogja viselni. Ily körülmények között, midőn a költségvetésben a kormány egyrészt a bárom százalék maximumot túl akarja lépni, külön törvényhozási intézkedés nélkül, másrészt pedig a kivetést oly alapon kivánja eszközölni, hogy az államkincstár az e czimen felmerülő költségektől teljesen megszabaduljon, akkor az én véleményem szerint nem az 1898 : XXI. t.-cz. értelmében és rendelkezései szerint jár el, s azért én a magam részéről a kormány ezen eljárása ellen tiltakozom és azt kifogásolom. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, hogy azok, a kik a költségvetést összeállitották és indokolták, arra alapítják azt a javaslatot, melyben a miniszter ur felhatalmazást kér a törvényhozástól most a költségvetésben, hogy 3 százalékról a pótadót 5 százalékra felemelje, hogy az 1898 : XXI. t.-cz. 2. §-ban nincs megmondva az, hogy ezen határon belül emelhető fel, — ámbár, midőn a törvény azt mondja, hogy 3 százalék a maximum, ezzel már ki van mondva az is, hogy azon felülmenni nem lehet. Hogy e tekintetben is kételyek egyáltalán ne merülhessenek fel, én a magam részéről azt tartom, hogy a törvény esetleg homályos szövegét, — bár én a magam részéről ezt homályosnak egyáltalán nem tekinthetem, — mégis az esetleg homályosnak vélt szöveget annak a törvényjavaslatnak indokolása feltétlenül meg fogja magyarázni. Ha már most megnézzük az 1899: XXI. t.-cz. indokolását, abból azt látjuk, hogy ez az értelmezés, a melyből feltevésem szerint a százalék felemelésénél kiindultak, a törvénynyel szemben egyáltalában meg nem állhat. Bátor leszek az indokolás egyes pontjait nagyon röviden felolvasni ennek a kérdésnek a maga tisztaságában való megvilágítása végett. Azt mondja a 2. §. indokolása, a hol a pótadónak 3 százalékban való megállapítása van kimondva: »Az országos betegápolási pótadónak kivethető legmagasabb mértékét magában a törvényben kell megállapítania azért, hogy az ország lakosságának e czimen való megadóztatása korlátlan ne lehessen. A százalék a változó körülményekhez képest változni fog. Ezért tartalmazza a 2. §. azt az intézkedést, hogy az országos betegápolási pótadó kivethető legmagasabb mértéke 3 százalékban szabatik meg.« Már most fontos a 9. §. indokolása, a mely, mint említettem, arról beszél, hogy a betegápolási pótadónak esetleges hiányait az államkincstár fogja viselni. A 9. §. indokolása a következőket mondja: »Abban az esetben, ha az országos betegápolási alap terhei oly rohamosan emelkednének, hogy az alap állandó szükséglete a 3 százalék maximális pótadó eredményét tetemesen meghaladná, az államkincstárnak ujabb bevételi források nyújtása nélkül elviselhetlenné válható terhén a törvény megfelelő módosításával lehet majd segíteni. Vagyis a törvényhozásnak módja lesz bármikor választani a két lehetőség közt: az államkincstár vagy az adózók terhének fokozása közt. Az indokolásnak most felolvasott része, azt hiszem, kétségtelenül bizonyítja azt, hogy a törvényhozás, midőn az 1898: XXI. törvényczikket megalkotta, a 3 0 / 0-os maximumot tekintette annak a határnak, a melyen belül a költségvetés tárgyalása alkalmával a pótadók tényleges százaléka megállapítható. Úgyszintén abban a meggyőződésben volt, hogy ha bármi oknál fogva a 3% on felüli kivetés válnék szükségessé, ez csakis a törvénynek külön törvény által leendő módosítása utján történhetik meg. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbáloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, ezekben kimutattam azt, hogy ilyen utón és módon megállapitani vagy felemelni a százalékot nem lehet, és a magam részéről akkor, mikor az előadó ur azt mondotta, hogy az államkormány az állam pénzügyi erejével számolva, kivánja ezt a pótadót felemeltetni, arról győződtem meg, hogy a kormány tekintettel volt az állam pénzügyi helyzetére, de nem volt tekintettel az adózó polgárok teherviselési képességére. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Mert abban az időben a 3°/ 0-os pótadó volt a legmagasabb mérték, a melyet az adófizetők e czimen elbírtak. Ezt a pótlékot ma sem lehet magasabb összegre felemelni, mert hiszen ennek a törvénynek a meghozatala óta már ujabb terhek is hárultak a közönségre, nevezetesen a községekre, és pedig a gyermekvédelmi intézkedések folytán, a minek következtében a 7 és 15 év közötti gyermekek eltartási költségei most már a községekre fognak nehezedni. Én tehát abban a véleményben vagyok, t, ház, hogy a 3 százalékot külön törvényhozási intézkedés nélkül felemelni egyáltalán nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A költségvetést illetőleg a magam részéről sajnosán tapasztalom, hogy abban a közegészségügynek fejlesztésére nem foglaltatnak olyan intézkedések, melyek az én szerény véleményem szerint feltétlenül szükségesek lennének. És itt rá kell mutatnom a községi és körorvosok ügyére, a kiknek érdekében már ebben a képviselőházban ismételten szót emeltem. Nem akarom az ő helyzetüket hosszadalmasan fejtegetni, mert hiszen köztudomású tény, hogy ők olyan anyagi javadalomban részesülnek, a melyből nagyon mérsékelt igények mellett sem képesek megélni. És az ő javadalmazásuk elégtelenségét a legkiáltóbban illusztrálja az a tény, hogy az ország területén 150—200 körorvosi állás épen azért nincsen betöltve, mert arra pályázók nem találtatnak. És ha betöltetett is a körorvosi állások egy része, azok is csak akként exisztálhatnak, hogy több kört csatoltak egy orvosi kezelés alá; már pedig ebből is igen
